Ezt a vizsgálatot sokaknak el kell végeznie itthon: erre érdemes figyelni

Ezt a vizsgálatot sokaknak el kell végeznie itthon: erre érdemes figyelni

Tarjányi Lili
A szakszerű vadgazdálkodás alapfeltétele a vadeltartó terület megfelelő kialakítása, amely csak a természeti adottságok részletes és sokoldalú vizsgálata alapján lehetséges. Ahol e feltételek közül akár egy is hiányzik vagy nem kielégítően van jelen, ott tartósan eredményes, ökológiai és gazdasági szempontból is fenntartható vadgazdálkodási egység nem működtethető. A tervezés során tehát kiemelt figyelmet kell fordítani az éghajlati és domborzati viszonyokra, a növényzet összetételére, valamint a terület vízellátottságára.

Rangos Agrárdíjak az Agrárszektor 2025 konferencián!

A Portfolio Csoport az idén 13. alkalommal rendezi meg siófoki Agrárszektor Konferenciáját, amely az ágazat egyik legnagyobb és legjelentősebb szakmai eseményének számít. A decemberi rendezvényen immár 11. alkalommal adjuk át tíz kategóriában rangos agrárdíjainkat, amelyekre az ágazat bármely kiemelkedő szakmai munkát végző szereplője pályázhat, illetve nevezhető.

Nevezzen Ön is szeptember 15-ig!

Az éghajlati viszonyok meghatározzák, hogy egy adott területen milyen növényi kultúrák telepíthetők sikeresen vadföldként. A mikroklíma, amelyet elsősorban az erdősült területek mozaikossága befolyásol, jelentős hatással van a vetés időzítésére, a növények fejlődési ciklusára, a trágyázás és növényvédelem hatékonyságára, valamint az útviszonyokra. Éppen ezért a vetéstervek összeállításakor célszerű legalább 50 évre visszamenő meteorológiai adatokat elemezni.

A domborzati viszonyok szintén kulcsfontosságú tényezők a vadföldek kialakításakor. A lejtés mértéke, iránya és a kitettség befolyásolja a gépi művelhetőség lehetőségét, az utak járhatóságát és a talajerózió kockázatát. Általános szabályként elfogadott, hogy 10%-nál meredekebb lejtésű területeken csak vadlegelő létesíthető, takarmánynövény-termesztés nem. A domborzat okozta vízmosások, dagonyás mélyedések tovább nehezítik az erő- és munkagépek megközelítését, ezzel gátolva a talajművelést, vetést és betakarítást.

Az erdőállomány fa-, cserje- és gyepszintjeinek ismerete nélkülözhetetlen a vadgazdálkodás tervezése során. A flórajárás, az erdőtársulások és a vegetáció típusa árulkodnak a termőhely adottságairól és a lehetséges erdőtípusokról. Például a cseres-tölgyesek és gyertyános-tölgyesek különböző domborzati adottságokhoz kötődnek, a rajtuk végzett vadföldgazdálkodás pedig különféle természetvédelmi és művelési kihívásokkal jár. A vad táplálkozása és taposása következtében az erdőállomány alsó szintjei, valamint az újulat gyakran jelentős károsodást szenvednek. A fiatal erdősítések különösen érzékenyek az ilyen hatásokra. A vadtól védtelen területeken a csemeték visszamaradnak a fejlődésben, kipusztulnak, ennek következtében pedig az elgyomosodás is bekövetkezhet.

A gyorsan terjedő, fényigényes gyomfajok, mint a disznóparéj, libatop vagy a somkóró, kezdetben ugyan szolgálhatnak takarmányul, hosszabb távon azonban versenytársai lehetnek a célként szolgáló növényfajoknak. Az olyan fajok, mint az aszat vagy a gyöngyperje, pedig már táplálkozási szempontból is értéktelenek a vad számára.

Vízellátottság - az életfeltételek záloga

A vadon élő állatok vízigénye összevethető a háziállatokéval – minden kilogramm elfogyasztott takarmány szárazanyagra meghatározott mennyiségű vízfelvételre van szükségük, függetlenül attól, hogy azt mennyi idő alatt fogyasztják el

- írja könyvében Kölüs Gábor. A különböző vadfajok vízigénye jelentősen eltér: míg egy szarvas 5 liter vizet igényel 1 kg száraz takarmányhoz, addig egy nyúl vagy fogoly csupán 1 litert. Ez a vízigény részben a takarmányban lévő úgynevezett vegetációs vízből fedezhető. A szénák és szemes takarmányok 10-20%, míg a zöldtakarmányok, répafélék, silók 60-80% vizet tartalmaznak. Emellett a szervezet saját anyagcseréje is termel kis mennyiségű vizet, de ez csak minimálisan járul hozzá a napi szükséglethez.

A vízhiány súlyos következményekkel járhat: ha a szövetek víztartalmának vesztesége eléri a 8-10%-ot, az állat étvágytalan lesz, ellenálló-képessége csökken. Ha ez a veszteség eléri a 20-22%-ot, az az állat pusztulásához vezethet. Különösen veszélyes a helyzet nyári aszály idején, amikor a zöldtakarmányok elfonnyadnak, a legelők kisülnek, és a természetes vízforrások is kiapadnak. Ilyenkor a vad vagy hosszú távolságokat kénytelen megtenni vízért, vagy elhagyja a területet, és átvándorol a szomszédos kukoricatáblákra, súlyos vadkárt okozva - gyakran még a bőgési időszakra sem tér vissza eredeti élőhelyére.

Sokan tévesen gondolják, hogy a területen lévő dagonyák vagy a csapadékból származó időszakos vízfoltok elegendőek a vad számára. Ezek gyakran csak „könnyező dagonyák”, amelyek kevés iható vizet tartalmaznak, és ráadásul a paraziták melegágyai is lehetnek. Ezek nem pótolják a tényleges ivóvizet, legfeljebb a vad hűtését és külső élősködők elleni védekezését szolgálják.

Mire figyeljünk a vadgazdálkodás tervezési szakaszában?

A vadgazdálkodás tervezési szakaszában tehát részletesen fel kell mérni:

  • az állandó víznyerőhelyeket (pl. források, tavak, patakok),
  • az időszakos vízgyűjtő lehetőségeket (árkok, vízfolyások, esővíz-tározók),
  • az állandó dagonyák meglétét és minőségét.

Ha ezek nem elegendőek a teljes vízszükséglet fedezésére, akkor:

  • patakzáró gátakat kell létesíteni a tél végi időszakban,
  • kutakat kell fúratni vagy ásatni,
  • nyári kánikulában ivóvizet kell szállítani tartálykocsikkal a vaditatókhoz.

A megfelelő vízellátottság nemcsak a vadállomány fizikai állapotának fenntartását szolgálja, hanem hozzájárul az élőhelyhez való hűség megtartásához, csökkenti a kártétel kockázatát, és javítja a populációk szaporodási mutatóit is. A gondosan megtervezett és fenntartott vízellátó rendszer tehát a vadgazdálkodás egyik kulcseleme - különösen az éghajlati szélsőségek fokozódása idején.

Címlapkép forrása: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
EZT OLVASTAD MÁR?