A Farmos melletti békamentés több mint húsz évre tekint vissza. A kétéltűek, elsősorban a barna ásóbékák, minden tavasszal a telelőhelyeikről a farmosi nádasok felé indulnak. Útjukat azonban kettévágja a főút. A kilencvenes évek végén még akkora tömegben vonultak az állatok, hogy a rengeteg elütött béka miatt valósággal csúszóssá és veszélyessé vált az úttest. A 2004-ben indult mentést később terelőkerítésekkel és csapdákkal is segítették. A program 2013-ban érte el a csúcsát. Akkor több mint 66 ezer békát óvtak meg a gázolástól - tudósított a Pénzcentrum.

Ehhez képest az elmúlt években folyamatosan zuhant az egyedszám. Idén már a százat sem érte el a megmentett állatok mennyisége. Ez a tizenhárom évvel ezelőtti rekordhoz viszonyítva 99,89 százalékos állománycsökkenést jelent. A Tápió Natúrpark munkatársai úgy fogalmaztak, hogy egy egész populációt gyászolnak. A probléma ugyanis jóval súlyosabb annál, mint hogy a békák egyszerűen elmaradtak volna.

A szakemberek egyértelműen az összetett környezeti változásokat teszik felelőssé a kialakult helyzetért. A kétéltűek rendkívül érzékenyen reagálnak a tartós csapadékhiányra és a szélsőséges időjárásra. Szintén komoly veszélyt jelent számukra a vizes élőhelyek eltűnése, amely az utóbbi időszakban egyre erőteljesebben sújtja a térséget. A természetvédők hangsúlyozták, hogy a történet nem feltétlenül ért véget. Ha az egyedszám a jövőben újra indokolttá teszi, ismét megszervezik a mentést. Jelenleg azonban a meglévő élőhelyek védelmét és a helyi természetes vizes rendszerek megőrzését tartják a legfontosabb feladatnak. Emellett kiemelték az általános túlfogyasztás csökkentésének jelentőségét is.