2019. május 22. szerda Júlia, Rita

Hírek - Agrárpénzek

Nagy igazolással agrárfronton erősít a Takarék Csoport

Államigazgatásból érkezett agrárvezetővel és új agrártámogatási igazgatósággal bővíti agrárdivízióját a Takarék Csoport, amely intenzívebb kapcsolattartásra törekszik a kormányzati és az uniós agrárszervezetekkel, illetve hatékonyabban kívánja tájékoztatni a gazdálkodókat a támogatáspolitikai és egyéb ágazati változásokról. Mezei Dávid, a bank újonnan kinevezett uniós agrártámogatási igazgatója és Hollósi Dávid, a pénzintézet agrárigazgatója szerint a Takarék Csoport tovább növelné 21-22 százalékos jelenlegi agrárfinanszírozási részarányát azzal, hogy a következő öt évben 50 milliárd forinttal bővíti mezőgazdasági hitelkihelyezéseit, és az élelmiszeriparban is meghatározó finanszírozási szereplővé válik. Ennek érdekében a jövőben jobban kihasználnák meglévő ügyfélkapcsolataikat, és további ügyfél-akvizíciókat terveznek.
 
 
Feliratkozom az Agrárszektor hírlevélre
 Elmúltam 16 éves
 Az adatvédelmi tájékoztatót elolvastam, megértettem, és hozzájárulok ahhoz, hogy megadott adataimat a szolgáltató mint adatkezelő a szabályzatban foglaltaknak megfelelően kezelje.

Agrárszektor.hu: A Takarék Csoport az államigazgatásból igazolt agrárvezetőt, hiszen Mezei Dávid korábban a Miniszterelnökség, legutóbb pedig az Agrárminisztérium vidékfejlesztési helyettes államtitkári posztját töltötte be. Mi indokolta ezt a váltást, és mostantól hogyan épül majd fel az agrárgazdasági szakterület irányítása a Takarék Csoporton belül?

Mezei Dávid: Január 1-jével neveztek ki a Takarék Csoport uniós agrártámogatási igazgatójává. A bank jelenleg is az egyik piacvezető az agrárfinanszírozásban, de e területen szeretne még jobban megerősödni, ezért az agrárüzletág a csoport tavaly meghirdetett új ötéves stratégiájában is kiemelt szerepet kapott. A vezetőség úgy gondolta, hogy a célok eléréséhez új szemléletre lehet szükség, és ehhez az én személyem is hozzájárulhat.

Közeleg az évkezdet egyik legjelentősebb agráreseménye, a március 7-i kecskeméti Agrárium 2019 konferencia. A konferencián részletesen szó lesz arról, hogyan juthatnak banki forrásokhoz az agrárgazdasági szereplők? Milyen új termékeket dolgoztak ki a bankok, milyen feltételekkel lehet igénybe venni a Magyar Nemzeti Bank újabb növekedési hitelprogramját, várhatóan milyen kondíciókkal hirdet új agrárhitelcsomagot a konány, illetve hogyan változik az uniós agrár- és vidékfejlesztési támogatások banki előfinanszírozása? Jöjjön el a március 7-i kecskeméti Agrárium 2019 konferenciára, hogy ne maradjon le a legfontosabb fnanszírozási és hitelezési információkról!


Hollósi Dávid: Az új szervezeti modellben két igazgatóság működik majd. Az egyik az előbb említett uniós agrártámogatási igazgatóság, a másik pedig az általam vezetett agrárigazgatóság, amely a finanszírozási hálózatot és a hozzá kapcsolódó szolgáltató területeket fogja össze. A két részleg a bankon belül egyenrangú félként erősítheti egymást annak érdekében, hogy az ügyfélkör és a piac számára olyan szolgáltatáscsomagot állítsunk össze, amellyel megerősíthetjük, illetve növelhetjük piaci részesedésünket. A mi agrárigazgatóságunkon inkább az agrárfinanszírozási struktúrákat, a hiteltermékeket és az agrárágazati folyamatokat ismerjük, és e szegmenseket jól kiegészíthetik az uniós támogatási ismeretek és információs kapcsolatok.

Hollósi Dávid (balra) és Mezei Dávid (Agárszektor-fotó: Stiller Ákos)


A.: Mi lesz a feladatköre az agrártámogatási igazgatóságnak?

