Egerészölyv

Az egerészölyv Közép-Európa leggyakoribb ragadozó madara, melynek táplálékát főleg rágcsálók alkotják. A mezőgazdaság számára hasznos, védett fajnak számít.

Az egerészölyv (Buteo buteo) a madarak osztályának vágómadár-alakúak rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék családjába tartozó faj. A mezőgazdaság számára hasznos ragadozómadár, mivel tápláléka jelentős részét a rágcsálók teszik ki. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.

Az egerészölyv életmódja

Az egerészölyv nyílt vidékeken, mezőkön, legelőkön, vizenyős területeken vadászik, és rendszerint a közeli erdőben fészkel. Olyan helyeken is vadászik, ahol az ember gondoskodik arról, hogy a növényzet ne nőjön magasra. Táplálékát majdnem mindig ezeken a területeken keresi, így elterjedése is ezekhez a nyílt vidékekhez kötődik. Ritkán található 1000 méternél magasabban, ugyanakkor élőhelyének felső határát a 2500 méteres tengerszint feletti magasság alkotja. Gyakran látható autópályák mellett póznán üldögélni, mivel ezeket és más utakat is felkeresi vadászat közben.

Az egerészölyv gyakran látható a nyílt kultúrtájak és erdőszélek felett vitorlázva, időnként a vércsékhez hasonlóan egy helyben lebeg, azaz szitál a levegőben. Az olyan területeket kedveli, ahol váltakoznak az erdők és mezők, a rétek és szántóföldek. Dél-Európában főleg szubalpin és hegyi erdőket népesít be, Közép-Európában messze a leggyakoribb ragadozó madár, de helyenként állománya drasztikusan lecsökkent. Közép-Európa egyes területein vonuló madárnak, Magyarországon az egerészölyv állandó fajnak számít.

Az egerészölyv elterjedése

Az egerészölyv Európa és Ázsia nagy részén költ, egészen a Bering-tengerig előfordul. Izland és Észak-Skandinávia kivételével egész Európában megtalálható. Ez a madárfaj Közép-Európában a leggyakoribb ragadozó madara. A névadó alak elterjedési területét a balti államok, Nyugat-Belarusz, Északnyugat-Ukrajna, Kelet-Bulgária és Görögország határolja. Közel-Keleten, Törökország nagy részén és Észak-Afrikában nem költ. Írország nagy részéről, Anglia keleti részéről és Skóciából a 19. század végére kiirtották. Az egerészölyv keleten egészen Japánig megtalálható. Telelni délre vonul, a Kárpát-medencében állandó fajnak számít.

Az egerészölyv táplálkozása

Az egerészölyv csak kis állatokra vadászik, legfeljebb mókusméretű állatokat ejt el. Főként pockokat fog, de gyíkokat, kígyókat, madárfiókákat, kétéltűeket (leginkább békákat), rovarokat és férgeket is eszik, de néha a halak is felkerülnek az étlapra. Nagyobb madarakat, például galambokat, csak akkor tud elejteni, ha azok már megsebesültek, vagy haldokolnak. Igen alkalmazkodóképes madár, mindig azt a táplálékot fogyasztja, ami a legkönnyebben elérhető számára, ha úgy adódik, a dögöket is elfogyasztja. Azokban az években, amikor sok a mezei pocok, több tojást rak és több fiókát nevel fel. Az egerészölyv mezőgazdaság számára hasznos madár, mivel jelentős mennyiségű rágcsálót elfogyaszt.

Az egerészölyv fajtái

Az egerészölyv alfajait két csoportba sorolják, ezek a nyugati és a keleti vörösfarkú egerészölyv csoportok. Az nyugati csoportba a Magyarország területén, a Kaukázus hegyvidékén, illetve az Azori- és a Kanári-szigeteken, valamint a Madeira, Korzika és Szardínia szigetén élő alfajok tartoznak. A keleti vörösfarkú egerészölyvek közé tartozik a vörösfarkú egerészölyv, valamint a Dél-Afrika térségében és a Japánban élő alfajok.

Az egerészölyv szaporodása

Az egerészölyv északon vonuló madárnak számít, és áprilisban tér vissza téli szállásairól (Afrika déli részéről) a költőterületeire. Magyarországon állandó faj, gallyakból készülő fészkét fákra vagy sziklapárkányra építi. Általában az előző évi, maga építette fészkét használja újra. Miután mindig kijavítja vagy megmagasítja, idővel fél méter magas, akár 80 cm átmérőjű várak is létrejöhetnek. Az egerészölyv költőterülete fölött nászrepülést mutat be, nagy magasságokban köröz és zuhanórepülésekben száll alá. Többnyire április végén rakja le első tojásait, és rögtön el is kezd kotlani. 2-5 fehér alapon többé-kevésbé vörösesbarna és szürkésbarna foltos tojást rak, kotlási ideje 33 nap. A nagyobb fészekaljon később kezd kotlani.

A költés alatt és a következő néhány napban a hím hordja a táplálékot a fészekhez. Amikor a fiókák első fedőtollai kibújnak, mindkét szülő vadászni indul. A tojó kezdetben feldarabolja a zsákmányt, és a falatokat a fiókák csőre elé tartja, később a szülők a táplálékot a fészek szélére helyezik. Ha nem tudnak elegendő táplálékot szerezni, akkor hosszan tartó harc alakulhat ki a fiókák között, ami gyakran a legfiatalabb fióka pusztulásával végződik. Körülbelül 40 nap után, általában június vége felé a fiókák kirepülnek. Az első hetekben az ágakon ülve szüleik tovább etetik őket, ebben az időszakban hangos kiáltozással hívják fel magukra a figyelmet, ez az időszak 2-10 hétig tarthat.

Vissza a fogalmak listájához

CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
Budapest Economic Forum 2024
Egész napos makrogazdasági konferencia
Fókuszban a KKV versenyképesség - Pécs
Ingyenes gazdasági fórum