Az ok: a Thaiföldön újonnan hatalomra került párt megkezdte a gabonafélék termelőktől való felvásárlását jóval a piaci ár felett. Mivel a világ legnagyobb exportőréről van szó, ez súlyos áremelkedéssel járhat világszinten, így nálunk is.

Ugyan a fogyasztásunk alacsony, a 40-45 ezer tonna 80 százaléka mégis importból van fedezve. Évente mindössze 4 kilogrammot fogyasztunk, míg az unió más országaiban a mennyiség a 10 kilót is meghaladja. Az unió által szabályozott ágazatról van szó, ami a mi esetünkben azt jelenti, hogy 3222 hektáron való termesztést és 12 ezer tonna mennyiséget engedélyező kvótával rendelkezünk. Ezzel szemben tavaly csak 2100 hektáron termett rizs, amivel megközelítőleg 7-8 ezer tonnát állítunk elő (az 1950-es években még 50 ezer hektáron folyt rizstermesztés). Bár saját szükségleteinket sem tudjuk fedezni, a kevés mennyiségből exportra is jut - néhány százezer tonnát szállítunk elsősorban Németországba. 

A magyar rizs minősége nemzetközileg elismert, lenne is rá kereslet. Támogatást is adnak rá: jelenleg hektáronként legfeljebb 64 ezer forint nemzeti kiegészítést kapnak a növénnyel foglalkozó gazdák. Ez közel a kétszerese annak, amit más növénykultúrák kapnak, ami ugyan jól hangzik, de lényeges, hogy költségigényes ágazatról van szó. Az egy hektárra jutó termelési költség eléri a 300 ezer forintot, ennek 15-20 százaléka csak vízdíj. (Más uniós országokban a gazdák a vizet ingyen kapják a termesztéshez. Abban az esetben, ha ilyenre itthon is lenne mód, az ágazat még jövedelmezőbbé válhatna.)

Ahhoz, hogy az évi 40-45 ezer tonna szükségletünket fedezni tudjuk, legalább 16 ezer hektárra lenne szükség. A szaktudás hiánya, valamint a magas költségek miatt viszont nem mutatnak érdeklődést a gazdák a növény iránt. 

A legfőbb probléma a thaiföldi kormány felvásárlási akciója, de hosszú távon gond lehet, hogy luxuscikké válik a rizs, miközben a terményt a világ lakosságának kétharmada fogyasztja rendszeresen. Egyrészt növeli a keresletet a növekvő lakosságú ázsiai országok (pl. Kína, India) fogyasztása, másrészt a közel-keleti régióban is egyre kedveltebbé válik.

A kínálati oldal bővülésének a magas vízigény, esetleges vízkorlátozások, és a magas termelési költségek szabhatnak gátat. Felviheti a rizs árát az is, hogy elmúlt évben a búza ára közel 120 százalékkal, a kukorica 92, a cukor pedig 80 százalékkal drágult, a rizs ára viszont alig 17 százalékos emelkedést mutatott. Ha így folytatódik a közeljövőben az egyéb gabonafélék és alapvető élelmiszerek drágulása, a rizs rohamszerű felvásárlása kezdődhet el.

forrás: mfor.hu