M. D.: Az igazgatóságot most alakítjuk ki. Alapvetően az lesz a feladatunk, hogy kapcsolatot tartsunk a kormányzati és az uniós szervezetekkel úgy, hogy szorosan együttműködünk a bank komplett agrárüzletágával. Emellett részt veszünk az új termékek kidolgozásában, hasznosítva eddigi hazai és brüsszeli tapasztalataimat. A Takarék Csoportnál mostanáig is megvolt a nyitottság, de innentől a nemzetközi kapcsolatok és tapasztalatok az agrárüzletág fejlesztésében még nagyobb szerepet kaphatnak.

A.: Az elmúlt időszak eseményei azt mutatják, hogy a Takarék Csoport nagy erőket mozgósított agrárfinanszírozási szerepének növeléséért. Mely szegmensekben kívánnak tovább bővülni?

H.D.: A Takarék-csoport ma a top három szereplő között található az agárfinanszírozási piacon mind az ügyfelek számát, mind a kihelyezett hitelmennyiséget tekintve. Most összességében 21-22 százalékos a részesedésünk, de a kis- és közepes termelők körében - főleg vidéki hálózatunknak köszönhetően - piacvezetők vagyunk. Ha nem számoljuk a „Földet a gazdáknak” elnevezésű állami földértékesítő programban 2015-2016-ban kihelyezett, 200 milliárd forintnyi hitelt, e szegmensben 70 százalékos részesedést mondhatunk magunkénak. A célunk most az, hogy az agrárfinanszírozásban öt év alatt 50 milliárd forinttal növekedjünk, amelyből 10 milliárdot tavaly már teljesítettünk, és 2019-re is 10 milliárdos bővülést irányoztunk elő. Ennek érdekében azt tervezzük, hogy három új ügyfél-kategóriát hozunk létre. Az egyikbe a 0-200 hektáros növénytermelő gazdák, illetve az e mérettel egyenértékű állattenyésztők, kertészek és borászok, míg a másodikba a 200-1000 hektáros, a harmadikba pedig az 1000 hektár feletti termelők, illetve ennek megfelelő nagyságú más agrárüzemek tartoznának. Emellett van egy vállalásunk az élelmiszeriparban is, amely arra irányul, hogy a következő három-négy évben e területen is meghatározó szereplővé váljunk.

M.D.: Az agrárvállalkozások jövedelmezőségében jelentős szerepet töltenek be a támogatások, és ez különösen igaz a kis- és a közepes családi gazdaságokra. Fontos szerepünk és küldetésünk, hogy ügyfeleinket tájékoztassuk a támogatáspolitika változásairól, illetve általános értelemben is hozzájuttassuk őket a megfelelő információkhoz, mivel az agrárágazat is egyre inkább információfüggővé válik. A gazdálkodóknak érdemes időben megtudniuk azt is, hogyan változnak a technikai-technológiai feltételek, illetve a piaci árviszonyok. Ugyanakkor éppen a kis- és közepes vállalkozások (kkv-k) alkotják azt a réteget, amely ma korlátozottan jut információkhoz, mert ehhez nincsenek meg az időbeli és anyagi lehetőségei, illetve sok esetben hiányzik a gyors és hatékonyan információszerzéshez szükséges tudás is. A kkv-knak ebben tudunk pluszszolgáltatásokat nyújtani, de természetese képesek vagyunk minden méretű piaci szereplő igényeit kiszolgálni.

Agrárszektor-fotó: Stiller Ákos

A.: Az utóbbi időszakban ugyanakkor más bankok is a nyitottak a jó üzletet jelentő agrárhitelezés felé, ezért a pénzintézetek között az agrárügyfelekért egyre élesebb verseny alakul ki. A piaci terjeszkedéshez a meglévő ügyfélkapcsolatokat próbálják jobban kihasználni, vagy főként ügyfél-akvizíciókban gondolkodnak?

