A kiskerti gyümölcstermesztés sikerének egyik alapja az adott fajokon belül a megfelelő fajták kiválasztása, ami nem csupán az ízre, az érési időre vagy a betegségekkel szembeni ellenállóságra vonatkozik, hanem a termékenyülési viszonyokra is. Ahhoz, hogy a virágokból bőséges gyümölcs teremjen, ismernünk kell, mely fajták öntermékenyek, azaz önmagukban is képesek termést hozni, és melyek önmeddők, amelyek idegen beporzást igényelnek, tehát szükségük van egy másik, kompatibilis fajtájú fára a megtermékenyüléshez.

A porzás módjai: szél vagy rovar?

A gyümölcsfák beporzása két fő módon történhet. A legtöbb, kiskertben termesztett gyümölcsfa a rovarmegporzású csoportba tartozik. Ide sorolható az alma, körte, kajszi, őszibarack, cseresznye, meggy, szilva, málna és a ribiszke is. Ezeknek a virágai általában feltűnőek, illatosak, nektárt termelnek, így csalogatják a beporzó rovarokat, elsősorban a méheket, akik virágport szállítanak egyik virágról a másikra. Vannak olyan növények is ahol a szél és a rovarbeporzás egyaránt szerepet játszhat a folyamatban.

A rovarmegporzással szemben állnak a szélmegporzású növények, amelyeknél a virágpor (pollen) a levegő mozgásának a segítségével jut el a termős virágokhoz. Ebbe a csoportba tartozik a dió és a mogyoró. Ezen fajok virágai általában kevésbé feltűnőek, de hatalmas mennyiségű virágport termelnek, ami a széllel történő beporzás viszonylagos pazarló jellegét ellensúlyozza. Emiatt a szélporozta növények pollenje nagyobb eséllyel okoz allergiát az embereknek.

Öntermékenység vagy idegen beporzás: a fő eltérés

A termékenyülés szempontjából a gyümölcsfajták két alapvető csoportba sorolhatók. Az öntermékeny (önporzó) fajok, fajták önmagukat is képesek megtermékenyíteni, így egyetlen fa is bő termést hozhat idegen porzó nélkül. Az önmeddők (idegenporzó) fajták viszont csak egy másik, genetikailag eltérő fajta virágporával termékenyülnek meg. Az őszibarack és a kajszi (sárgabarack) fajták zöme öntermékeny, bár a kajszi esetében vannak idegen beporzást igénylő típusok is. A meggy is nagyrészt önporzó, bár néhány fajtának jót tesz a keresztezett beporzás. A málna és a ribiszke fajták többsége szintén öntermékeny. Ezzel szemben az alma, a körte és a legtöbb cseresznye fajta önmeddő, tehát szükség van egy másik, velük egy időben virágzó, kompatibilis fajtájú porzóra a biztos terméshez.

A szilva és a dió esetében a helyzet fajtától függően változó, de sok szilvafajta, például a hagyományos Besztercei szilva és a modern fajták közül is több, öntermékeny. A dió és a mogyoró egylaki növény, azaz a hím- és női virágok egyazon fán vannak, de előfordulhat, hogy a virágok nem egy időben nyílnak (ez az ún. dikogámia), ami miatt szükség lehet porzófára.

A porzópár kiválasztásának kritériumai

Ha önmeddő fajtát választunk, a porzópár megválasztása kulcsfontosságú. Három fő szempontot kell figyelembe venni. Első, a virágzási idők egybeesése. A porzófának egy időben kell virágoznia a porzandó fával. Logikusan, iába kompatibilis a kétfajta, ha az egyik már elvirágzott, amikor a másik bontja a szirmait. A gyümölcsfák virágzási sorrendje viszonylag állandó (mogyoró, kajszi/őszibarack, cseresznye, meggy, szilva, körte, alma), de az egyes fajták között lehetnek eltérések. Másik szempont a genetikai kompatibilitás: a fajtáknak egymást kölcsönösen meg kell termékenyíteniük, amit szakemberek állapítanak meg és a faiskolák általában feltüntetnek a fajtaleírásokban. Például almánál vannak triploid fajták, amelyek nem tudnak más fajtákat porozni, de nekik is kell a porzó.

Továbbá a porzási távolság is meghatározza a termés kialakulás sikerét. A rovarmegporzású fák esetében a beporzó rovarok általában néhány tíz méteren belül szállítják a virágport, így kiskertben nem feltétlenül kell közvetlenül egymás mellé ültetni a fákat, ha a szomszédok kertjében van megfelelő porzófajta. Dió és mogyoró esetében a szél által hordozott pollen sokkal nagyobb távolságra is eljut. A tudatos fajtaválasztással és a termékenyülési viszonyok ismeretével jelentősen növelhető a kiskerti gyümölcsös terméshozama, elkerülve azt a kellemetlen meglepetést, amikor a bőséges virágzás ellenére elmarad a várva várt gyümölcs.