Bogáncs

A bogáncs az őszirózsafélék családjának bogáncsformák alcsaládjába tartozó növénynemzetség. Egyes fajok bogarak és lepkék lárváinak tápnövényéül szolgálnak.

A bogáncs jellemzői

A bogáncs Skócia nemzeti virága, de egyben az egykori brit gyarmatok átkozott gyomnövénye. Nem túlzás azt mondani, hogy csak a rovarok szeretik, más nem. A bogáncs szó általánosabb értelemben használatos a kórószerű tüskés gyomnövények elnevezésére. A közönséges bojtorjánnak például a szinonimája szintén a bogáncs. Néhány növény, amiknek a hétköznapi nevében szerepel a 'bogáncs' szó: szürke bogáncs, útszéli bogáncs, szamárbogáncs, bókoló bogáncs, fodros bogáncs. A bókoló bogáncs például egy kétéves fészkesvirágzatú, szúrós növény, ami Magyarország egész területén elterjedt.

A bókoló bogáncs minden része szúr, a nagy lila virágzatok többnyire lefelé hajlanak. A bókoló bogáncs az eurázsiai napos legelők tipikus növénye. Az első évben mintegy fél méter átmérőjű tőlevélrózsát fejleszt. Az állatok a szúróssága miatt megkímélik, viszont körbelegelve megszabadítják a vetélytárs növényektől. A második évben egy-másfél méter magasra növő terebélyes bogáncs is ehetetlen a nagyobb állatok számára, de a körbetaposásuk jó táptalajt teremt a szél terjesztette terméseknek. Éppen ezért a bogáncs egyre nagyobb területen hódít, rosszabb esetben pedig beborítja az egész legelőt. A rendkívül formagazdag növénynek számos alfaja és hibridje ismert a világ minden sarkából. A melegebb tájakon egynyári növényként még szaporább.

A bogáncs a túllegeltetett és a bolygatott legelőkön nálunk is rossz a háziállatok szempontjából, viszont számos rovarnak tápnövénye. A fészkenként száz, nektárban gazdag csöves virág nagyon csalogató, a bibék hosszan kinyúlnak, de a rövidebb porzók virágporáért mélyre kell hatolniuk a bogaraknak. A bókoló bogáncs késő őszre elszáradt százezer terméses kórója kiváló természetes madáretető a havas teleken. Az olajban gazdag kaszatok madarak életmentői a hidegben.