H.D.: Nem célunk, hogy mindenáron mi legyünk a legolcsóbbak, mert azt tartjuk szem előtt, hogy ár-érték arányban kínáljunk versenyképes szolgáltatásokat. Összefoglalóan azt tudom mondani, hogy agrár-ökoszisztémát próbálunk kiépíteni. Ez alapvetően azt jelenti, hogy a saját banki feladatainkat hatékonyabban és gyorsabban kívánjuk ellátni, így a forrásokat és a szolgáltatásokat rövidebb idő alatt szeretnénk az ügyfélkörünkhöz eljuttatni, emellett pedig magasabb színvonalú pluszszolgáltatásokat igyekszünk nyújtani. Végeredményben – elsősorban az 1000 hektár alatti üzemméretű termelőknél - 5-6 vezértermékben gondolkodunk, amelyek közé a normatív támogatások előfinanszírozása, a Széchenyi-kártyás folyószámlahitel-jellegű termékkör, a géphitel-géplízing, a földvásárlási hitelezés, a beruházás-finanszírozás és a cégtranzakciók finanszírozása tartozhat. Ha e stratégiát megvalósítjuk, a kis- és a közepes méretű gazdálkodók az egybankos modellben is jól érezhetik magukat, vagyis nem lesz szükségük második bankra. A legkisebb szegmensben főként gyors termékalapú ügyfélkiszolgálást szeretnénk megvalósítani, a 200-1000-os kategóriában viszont jelentős akvizíciót tervezünk, mert úgy látjuk, hogy e gazdálkodói kör viszonylag alulbankosított. Az 1000 hektár feletti termelőknél pedig arra törekszünk, hogy célirányos kapcsolattartói hálózattal szólítsuk meg őket. A nagyobb piaci szereplőknél azért is más a helyzet, mert ők szeretnek tendereztetni, illetve több bankkal is kapcsolatban állni, és megpróbálják a legjobb kondíciókat kihasználni, de ez egy vállalat életében teljesen természetes. Összességében tehát úgy foglalható össze, hogy a piacbővüléshez igyekszünk jobban kihasználni meglévő ügyfélkapcsolatainkat, de nyilvánvalóan ügyfél-akvizícióra is törekszünk.

A.: Egy közelmúltbeli adat szerint az agrárgazdasági hitelállomány elérte az 1100 milliárd forintot. A növekedés mögött az áll, hogy továbbra is rendkívül forráshiányos az ágazat, vagy inkább az olcsó hitelek vonzzák a hitelfelvételeket a hosszabb ideje fennálló alacsony kamatkörnyezetben?

H.D.: Itt egyrészt azt kell figyelembe venni, hogy a már említett „Födet a gazdáknak” programban az egyéni gazdaságok hitelállománya mintegy 200 milliárd forinttal bővült. A hitelkihelyezések növekedésében azonban az is szerepet játszott, hogy a rendkívül alacsony kamatkörnyezet vonzotta a beruházásokat. A harmadik tényező, hogy a magyar Vidékfejlesztési Program (VP) támogatott agrár- és élelmiszeripari beruházásaihoz is szükség van banki hitelekre, és itt mi is szép eredményeket értünk el, mert már majdnem 1000 szerződést kötöttünk meg. És akkor még nem beszéltünk a világpiaci konjunktúráról, amely az agrárvállalatoknál is a termelés – ezen keresztül pedig a finanszírozási igény – növekedését generálja. Persze mindenki ismeri azt az általános megállapítást, hogy a magyar mezőgazdaság tőkehiányos, de nem hiszem, hogy ma különösebben rossz lenne a helyzet. Említhetném például a szántóföldi növénytermeléssel foglalkozó ügyfélkört, ahol 25-30 százalékos EBITDA-termelő képességgel rendelkező cégekről beszélünk, amelyek egyre inkább kezdenek megtakarítói pozícióba kerülni.

M.D.: Olyannyira, hogy az agrárium betétállománya ma már eléri a 600 milliárd forintot. Ezért semmiképpen sem jelenteném ki, hogy a mezőgazdaság egésze forráshiányos. Ugyanakkor kétségtelenül vannak olyan szektorok, ahol az indokoltnál kevesebb beruházás valósul meg. A VP ezért éppen azokat az ágazatokat – az állattenyésztést vagy a kertészetet - helyezte középpontba, ahol szükség van a tőkepótlásra, illetve a meglévő források bővítésére. E VP-s beruházásoknál a legtöbb pályázó tavaly jutott el oda, hogy a támogatói döntések és a közbeszerzési eljárások lefolytatása után a bankokhoz fordulhatott és a tervezett fejlesztések megvalósításához konkrét hiteltárgyalásokat kezdhetett. Kivéve természetesen azokat, akik korábban már saját erőből elkezdték beruházásaikat. Sajnos ők vannak kevesebben, de a hitelállomány közelmúltbeli növekedésében már e fejlesztések finanszírozása is megmutatkozik.

