A vadászatra jogosultak vadgazdálkodási gyakorlata során közismert tény, hogy a vadállomány megóvását mindenféle eszközzel próbálják biztosítani. Ennek egyik eszköze a mesterséges kijuttatott takarmányok adagolása, a vadetetés, amely nem csupán a téli túlélést segíti, hanem hatással van az állatok kondíciójára, zsírraktározására, viselkedésére és területhasználatára is. Az etetők körüli mozgás intenzitása, a táplálékfelvétel mértéke, az ebből fakadó zsír- és hájfelhalmozódás, valamint az állatok domborzati elhelyezkedése gyakran összefüggésbe hozható a közelgő téli időjárás jellegével.

Egy korábbi, közel egy évtizedes időintervallum során az Ipolyerdő Zrt. munkatársa által rendszeresen végzett erdei megfigyelések alapján kirajzolódik egy érdekes mintázat. A 2008 és 2017 közötti időszakban volt példa rendkívüli zsír- és hájfelhalmozásra, felfokozott etetőforgalomra és „kemény telek előtti” viselkedési jegyekre, amelyek jellemzően hideg, elhúzódó teleket előlegeztek meg. Más években ezzel szemben gyenge kondíció, alacsony etetőhasználat és szórványos területi elhelyezkedés volt tapasztalható, ami végül átlagosnál melegebb téllel párosult. Bár a módszer nem tekinthető egzakt előrejelzésnek, az OMSZ hivatalos hőmérsékleti adataival összevetve több esetben figyelemre méltó egyezések mutatkoztak.

A tél azonban nemcsak a vadállomány, hanem az erdő növényvilága számára is komoly kihívás. A fák és lágyszárú növények számos alkalmazkodási stratégiát fejlesztettek ki a hideg időszak átvészelésére. Egyes fafajok cukrokat raktároznak sejtjeikben, amelyek fagyállóként működnek, megakadályozva a sejtekben lévő víz megfagyását. A lombhullató fák leveleik elhullatásával csökkentik vízigényüket, miközben a létfontosságú tápanyagokat a törzs védett részeiben tárolják.

Más fajok vastag kérget növesztenek, amely hőszigetelő rétegként védi a belső szöveteket, és egyúttal védelmet nyújt a téli táplálékhiánnyal küzdő növényevők ellen is. A hagymás és gumós növények a talaj felszíne alá húzódva vészelik át a hideget, míg az örökzöld, tűlevelű fajok viaszréteggel borított leveleik révén minimális párologtatással őrzik meg vízkészleteiket. Érdekesség, hogy a vastag, egyenletes hótakaró sok esetben védelmet jelent: alatta a talaj hőmérséklete magasabb, a vízellátás pedig kedvezőbb, mint a hómentes területeken.

Kijelenthető tehát, hogy a tél az erdő életének természetes, ám kritikus időszaka. Az ember felelőssége, hogy megfigyelőként és látogatóként alkalmazkodjon ehhez, és ne terhelje tovább azt a rendszert, amely ilyenkor a túlélés határán egyensúlyozik. A vad nyugalma, az erdő csendje és az óvatosság a legkézzelfoghatóbb hozzájárulásunk a téli erdő fennmaradásához. A felesleges zavarás - például a tapasztalatlan, megfelelő tudással nem rendelkező fotósok jelenléte - csökkenti túlélési esélyeiket, mert a vad kénytelen több energiát felhasználni a stressz leküzdésére vagy a menekülésre. Éppen ezért a természetfotózás során a legfontosabb szabály, hogy ne hagyjuk el a kijelölt útvonalakat, és minden körülmények között tartsuk tiszteletben az állatok nyugalmát.

Mit nem tehetünk meg az erdőben?

Továbbá kiemelten veszélyes és káros az erdőben történő motorozás és quadozás is. A legtöbb esetben ezek a tevékenységek szigorúan tilosak, mert a járművek kerekei felszaggatják a talajt, elősegítve az eróziót, a termőréteg pusztulását, letapossák a növényeket, a zaj és a mozgás pedig megzavarja az állatokat, különösen a téli időszakban és a vemehnevelési, fialási és költési időszak közelében. Külön veszélyes a patakmedrekben való motorozás a vízi élővilágra nézve. Az ilyen szabálytalan gépjárműhasználat súlyos természeti károkat okoz, mint például a talajpusztulás, az invazív fajok terjedése, emellett közlekedésbiztonsági kockázatot is jelent, hiszen a mentés havas, jeges terepen jelentősen nehezebb.

A tapasztalatok szerint az utóbbi években jelentősen megnőtt azok száma, akik motorral vagy quaddal próbálják „meghódítani” az erdőt. Az erdészeti társaságok a rendőrséggel együttműködve rendszeres ellenőrzéseket és razziákat tartanak, azonban a büntetések és a felvilágosítás ellenére a szabálytalan járműhasználat továbbra is komoly problémát jelent. A modern járművek erősebbek, gyorsabbak és nagyobb számban vannak jelen, így a kártétel is jelentősebb, a veszély pedig mindenki számára valós: a túrázók épségét, a természet értékeit és maguknak a motorosoknak az életét is veszélyeztetik.

A vadgazdálkodók, erdészek, kirándulócsoportok, a természet értékeit tiszteletben tartók, valamint az élővilág mind-mind sérül a szabálytalan motorozás miatt. Aki szereti az erdőt és a benne élő állatokat, az tisztában van azzal, hogy a felelőtlen járműhasználat mindenki számára káros. A természetvédelmi szempontból és a biztonság miatt a legfontosabb, hogy a látogatók mindig a kijelölt, engedélyezett útvonalakat használják, kerüljék a motoros és quados tevékenységet, és mindent tegyenek meg azért, hogy a vad nyugalmát ne zavarják.

A fotózás, túrázás vagy egyszerű séta során mindig a természet és az állatok védelmét helyezzük előtérbe: maradjunk a kijelölt utak mellett, ne zavarjuk a vadat, és kerüljük a motoros vagy quados közlekedést.

Mit vigyünk magunkkal, ha a téli erdőbe indulunk?

Amikor a nagy hótakaróval borított erdőbe indulunk, nagyon fontos továbbá, hogy megfelelően felkészüljünk a kihívásokra. A téli erdő csodálatos, ugyanakkor kiszámíthatatlan lehet, ezért az öltözetnél a rétegesség a legfontosabb: így könnyen alkalmazkodhatunk a változó hőmérséklethez és a testmozgás intenzitásához.

A biztonság szempontjából pedig elengedhetetlen, hogy mindig legyen nálunk navigációs eszköz. Bár a GPS készülékek hasznosak, ne hagyatkozzunk kizárólag rájuk: a havas erdőben előfordulhat, hogy nincs térerő, internet vagy megfelelő jel. Ilyenkor a papíralapú térkép életmentő lehet, és a jó öreg iránytű használata is nélkülözhetetlen.

Az energiáról és hidratációról sem szabad megfeledkezni: mindig vigyünk magunkkal vizet és energiadús falatokat, valamint hasznos lehet egy termosz meleg itallal, amely segít a testhő megtartásában. Ezen kívül praktikus, ha van nálunk elsősegély csomag, hőtartó fólia, valamint tűzgyújtó eszköz és kés, hogy váratlan helyzetekben is biztonságban érezzük magunkat.