Változatos stratégiák: így élik túl a téli időszakot a vadon élő állatok

agrarszektor.hu
Hónapokig készülnek a télre a vadon élő állatok, amelyek változatos stratégiákkal gondoskodnak a túlélésükről. A cinke például ragadozóvá válhat, az alvó sün testhőmérséklete pedig fagypont alá csökkenhet.

Egy kényelmes, meleg szobában ücsörögve képtelenség átérezni, mekkora kihívást is jelent a vadon élő állatoknak a tél túlélése. Elméletben minden Magyarországon őshonos faj fel van rá készülve, a mérsékelt égövön mégis a téli hideg és a táplálékhiány az egyedszámokat leginkább megtizedelő tényező. Érthető, hogy az evolúció során számos stratégia alakult ki a szűk hónapok átvészelésére a vonulástól a táplálékváltáson, a koplaláson, a raktárkészletek létesítésén keresztül a téli álomig, írta meg a 24.hu.

Mivel nem lenne egyszerű felsorolni ezeket, ezért a portál arra arra kérte Godó Laura biológust, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos segédmunkatársát, az ÖBI Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport tagját, néhány érdekes részlet kiemelésével mutassa be, hogy általánosságban milyen túlélési stratégiák fordulnak elő a hazai állatfajoknál.

A szakember szerint érdemes azzal kezdeni, hogy a siker záloga a legtöbb esetben a megfelelő tartalékenergia-forrás, vagyis zsírréteg felhalmozása. A délebbre vonulóknak a sokszor nagyon is hosszú út megtételéhez van szükségük plusz energiára, az alvást választóknak ezzel kell kihúzniuk tavaszig, akik pedig aktívak maradnak itthon, ez a belső raktár jelenti az életet, amikor a természet szűken méri a kintről bevihető kalóriákat. A legtöbb faj utódai nem véletlenül a tavaszi időszakban, a bőség idején jönnek világra.

Ahogy már nem szorulnak a szülők aktív gondoskodására, de akár családostól is, mindannyian megkezdik a felkészülést, heteken-hónapokon keresztül a legfőbb hajtóerő számukra az energiaraktáraik feltöltése

- mondta el Godó Laura.

A biológus ismertette, hogy a felkészülés megkezdését a környezeti jelekkel (nappalok hossza, hőmérséklet) összhangban a hormonális rendszer szabályozza. A zsírpárnák segítik a belső hőmérséklet fenntartását is, de önmagukban nem jelentenek biztos védelmet, ehhez megfelelően szigetelő szőr- vagy tollruhára is szükség van. Amely fajok ilyennel nem rendelkeznek, azoknak mindenképpen valami védett helyen kell életfunkcióikat lecsökkentve megvárni a melegedést.

A madarak tolla rendkívül jól őrzi a test melegét, az emlősök pedig bundát váltanak: akinek van kutyája, jól ismeri a folyamatot. Ettől kezdve az aktivitásukat megőrző, itthon maradó állatok között verseny indul, és minél inkább opportunista egy faj, annál jobban boldogul. Az őzek, szarvasok beérik fakérgekkel is, kikaparják a hó vagy avar alól a még hasznosítható növényi részeket, de sokakra jellemző a táplálékváltás is: egyes rovarevő madarak például ilyenkor nagy arányban fogyaszthatnak magvakat, mint teszik azt az etetők gyakori vendégei, a kék- és széncinegék. A ragadozómadarak gyakran beérik dögökkel is, de a cinege is ismert téli dögevőként, sőt, szükség esetén más énekesmadarakat öl meg, hogy megegye az agyukat.

És ha már cinege, a szakember hangsúlyozza, hogy ha valaki elkezdte a madarak téli etetését, tavaszig semmiképpen se hagyja abba. Természetes körülmények között madaraink állandó mozgásban vannak, pontosabban ha az időjárás nagyon zordra fordul, átmenetileg délre húzódnak. Amennyiben azonban számítanak az etetőre, nem követik az ösztöneiket, és könnyen éhen pusztulhatnak.

Bármilyen furán is hangzik, a madárvonulás alig két évszázada ismert tény, előtte az embereknek fogalmuk sem volt, hova tűnik telente a szárnyasok nagy része. Ez persze nem gátolta meg képzeletük szárnyalását, ma már egészen nevetségesen hangzó elméleteket osztottak komoly emberek is.

Megfigyelték például, ahogy a gólyák kitárt szárnyakkal körözve egyre feljebb és feljebb emelkednek a termikeken, míg apró ponttá nem válnak az emberi szem számára. Ebből kiindulva pedig úgy vélték, télen a gólyák a Holdra költöznek

- fogalmazott Godó Laura.

