"A kutatásunkban főleg a madarakra koncentráltunk, mivel más csoportokról kevés kielégítő adatot találtunk. Kimutattuk, hogy a mérsékelt övben az emelkedő hőmérséklet hozzájárult a biológiai események, például a párzás korábbi dátumokra tolódásához" - mondta Viktoria Radchuk, a tanulmány vezető szerzője. Név szerint a széncinegét, a kék cinegét, a szarkát és a kormos légykapót említi meg a tanulmány, mint ma még elterjedt fajokat, amelyek a jövőben veszélyeztetetté válhatnak.

A klímához való alkalmazkodás méréséhez két tudományterületet kellett segítségül hívniuk a kutatóknak: a morfológiát (alaktan) és a fenológiát (megjelenéstan). Előbbi a fiziológiai változásokra vonatkozik, mint amikor egyes fajok idővel összezsugorodnak, hogy kevesebb hőt kelljen leadniuk, utóbbi pedig az életesemények időzítését foglalja magában, vagyis hogy melyik fajnak hogyan változik idővel a párzási vagy vándoridőszaka. A földi élőlények mindig jól tudtak alkalmazkodni a különböző éghajlati viszonyokhoz, ezért alakulhatott ki ilyen nagy biodiverzitás: ha a hőmérséklet ingadozása nem tetszett egy fajnak, bármikor továbbállhatott, vagy az evolúció útján idővel átváltozhatott egy másik fajjá, ami már bírja az adott klímát. Csakhogy most nem egyszerű klímaváltozásról van szó:

- tette hozzá Radchuk. De nemcsak az egyes madárfajokat kell félteni, ökoszisztéma-szinten sokkal súlyosabb következményei lehetnek, ha a különböző állatok különböző ütemben alkalmazkodnak a klímaváltozáshoz. A Wired példája szerint ha a rovarok korábban kezdenek el szaporodni, akkor a madaraknak is át kell variálniuk a naptáraikat, ami azt jelenti, hogy a madarakra vadászó ragadozóknak is korábbra tolódik az életritmusuk, és így tovább.

- mondta a lapnak Peter Roopnarine, a Kaliforniai Tudományos Akadémia biológusa. A tanulmány legijesztőbb része, hogy pont a madarak kudarcát mutatja be részletesen a klímaváltozás ütemével szemben, miközben az egyik legjobban alkalmazkodni képes állatcsoportról van szó. Hiszen, ha úgy hozza az élet, máskor vándorolnak, és a költési időszakot is tudják variálni.

Szarka a városban (Forrás: shutterstock)

Az agrárszektor.hu hozzáfűzése: a vizsgálatba vont szarka az egyik legokosabbnak tartott madárcsoportba, a varjúfélék családjába tartozik, amelyek bizonyítottan képesek az ok-okozati kapcsolatok felismerésére és bizonyos szintű eszközhasználatra. Az okosság és a szóba jöhető táplálék sokfélesége szoros kapcsolatot mutat. Ebben az esetben ugyanis nincsenek "genetikailag megírt programok" az ennivaló megszerzésére, hanem az állatnak alkalomról alkalomra kell rájönnie, hogy mi ehető, és az hogyan szerezhető meg. Egyetlen genetikai keretprogram működik: a próba-szerencse, az ok és okozat felismerésének képessége, azaz a fejlett gondolkodás. A "mindenevő" állatfajok ezért az egész állatvilágban kimagasló intelligenciával és a táplálékbázis gyors variálásának képességével tűnnek ki, ezért evulúciós szempontból a legstabilabb kilátásokkal rendelkeznek, szemben az egyetlen táplálékforrásra specializálódott fajokkal, mint például a panda, más néven bambuszmedve.

Ebben a videóban a varjú egy nyolc lépésből álló komplex feladatot old meg.

A kék cinkék az 1920-as években váltak híressé kiváló alkalmazkodó képeségükről, amit az angliai "tejesüveg-nyitogató" viselkedés elterjedése óta tudunk. Ebben az esetben az is bizonyítást nyert, hogy elég egyetlen példány ahhoz, hogy kitalálja, hogyan lehet hozzáférni egy új táplálékforráshoz, a technikáját hamarosan ellesték a társai is. Azóta azt is tudjuk, hogy a tanulási hajlandóság függ a csoportban betöltött rangtól és életkortól is. Nagyon érdekes, hogy csak a "felfedező" állattól alacsonyabb rangú és fiatal csapattársak hajlandóak elsajátítatni az új viselkedésmintát (ezt pedig egy makákós megfigyelés bizonyította be 1952-ben), ami az innováció terjedését némiképp lassítja. Angliában 20 év kellett hozzá, hogy a tejesüvegnyitás általános viselkedésssé váljon a cinkék között.

Ez a tempó evoúciós értelemben egy pillanat törtrészének számít, de úgy tűnik, nem elég gyors a klímaváltozás üteméhez képest. Eddig a a széncinege, a kék cinege, a vörösbegy és a fekete rigó kifejezetten sikeres fajoknak számítottak, hiszen remekül alkalmazkodtak az ember által átalakított élőhelyhez, a városias életformához és ennek táplálékbázisához. Ha már a cinkék és szarkák létszáma is csökken, akkor valóban baj lehet.