Az Európai Bizottság 2014 szeptembere óta dolgozik azon a problémán, hogy egyre több az antibiotikumokra rezisztens, az emberek gyógyítását is veszélyeztető  mikroorganizmus. A jelenséget összekapcsolták a haszonállattartásban indokolatlanul nagy mennyiségben bevetett gyógyszerekkel. Miután nyilvánvaló, hogy ezen készítmények az állatorvoslásban sem nélkülözhetőek, ki kellett dolgozni, hogy pontosan mikor, mit, hogyan vethetnek be az állatorvosok a gazdaságokban, illetve támogatni kell az új gyógyszerek fejlesztését is. Ezek keretfeltételeit rögzítették most egy uniós jogszabályban.

Ha egy betegség tünetei nem diagnosztizálhatóak, akkor megelőző jelleggel nem alkalmazhatóak antibiotikumok egy-egy állatcsoportban. Gyógyszerek a jogszabály szerint csak az állatorvos által elfogadhatóan igazolt esetekben vethetőek be, jellemzően akkor, ha egy fertőzés továbbterjedését akarják megakadályozni a gazdaságban. Ha a betegség jeleit csak egyetlen egyed mutatja a csoportban, akkor csak alapos orvosi indokkal - végszükség esetén - lehet a teljes csoportot kezelésben részesíteni. Az eddigi gyakorlat szerint az állatorvosok meglehetősen együttműködőek voltak a telepvezetővel, illetve tulajdonossal:

A kórokozók antibiotikumokkal szembeni rezisztenciáját meggátolandó a jogszabály felhatalmazza az Európai Bizottságot arra, hogy azonosítson bizonyos gyógyszereket, amelyeket csak embereken lehet alkalmazni. A szöveg továbbá világosan előírja, hogy az unió területére belépő élelmiszereknek is meg kell felelniük az itteni normáknak, vagyis nem elfogadható a hozamfokozás céljából adagolt antibibitikum használata. A jogszabályalkotók ezzel a helyi termelők versenyhátrányát szeretnék tompítani a kevésbé szigorú régiókból érkező, konkurens termékekkel szemben. Az új készítmények kutatását a jogszabály azzal támogatja, hogy a fejlesztés során született adatok, technikai dokumentácók jogvédelmét és a gyógyszerek hosszabb idejű szabadalmi oltalmát írja elő.