Az Anker-araszoló, amelyet korábban magyar téliaraszolóként ismertek, először a mai Budapest területén került a kutatók látókörébe. Bár kezdetben magyar endemikus fajnak vélték, később Olaszországban és a Balkán-félszigeten is felfedezték, míg Kis-Ázsiában egy másik alfaja él. A Duna-Ipoly Nemzeti Park tájékoztatása szerint hazánkban főként a középhegységekben fordul elő, de rendkívül ritkán és szigetszerűen. A faj kiemelt természetvédelmi jelentőségét mutatja, hogy szerepel az EU Natura 2000 programjában, és Magyarországon fokozottan védett státuszt élvez, természetvédelmi értéke 100 ezer forint. Jelenléte egy adott területen annak kedvező ökológiai állapotát jelzi.

Itt a lesújtó igazság: végleg eltűnhet ez a növény Magyarországról?

A klímaváltozás hatására tömegesen pusztulnak a lucfenyők a visegrádi füvészkertben.

A lepkefaj biológiájáról kevés információval rendelkezünk. Rövid ideig, kora tavasszal, február végétől március első feléig aktív, kizárólag éjszaka repül. A Vértesben olyan kis egyedszámban van jelen, hogy gyakran észlelési küszöb alatt marad. A faj azonosítását tovább nehezíti, hogy ugyanebben az időszakban tömegesen jelenik meg a hozzá nagyon hasonló sárgás tavaszi araszoló. Szaporodási szokásairól, a peterakás körülményeiről és a lárvák fejlődéséről szinte semmilyen ismerettel nem rendelkezünk. Az újbóli észlelés nemcsak a faj fennmaradását igazolja, de a Vértes kiemelkedő természeti értékeit is alátámasztja.