Agrárszektor-fotó: Stiller Ákos

A.: A VP-s beruházási pályázatok lassabb elbírálása alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy az előzetes adatok szerint az agrárberuházások stagnáltak, vagy csak kismértékben növekedtek 2018-ban. Összességében milyennek ítélik az agrárium beruházási színvonalát?

H.D.: Kétségtelen, hogy megkötött VP-s szerződéseink jelentős részében ügyfeleink a hitellehetőségeket még nem vették igénybe, de a közeljövőben valószínűsíthető lehívásokkal a mi hitelkihelyezéseink, illetve az agrárberuházások is jelentősen növekedhetnek 2019-ben és 2020-ban. Ami az ágazat általános beruházási helyzetét illeti, szintén régen ismert az az átlagadat, amely szerint a magyar agrárinfrastruktúra amortizációs szintje még mindig magasabb beruházási színvonalánál, tehát ez továbbra is gondot jelent. Ugyanakkor egy terület – a gépesítettség – ma ez alól mindenképpen kivételt képez. Korábban az uniós támogatási géppályázatok vezettek szép eredményekhez, most pedig a hihetetlenül rugalmas lízinglehetőségek húzzák a piacot. A gépekhez így viszonylag egyszerű hozzájutni, és a növénytermelési ágazat ma sok esetben ki tudja termelni még a túlgépesítettséget is. Tehát most elsősorban a valódi termelő, értékteremtő és értékláncba illeszkedő beruházásoknál kellene utolérnünk magunkat.

M.D.: A kertészet és az állattenyésztés az a két terület, ahol továbbra is beruházásokra van szükség, és nem is feltétlenül a kibocsátás azonnali növelése érdekében. Nem lennék nagyon meglepve, ha például az üvegházi beruházások jelentős része nem látszódna majd azonnal a kibocsátási eredményeken, hiszen a gazdálkodók sok esetben meglévő kapacitásokat újítanak fel, illetve régóta halogatott beruházásokat hajtanak végre, amelyekre az eddigi termelési színvonal fenntartásához van szükség. Úgy látjuk, a fejlesztések megfelelő megvalósítása is jobb tájékozottságot igényel, ezért az állattenyésztésben és a kertészetben is szeretnénk a termelők rendelkezésére bocsátani a nálunk meglévő információkat, hogy a rájuk zúduló információs cunamiból ki tudják választani a számukra relevánsakat.

A.: Januártól a Magyar Nemzeti Bank 1000 milliárd forintos keretösszeggel újraindította a növekedési hitelprogramot (NHP), amelyet szintén beruházásokra lehet felhasználni. E forrásokból várhatóan milyen mértékben részesedhet az agrárium?

H.D.: Az előző NHP-ból 30 százalékot vitt el az agrárium, mert a banki finanszírozás jelentős mértékben a mezőgazdaság felé fordult. Ennek pedig az volt az elsődleges oka, hogy a fogyasztók válságok idején, a legrosszabb időszakokban is vesznek élelmiszereket, míg például új autók vásárlásáról sokkal könnyebben lemondanak. Az agrárium ezért a bankok szemében úgy megerősödött, hogy az NHP-ban is ez az ágazat lett az első számú célpont a maga 1,5 százalékos, legkisebbnek mondható bedőlési rátájával. Nemrég beléptünk a nagyon olcsó források korszakába, de ma már annyi szó esik a világban várható kamatemelésekről, amelyeket nyitott gazdaságként mi sem hagyhatunk majd figyelmen kívül, hogy a piaci szereplők számára biztosan vonzók lesznek a tízéves futamidejű, 2,5 százalékos éves kamatozású fix NHP-s források. Az MNB-s hitelnek az agrárium megint nagy felvevője lehet, de a jelenlegi alacsony kamatszint miatt én nem számítok a korábbihoz hasonló részarányra. A ma is ható világpiaci konjunktúrára ugyanis nem csak az agrárium reagált jól, hanem az autóipar vagy az építőipar is, tehát az NHP kapcsán bőven van olyan ágazat, amely az agrárszektorral konkurálhat. Ezért szerintem az újabb NHP-ban valamivel alacsonyabb lesz majd az agrárgazdaság részaránya.

