Egyre nagyobb aggodalommal figyelem az uniós fejleményeket állatvédelmi és állatjólléti szempontból

- írja Facebook-bejegyzésében Vetter Szilvia, a Közös ügyünk az állatvédelem Alapítvány elnöke. Hozzáteszi: az EU–Mercosur-megállapodás az Európai Unió és négy dél-amerikai ország (Brazília, Argentína, Uruguay és Paraguay) között jött létre. Ezek az államok meghatározó szereplői a hús- és takarmányexportnak, jelentős haszonállat-állománnyal rendelkeznek, miközben az állattartásra vonatkozó szabályozásuk jelentősen alacsonyabb védelmi szintet biztosít, mint az európai uniós előírások. A bejegyzésben az elnök megjegyzi: Ursula von der Leyen a napokban az Európai Unió nevében aláírta a megállapodást, amelynek ideiglenes alkalmazása megkezdődik.

Ez a lépés azonban nehezen egyeztethető össze a fenntartható állatvédelem logikájával, amely hosszú távú, következetes és gazdaságilag is kiszámítható feltételekre épül, nem rövid távú piaci nyomásra és kiskapukra.

Miközben az egyezmény kapcsán az élelmiszerbiztonság, az egészségügyi kérdések és a GMO-k uralják a közbeszédet, az állatjóllét szinte teljesen hiányzik a vitából, pedig az állatok szempontjából is kifejezetten kedvezőtlen folyamatok indulhatnak el.

Az elnök ezt követően a legfontosabb problémákat foglalja össze. Leszögezi, hogy az Európai Unió haszonállatokat érintő állatjólléti szabályozása világszinten is kiemelkedő, sok tekintetben világelső. Hozzáteszi ugyanakkor:

Ez a rendszer azonban csak akkor működik, ha a kiskapukat lezárjuk, és nem engedjük, hogy harmadik országokból alacsonyabb állatjólléti színvonalon előállított termékek torzítsák a piacot.

Az elnök hangsúlyozza azt is, hogy az állatjóllét ugyanakkor nem pusztán elvi kérdés, hanem nagyon is gyakorlati, hiszen pénzbe kerül. Az új és szigorodó állatjólléti előírások komoly anyagi terhet rónak az európai gazdákra, nem véletlen, hogy az uniós jogszabályok gyakran hosszú átmeneti időket biztosítanak. Vannak, akik könnyebben tudnak alkalmazkodni az új elvárásokhoz, mások nehezebben, és sajnos sok szereplő így is kiesik a piacról. A nagyobb férőhely, a jobb tartási körülmények vagy a kíméletesebb szállítás mind beruházást és folyamatos többletköltséget igényelnek, amelyek a gyakorlatban a termékek árában is megjelennek. Mint kifejti:

A Mercosur-megállapodás következtében eltérő állatjólléti szintek találkoznak a szabadkereskedelem nyomása alatt.

A dél-amerikai országokban is léteznek állatvédelmi szabályok, ezek azonban összességében nem érik el az Európai Unió fajspecifikus, a teljes termelési láncot lefedő rendszerének szintjét. Az ilyen körülmények között előállított, olcsóbb termékek beáramlása versenyhátrányba hozza azokat az uniós gazdákat, akik betartják a szigorú előírásokat – és ennek végső soron az állatok is kárvallottjai lesznek. Vetter Szilvia megjegyzi:

Mindez nem csupán gazdasági, hanem egyértelmű állatjólléti visszalépés is.

Az alacsonyabb állatjólléti színvonal mellett előállított import lenyomja az árakat, miközben az Európai Unión belül egyre magasabb elvárások érvényesülnek. Ebben az értelemben “importált állatjólléti deficitről”, szélsőséges esetekben – európai szemmel nézve – akár „importált állatkínzásról” is beszélhetünk - áll a bejegyzésben.