Európai ciprus

Az európai ciprus a ciprusfélék családjának névadó faja. A Földközi-tenger keleti medencéjének környékén őshonos, emellett Iránban van egy elszigetelt populációja.

Az európai ciprus jellemzői

Az európai ciprust Kis-Ázsiából még az ókorban betelepítették Itáliába, ahol kivadulva a legjellegzetesebb mediterrán örökzölddé vált, mára az egész Mediterráneum meghatározó, tájalkotó fája. Örökzöld ciprusnak is hívják, a jellegzetesen mediterrán növényt dísznövényként termesztik, vagy szélfogó sövényként ültetik. Az európai ciprus Toscana jellegzetes növénye és karcsú, magas termetével hívja fel magára a figyelmet.

10-15m magasra nő és az első években gyorsan növekszik. Ágrendszere felfelé törekvő és keskeny habitusú. Az európai ciprus lombja a ciprusok jellegzetes illatával rendelkezik. Napos helyre és örökzöld földkeverékbe érdemes ültetni. A szürkésvörös kérgű fának kis, párosan átellenesen álló, háromszög alakú pikkelylevelei 4 sorban, tetőcserépszerűen egymásra borulnak, és az egész ágat beborítják.

A leveleken nincs fehér rajzolat, illatuk pedig gyantás, édes. Az európai ciprusnak a termős virágzatokból fejlődnek éretten fényes aranybarna, dió méretű tobozai. A horgas csúcsú tobozpikkelyek eleinte húsosak, dereszöldek, majd megfásodnak. Az európai ciprus a talajok közül legjobban a homokos, kavicsos, száraz talajokat kedveli. Vízigénye átlagos, az idősebb növényeket elég csak szárazabb időszakokban öntözni, a fiatal növények rendszeres öntözést igényelnek. A beteg és elhalt hajtások eltávolításán kívül egyéb metszést nem igényel. Kártevők közül a takácsatkák és a levéltetvek okozhatnak problémát.