M.D.: Az NHP-s források az agráriumban azért lehetnek népszerűek, mert azt már korábban is láthattuk, hogy a Vidékfejlesztési Program pályázatait – főként az állattenyésztésnél és a kertészetnél, de még a kisméretű terménytárolóknál is - jelentős mértékben túligényelték a termelők. Ez is azt mutatja, hogy nagyon sokan beruháznának, de a VP-s támogatásokról lemaradtak. Ráadásul e pályázatoknak volt néhány olyan feltétele, amelyeket egyes gazdálkodók valószínűleg nem is vállaltak volna jó szívvel. Gondoljunk csak a munkaerő kötelező fenntartására irányuló elvárásra, amely kormányzati szempontból érthető megkötés volt, és a programot az Európai Bizottság is így hagyta jóvá. Más a helyzet viszont az NHP-ben, ahol ezt az előírást nem kell teljesíteni. Sok olyan agrárberuházás akadhat, ahol megoldást jelenthet, ha az olcsó és kiszámítható MNB-s forrásokkal egyes munkafolyamatoknál munkaerőt lehet kiváltani vagy megspórolni, és ezzel a hatékonyság jelentősen javulhat.

Agrárszektor-fotó: Stiller Ákos

A.: A közelmúltban Nagy István agrárminiszter bejelentette, hogy a mezőgazdaság számára a kormány is újabb kedvezményes hitelprogramot kíván indítani. Egyelőre azonban az sem egyértelmű, hogy forgóeszköz jellegű, vagy beruházási forrásokról van-e szó. Lehet-e részleteket tudni erről a hitelprogramról?

M.D.: Részletekről mi sem tudunk nyilatkozni, de két szempont nagyon erősen alátámaszthatja ezt a bejelentést. Az egyik, hogy csúszik az Európai Unió 2021-2027-es új költségvetésének elfogadása, és most már nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy 2021-ben nem kezdődik majd el az új uniós Közös Agrárpolitika (KAP) végrehajtása. Ez az úgynevezett közvetlen kifizetéseknél nem okozhat akkora problémát, de az újabb hazai vidékfejlesztési programnál igen. Ezért adódhat egy átmeneti időszak, amelyet például a fejlesztések ösztönzésénél át kell hidalni. A másik tényező a hitelfelvevők számára várhatóan kedvezőtlenül alakuló kamatkörnyezet lehet. Mint már említettük, az agráriumban a beruházási igények változatlanul nagyok, ezért emelkedő kamatok mellett még nagyobb szükség lehet olyan kedvező kamatozású forrásokra, amelyekkel az agrárvállalkozók az újabb uniós források megérkezéséig is élhetnek.

H.D.: Értékelni kell azokat a kormányzati törekvéseket, amelyek eredményeként a mezőgazdaság kibocsátása folyamatosan növekedett az elmúlt tíz évben. Persze még mindig a nyugat-európai színvonal kétharmadán állunk, de nem biztos, hogy ez pillanatnyilag akkora baj. Mára a kormányzat is rájött arra, hogy a belső hatékonyságot kell növelni. Egyre inkább az válik fő szemponttá, hogy a meglévő birtokok eredményességét javítsuk, vagyis például arra koncentráljunk, hogyan növelhető az egy hektárról betakarítható gabona mennyisége, vagy miként csökkenthető egy liter tej önköltsége. Így kaphatunk esélyt arra, hogy 2030-ra olyan versenyképes mezőgazdasággá váljunk, amely Európa élmezőnyébe tartozik.

A.: A bankok között az elmúlt években különösen látványos verseny bontakozott ki a normatív uniós agrártámogatások – elsősorban a hektáronkénti területalapú források – előfinanszírozásában. Várható-e, hogy az idén újabb termékek jelennek meg a piacon?

H.D.: Olyan harc folyik a jó ügyfelek normatív támogatásainak előfinanszírozásáért, hogy itt a versenyt már szinte lehetetlen fokozni. Az már önmagában nem lehet kellően vonzó ajánlat, hogy a támogatásokat 80-90 százalékban előfinanszírozzuk. Mi ezért elsősorban saját belső hatékonyságunk javítására törekszünk, hogy gyorsabban és kevesebb adminisztrációs igénnyel nyújthassunk előfinanszírozási hiteleket. Azt szokták mondani, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad. A mi ügyfeleink is úgy nyilatkoznak, hogy az előfinanszírozás akkor kell, ha az ügyintézés csak néhány napig tart, és egy oldal kitöltésénél nem követel meg nagyobb adminisztrációt.

A.: A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara vezetése az utóbbi időszakban többször is úgy foglalt állást, hogy a hazai gazdálkodók kétharmada agrártámogatások nélkül veszteséges lenne. A banki tapasztalatok megerősítik ezt a kijelentést?

