10 emberből 9-nek fogalma sincs arról, mi fán terem a luffaszivacs, holott szinte mindenki találkozott már vele. Gyakran biotermékek csomagolásában használják dekorációként. Ez a szivacs bizony zöldségből készült. Bár csomagolásán gyakran tengerparti környezetben, kagylók társaságában mutatják, a luffáknak semmi köze a tengeri szivacsokhoz. Ez bizony egy kiszáradt tökfajta rostos húsa - ami, tegyük hozzá, bárkinek a kertjében megterem - írja a HelloVidék.

A magszerzés fontossága

Ha nincsen semmilyen ismerősünk, akotől tudnánk magot kérni, akkor különböző internetes felületeken is néhány perc alatt beszerezhetjük, illetve most már gazdaboltokban, mezőgazdasági boltokban is lehet kapni luffamagot - tehát nem lesz nagy gond a beszerzéssel. 

Az ültetés

Melegkedvelő és vízigényes futónövény, és érdemes beáztatni a magját, hiszen így előbb kikel. Szeretik a napsütést és a nedves talajt is, főleg akkor, ha még pluszba komposzttal vagy jó minőségű trágyával van dúsítva. Úgy termesszük őket, mint egy kemény héjú tököt vagy a téli tököt. Töktársaikhoz hasonlóan hosszú időszakra van szüksége az éréshez (150-200 meleg napra), ezért érdemes már március közepén palántázni. Fagyosszentek után, május közepén pedig ki lehet ültetni a szabadba.

Ezeket a növényeket soha ne ültesd egymás mellé a kertben: itt a lista

Mutatjuk, mit, mivel érdemes társítani a kertben.

A talajtakaró fekete fólia vagy más, sötét színű mulcs segít távol tartani a gyomokat, melegíti a talajt. A luffának erős rácsozatra is szüksége van, amire felfuthat. Egy tő akár 9 méteres is lehet, ezért olyan állványra van szükség, amely a nehéz terméseket jól megtartja, ezért több alátámasztási pontot is készítsünk. 

Betakarítás 

Ameddig csak lehet, hagyjuk a terméseket lógni, hogy a szivacs rostjai maximálisan kifejlődjenek. Arra azonban figyeljünk, hogy a késő őszi fagyok előtt már mindenképpen, kocsánnyal együtt szedjük le, és szellős helyen, felfüggesztve szárítsuk. Azokat a terméseket, amelyek nem érlelődnek elég kemény rostokkal ahhoz, hogy jó szivacsot készítsenünk, akkor nyugodtan dobjuk bele a komposztba. Ha luffa tökökből szivacsot szeretnénk készíteni, hagyjuk, hogy elsorvadjanak a kacsokon. Érettek és szedésre készek akkor lesznek, amikor a termés zöldes héja sötétsárgává vagy barnává válik, és a külső héja elkezd elválni a belső rostoktól. 

Október-november környékén a tökök már biztosan beérnek, kicsit megsárgulnak, kongóbbá válnak. Miután a héját egy kés segítségével eltávolítottuk, rázzuk ki a magokat (terítsünk rá egy papírtörlőre, és néhány napig szobahőmérsékleten szárítsuk meg). Ezután vízben mossuk ki a nedveket a rostos szivacsból. Ha sötét foltokat látunk a rostokon, akkor a szivacsot mosószerrel vagy ecettel kimoshatjuk, hogy egyenletesebb barnás színt kapjon - arra pedig figyeljünk, hogy ne fehérítő mosószert használjunk! Végül a kimosott szivacsokat szárítsuk meg a napon, közben gyakran forgassuk. A kiszáradt szivacsot tetszőleges méretekre darabolhatjuk, aztán vászontasakban tárolhatjuk, nehogy beporosodjon. 

Igazi szupergyümölcs terem a magyar földeken: ez a növény számos betegségre gyógyír

Íme, a gyógynövények királynője.

A luffaszivacsok felhasználása

Szárazon kemény a váza, de ne ijedjünk meg, hiszen amint nedvesség éri, felpuhul. Egyáltalán nem karcolja az edényeket, ellenben minden zsiradékot felszív, használat után pedig szépen kimosható. A szakemberek azonban azt tanácsolják, hogy három-négy hétnél tovább a luffa szivacsot se használjuk - élettartamát viszont tovább növelhetjük, ha hetente egyszer ecetes vízben külön is átmossuk.

Bőrradírként sem utolsó

Ezzel a fürdőszivaccsal kíméletesen masszírozhatjuk, tisztítjatjuk vele a bőrünket és frissíthetjük a keringésünket. Sőt, még a narancsbőr felszámolására is lehet használni, valamint nagyszerű természetes bőrradírként és arctisztítóként is szolgál. Házilag még luffa papucs és luffa szappan is készíthető belőle. 

A szivacstök nagyszerű étel is

A zsenge terméseket még beérés előtt leszedhetjük, de a virág rügyei, szára, zsenge levelei is ehetőek. A virágokat és a nagyon fiatal terméseket élvezhetjük nyersen, vagy kevés olajban megdinsztelhetjük, kiránthatjuk, illetve főzeléket, sőt, még pörköltet is készíthetünk belőle. A termése A-vitamint, káliumot, B5 és B6, valamint C-vitamint tartalmaz.