Még folynak az USA és Kína között a tárgyalások egy mindkét fél számára megfelelő kereskedelmi egyezményről, melynek során a szójaimport kérdését Peking ütőkártyaként használja. Meg is ígérte, hogy kedvező fordulat esetén nagy mennyiségű szóját vásárol Amerikától, elemzők azonban megkérdőjelezik, hogy van-e erre egyáltalán szüksége.

 - állította Sonny Perdue mezőgazdasági titkár február végén Twitter üzenetében. A szójaimport azonban ismét lefékeződött - nemcsak a vámháború miatti magas behozatali tarifák, hanem az afrikai sertéspestis miatt is -, így kérdésessé vált, hogy a világ legnagyobb szójaimportőre képes lesz-e az ígéretét betartani.

Hiába reménykednek az USA farmerei?

Márpedig az "ígéret" elhangzott valamilyen formában, ugyanis

egy kereskedelmi megállapodás keretén belül. Ezzel szemben az elmúlt hónapban csökkent az országba beérkező szójabab mennyisége. Tavaly a vámháború következtében az elmúlt tíz év legalacsonyabb szintjére szállt az USA-ból érkező szójabab mennyisége Kínában. A statisztikák szerint az idén februárban importált szója az elmúlt négy év legalacsobb havi mennyiségének felel meg, a tavaly ilyenkor mértnél például 17 százalékkal kevesebb. A februári adat megkérdőjelezi, hogy Kína ígérete komolyan vehető-e - vélik az elemzők.

Ennek egyik oka nyilvánvalóan a magas vámtarifa. A helyzetet azonban súlyosbítja a tavaly augusztusban kitört afrikai sertéspestis: Kína mostanáig 28 tartományából jelentett összesen 111 kitörési esetet. Ennek következtében nagyjából egymillió sertést már le is öltek az országban,

Fogy a sertésállomány a járvány miatt

Márpedig ha nincs disznó, nem kell a takarmány sem. Eközben a világkészletek még mindig nagynak mondhatóak ebből a terményből. 2017-ben az USA összesen 40 milliárd dollár értékben exportált szóját és gabonafélét a világ országaiba, ebből a kínai vásárlás 15,5 milliárdot tett ki. Vagyis az ország csaknem 39 százalékos részesedéssel bírt a vevők között. Ha Kína valóban 30 milliárd dollárt akarna elkölteni amerikai mezőgazdasági termékekre, akkor az azt jelentené, hogy megduplázná a vámtarifák előtt mennyiségeket. Csakhogy a kelet-ázsiai ország búzából és kukoricából szinte önellátónak számít, a szójára pedig egyre kisebb az igénye. Cirokból van még mozgástere az USA-nak: Peking importigényének 85 százalékát az Egyesült Államok fedezi.