M.D.: Szerintem e kijelentés annyiban mindenképpen igaz, hogy a gazdák gondolkodásában a támogatások még mindig túl nagy szerepet játszanak, és talán túlságosan is meghatározzák helyzetértékelésüket és jövőképüket. Ezért az ágazat minden szereplőjének fontos feladata lehet abban, hogy a gazdák hozzáállása megváltozzon, és érzékenyebbé váljanak a piaci kihívásokra. Senkit sem szeretnék megijeszteni, de a támogatás-csökkenési trend mára egyértelmű vált. Ezt jelzi, hogy a ’80-as években az uniós költségvetésben az agrárium részaránya 80 százalékot tett ki, míg most ez alig éri el a 30 százalékot. Az új helyzetben a bankoknak fontos küldetést kell teljesíteniük abból a szempontból is, hogy a gazdák pénzügyi ismereteit bővítsék. Persze vannak, akik a pénzügyi területen már most otthonosan mozognak, de e kérdésekben nagyon sokan nem eléggé jártasak.

H.D.: Tény, hogy a 665 milliárd forintos éves bevallott ágazati jövedelemből 450 milliárd a támogatásokból származik. Az is tény, hogy a legtöbb magyar gazda elégedett azzal, ha eredményét kihozza nullára, és a felvett támogatások adják a profitot. Eközben például egy német termelő a támogatásokat üzleti tervébe nem állítja be, hanem azokat biztonsági tartalékként kezeli, amely az időjárásból és az árak hektikusságából származó árbevételi és jövedelmezőségi ingadozásokat kiegyenlítheti. Úgy látom, a kapott forrásoknak lehet elkényelmesítő hatásuk, de szerintem a mezőgazdaság – például az egyre kevésbé kedvelt életformát igénylő állattenyésztés - támogatása indokolt. Nem véletlen, hogy az agráriumot valamilyen módon – közvetlen vagy közvetett eszközökkel - a világ összes fejlett gazdasága segíti.

Agrárszektor-fotó: Stiller Ákos

A.: Támogatási szempontból különösen aggasztó lehet, hogy a jelenlegi brüsszeli elképzelések szerint az uniós Közös Agrárpolitika forrásai tovább csökkennének 2021-2027 között. Ez mennyire növelheti az agrárügyfelek finanszírozási kockázatát?

H.D.: Ha a támogatások csökkennek, a bankok többségénél a finanszírozás kockázatosabbá válhat, mert sok helyen úgy gondolkoznak, hogy a mezőgazdaság finanszírozása egyenlő a támogatásfinanszírozással. Mi viszont e felfogással nem értünk egyet, mert az agrárfinanszírozást szakértői finanszírozásnak tartjuk, vagyis úgy véljük, érteni is kell, mi történik a mezőgazdaságban. Olyan ügyfeleket szeretnénk hosszú távú finanszírozással megerősíteni, akiknél az üzleti tervek alapján azt látjuk, hogy képesek jól reagálni a csökkenő támogatási környezetre is. Hatékonysággal, illetve tudatos és szakértő gazdálkodással ugyanis lehet növelni a jövedelmezőséget, ami a kevesebb támogatást ellensúlyozhatja.

M.D.: A KAP-ot alapvetően családi gazdálkodási modellre alakították ki. Amikor az ’50-es évek végén lefektették a Közös Agrárpolitika alapjait, Németországban, Olaszországban vagy Franciaországban a családi kisbirtokos mezőgazdaság volt a jellemző, és Nyugat-Európában e modell máig nagymértékben fennmaradt. Ezzel szemben például Kanadában és Ausztráliában nincs politikai és intézményes gátja a birtokok növekedésének, és a mérethatékonyságból versenyelőny származik. Ezért az uniós támogatásoknak elsősorban az a céljuk és létjogosultságuk, hogy e versenyhátrányt az európai gazdák számára kompenzálják. Az tehát elképzelhető, hogy a támogatások az előttünk álló időszakban tovább csökkennek, de az nem, hogy egyik pillanatról a másikra megszűnjenek.

Kapcsolódó cikkek


 
X

A címlapról ajánljuk

DEVIZA
MATIF
CBOT
NYERSANYAG

    Agrometeorológia

    IDŐJÁRÁSA

    A szakértő szemével

    Támogató:

    Nyugat-magyarországi Agrárfórum

    Az agrárium legaktuálisabb témái

    Itt keressen minket
    © 2017. Agrárszektor.hu