A fecskéket tavaszonként gyakran látták sárosan, hiszen abból tapasztják a fészküket, ezért az elterjedt hiedelem szerint ők a mocsarak mélyén telelnek át. Vagy itt van a kakukk és a karvaly esete. A két madár mérete nagyjából megegyezik, mindkettő háta és szárnya szürke, mellükön a toll világos, sötétebb barnás rajzolattal. Kakukkot nyaranta figyeltek meg a környezetükben, míg a karvalyok inkább télidőn húzódtak a falvak közelébe. Mi következik ebből? Alakváltó madár, amely nyáron kakukk, télen pedig karvaly formájában létezik.

Rákanyarodva a hazai emlősök téli álmára, a kifejezés nem igazán szerencsés, hiszen nem tényleges alvásról van szó. Szaknyelven dormanciának nevezik, amikor az állat nem mozog, szívverése, légzése, anyagcseréje, gyakorlatilag minden életfunkciója minimálisra csökken. Megfigyelhető sivatagokban és esőerdőkben is, leggyakoribb kiváltó oka a hideg, a meleg, a szárazság, vagyis a szezonalitás miatt fellépő táplálékhiány, de előidézheti többek között erős predációs nyomás, vagy az átmeneti vízhiány is. Egyfajta nyugalmi állapot, segít túlélni a kritikus napokat, heteket, hónapokat. Magyarországon ennek hátterében jellemzően a hó és a hideg állnak, amikor a fásszárúak lehullajtják leveleiket, a lágyszárúak elszáradnak, a gerinctelenek eltűnnek, visszahúzódnak: az elérhető táplálék mennyisége a töredékére esik vissza.

A dormanciának több fajtája különböztethető meg, köztük a torport és annak egy elnyújtott állapotát, a hibernációt. A torpor során az állat belső hőmérséklete lecsökken, hipotermiás állapotba kerül rövidebb időszakokra, akár csak egy éjszakára, amíg a körülmények kedvezőtlenek. Úgy is mondható, pihen, miközben spórol az energiakészleteivel. Remek példa erre az egyetlen "téli álmot alvó" madár, a téli estifecske, a magyar lappantyú amerikai rokona. Ha a hőmérséklet lecsökken, a madár akár hetekre torpor állapotba kerül. Erre a tudósok úgy jöttek rá, hogy egy halottnak hitt állatot bevittek a laborba, az meg a melegben "felébredt".

Tehát a hibernáció nem más, mint egy hosszú ideig fenntartott torpor állapot. Alapvető követelménye egy sötét, biztonságos búvóhely, ahol a testhőmérséklet visszaesése mellett a szívverés az aktív állapot 1-3%-ára zuhan, és a légzésszám is visszaesik, gyakran nincs széklet- sem vizeletürítés, és az agyi aktivitás is jelentősen csökken. Közismert hibernáló faj a hazai faunában a mókus és a sün, utóbbi igazán vérprofi. Ősz végére összegyűjt annyi zsírt magára, amennyit csak tud, majd elvackolja magát, és elő sem bújik tavaszig. Közben pedig testhőmérséklete akár -1,3 Celsius-fokra csökken.

Ha téli vackát megbolygatva, tönkre téve álmát megzavarják, hatalmas bajba kerülhet: nagy valószínűséggel nem tudja már folytatni a hibernációt, és mivel táplálékot sem talál, jó eséllyel elpusztul. Godó Laura kiemelte, hogy ezért fontos, hogy ha valaki az első csípősebb napok beálltáig nem tüntette el a levélkupacokat, nem rendezte össze a kisebb farakásokat, most már ne is tegye megy.

A mókus hibernációja viszont szakaszos, pár naptól pár hétig terjed az az időszak, amit egy huzamban torporban tölt, a köztes időt normotermia állapotának nevezzük. Nem tart sokáig, alkalmanként maximum 24 óra. Ilyenkor a mókus felkeresi korábban létesített élelmiszerraktárait, falatozik, elvégzi ügyes-bajos dolgait, majd ismét nyugovóra vonul.

Végezetül pedig a medvékre jellemző érdekesség, hogy bár szívük percenként csak hármat dobban és anyagcseréjük 75%-kal csökken, testhőmérsékletük csupán néhány (3-5) fokot esik. Emiatt sokáig azt hitték, ők nem alszanak igazi téli álmot, de ezt a feltételezést mára több vizsgálat is megcáfolta.

Címlapkép: Getty Images
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2022
Jubileumi, 10. Agrárszektor konferenciánkat rendezzük meg idén!
Budapest Economic Forum 2022
Jön a Portfolio legjelentősebb makrogazdasági konferenciája,
Győr - Nyugat-magyarországi Gazdasági Fórum 2022
Átfogó kép a hazai gazdasági helyzetről - ingyenes gazdasági fórum a helyi vállalatoknak.
Sustainable World 2022
A Portfolio jövő vállalatainak szóló konferenciája - fenntarthatóság, ESG, zöld pénzügyek,
EZT OLVASTAD MÁR?