Európában a féreg végleges gazdái elsősorban a gímszarvas (Cervus elaphus) és a dámszarvas (Dama dama), de más kérődzőkben is képes megtelepedni. A köztes gazdaszerepet a törpe iszapcsiga (Galba truncatula) tölti be, amely elsősorban nedves, mocsaras élőhelyeken fordul elő. A parazita életciklusa összetett: a végleges gazdában ivaréretté váló férgek petéi a bélsárral kerülnek a külvilágba, majd vízben kelnek ki belőlük a miracidiumok, amelyek a csigákba jutva tovább fejlődnek. A fertőzőképes metacerkáriák a vízben vagy a növényzeten tapadnak meg, és így jutnak vissza a kérődzők szervezetébe.

Az első észlelések Európában

A Fascioloides magna első európai észlelése a 19. század végén történt Olaszországban, egy vadaskertben, ahol Észak-Amerikából importált vapitikben (Cervus canadensis) és fehérfarkú szarvasokban (Odocoileus virginianus) találták meg a parazitát. A XX. század közepéig csupán elszórt előfordulásokról voltak ismereteink, többnyire olyan esetekről, amikor ismeretlen állategészségügyi státuszú vadfajokat importáltak Észak-Amerikából (Jarnemo, 2009). Az 1960-as évekre azonban stabil populációk alakultak ki Csehországban, majd később Lengyelország déli részén is. A Duna menti országok - köztük Magyarország, Ausztria, Szlovákia, Horvátország és Szerbia - területén az ártéri régiók váltak a fertőzöttség legfontosabb gócpontjaivá.

A dél-dunántúli térségben az amerikai májmétely előfordulását először a 2010-es évek végén azonosították. 2018-ban kimutatták, hogy a parazita már a Duna menti területektől nyugatabbra, Somogy és Baranya megyében is megjelent, ami a faj folyamatos terjedésére utal. Ezt erősítették meg 2020-ban egy előzetes közleményben, akik öt gímszarvas vizsgálata alapján az amerikai májmétely új, Belső-Somogyban észlelt fertőzési pontjait dokumentálták.

Vizsgálati módok

A vizsgálatok során 2019 októberében, egyéni vadászatokon elejtett szarvasok máját parazitológiai és molekuláris diagnosztikai módszerekkel elemezték. Az állatok közül négy egyedben igazolták a fertőzést, különböző intenzitással, míg egy fiatal bikában csak a féreg okozta szöveti elváltozások nyomai voltak jelen. A májban előforduló pszeudociszták - fehér falú, kötőszövetes tokban lévő férgek - jellegzetes morfológiai képet mutattak, amely makroszkópos vizsgálattal is felismerhető. Az egyik tehénben 29 férget sikerült izolálni, a kavernákból származó folyadék mikroszkópos vizsgálata során pedig peték is kimutathatók voltak.

A molekuláris diagnosztikai vizsgálatok során PCR segítségével fajspecifikus azonosítást végeztek, amely egyértelműen megerősítette a Fascioloides magna jelenlétét. Az eredmények szerint az újonnan azonosított fertőzési pontok és a korábban ismert legészakibb előfordulás között 21-38 km távolságot mértek, ami a parazita természetes, északi irányú terjedését valószínűsíti a Dél-Dunántúlon.

A terjedés hátterében több tényező is állhat. A szarvasfélék szezonális mozgása, az állatok migrációs hajlama, valamint az emberi tevékenységek - például vadászati célú szarvasáttelepítések - egyaránt szerepet játszhatnak. A Dráva folyóhoz közeli területeken feltételezhetően a Duna irányából, természetes módon, a vad mozgásával terjedt a féreg, míg a Zselic térségében valószínűleg emberi közvetítéssel, állatszállítás révén. Kísérleti úton bizonyították, hogy a vadon élő kérődzők szerepet játszhatnak a köztes gazda, a törpe iszapcsiga passzív terjedésében is: a dagonyázó helyek iszapjával a csigák rátapadhatnak az állatok szőrére, így új élőhelyekre is eljuthatnak.

Miért terjed ilyen ütemben a parazita?

A környezeti tényezők is kedveznek a parazita terjedésének. A Dél-Dunántúl nedves, szubmediterrán klímája, a csapadékos nyarak, a kisebb tavak és időszakos vízfolyások jelenléte ideális feltételeket biztosítanak a köztes gazdák populációinak fennmaradásához. A G. truncatula és a Radix peregra egyaránt megtalálható a térségben, ami tovább erősíti a fertőzés kockázatát.

A fertőzöttség nemcsak a vadállomány egészségi állapotát befolyásolja, hanem közvetve a haszonállat-állományokra is veszélyt jelenthet. A májmétely által okozott elváltozások rontják a máj funkcionális állapotát, és a termelési mutatók (pl. testtömeg, kondíció) csökkenéséhez vezethetnek. A gazdaszervezet immunválasza gyakran krónikus gyulladással jár, ami az állatok ellenálló képességét is gyengíti. A parazita elleni védekezés alapja a folyamatos monitorozás és az élőhelyi adottságok ismerete. A gímszarvas- és dámpopulációk rendszeres boncolásos vizsgálata, valamint a fertőzöttség területi nyilvántartása kulcsfontosságú. Emellett célszerű felmérni a köztes gazda csigafajok előfordulását is, hiszen populációs sűrűségük befolyásolja a fertőzési lánc fennmaradását. A monitoring eredmények hosszú távon nemcsak a vadgazdálkodás szempontjából, hanem a hazai állategészségügy és élelmiszerlánc-biztonság szempontjából is értékes információkat szolgáltatnak.

Összességében elmondható, hogy az amerikai májmétely magyarországi jelenléte ma már nem elszigetelt jelenség, hanem egy terjedő, természetes expanzióval rendelkező folyamat része. A 2020-ban bemutatott dél-dunántúli adatok, valamint a 2018-as vizsgálatok alapján a parazita kiterjedése északi irányban növekszik. Figyelembe véve a térség élőhelyi adottságait, valamint a gímszarvasok mozgáskörzetét, a jövőben a Somogy megyei állományokon túl is számítani lehet új előfordulásokra.

A faj terjedése jól példázza, hogy a parazitológiai problémák és a természetes élőhelyváltozások mennyire összefonódnak a vadgazdálkodással és a mezőgazdasági termeléssel. A hatékony védekezés alapja a tudatos megfigyelés, az élőhelyek ökológiai állapotának fenntartása, valamint a szakmai együttműködés az erdészek, vadászok, állatorvosok és kutatók között.