A téli metszés általános irányelvei
A gyümölcsfák és gyümölcstermő bokrok metszésének legfőbb időszaka a vegetációs időszak utáni, (és a jövő évi előtti) nyugalmi időszak, jellemzően a decembertől márciusig tartó időszak, a rügyfakadás előtt. A metszést fagymentes, száraz napon végezzük. Első lépésként mindig vágjuk le azokat az ágakat, gallyakat, amelyek betegek, elhaltak, sérültek. Ezzel megakadályozzuk a fertőzések terjedését. Ezután távolítsuk el a sűrűn álló, befelé növő, vagy egymást keresztező ágakat. A cél ennél a lépésnél az, hogy a korona belseje is elegendő fényt kapjon, valamint ott a légmozgás is működjön ami elengedhetetlen a jó terméshozamhoz és a gombás betegségek megelőzéséhez.
A gyümölcsök általában a vízszinteshez közeli állású ágakon fejlődnek ki a legjobban. Az erősen felfelé (vertikálisan) törő vízhajtásokat (vagy sarjakat) távolítsuk el, mivel ezek jellemzően vegetatív növekedést mutatnak, keveset teremnek, és sűrítik a koronát.
A vastagabb, 2 centimétert meghaladó átmérőjű metszési sebeket kezeljük sebkezelő anyaggal vagy oltóviasszal. Ezzel védjük a fát a kórokozók bejutásától. Alapvető cél, hogy fenntartsuk az egyensúlyt a vegetatív (növekedési) és a generatív (termő) részek között. Csak annyit metsszünk, amennyi szükséges az optimális koronaforma fenntartásához és az öregedés lassításához. A metszőollót és fűrészt lehetőség szerint minden fa vagy bokor metszése után fertőtlenítsük (pl. alkoholos oldattal), különösen, ha betegnek tűnő növényt vágtunk, megelőzve ezzel a betegségek átvitelét.
Ismerjük meg az egyes fajok metszése közötti különbségeket
Bár az általános elvek érvényesek minden gyümölcsre, az egyes fajok metszése eltérő, mivel másképp teremnek (pl. rövid termőrészeken vagy hosszú vesszőkön). Az alma és körte leginkább a 2–4 éves, rövid termőnyársakon hozzák a termést. Esetükben jellemzően a sudaras vagy vázágas koronaforma a cél. A téli metszés a korona fényellátottságát javítja. Távolítsuk el az egymást árnyékoló, sűrű részeket. A 3-4 évesnél idősebb termőnyársakat fiatalító metszéssel serkentsük új termőrészek képzésére. A fiatalító metszéskor a vázágakat és a termőrészeket is vágjuk vissza.
A kajszi és őszibarackfák gyorsabban öregednek, és jellemzően az egyéves vesszőkön hozzák a termést. Így metszésük intenzívebb, mint az almatermésűeké. A kajszi szereti a szellős, tölcsérszerű koronát. Mérsékelt visszametszés szükséges a termőrészek folyamatos megújulásához. A metszését azért se vigyük túlzásba azt követően, hogy a koronaformát kialakítottuk, mert egyre gyakoribbak a késő tavaszi fagyos éjszakák, melyek virágzásban találják a kajszit, így e fajnál gyakori, hogy a teljes virágmennyisége lefagy és egyes években nem terem semmit. Ha mi már a metszéssel nagyon megritkítjuk a virágrügyeket, és a fagy ebbe még beleritkít akkor még kisebb esély lesz a termésre.
Az őszibarack a legerősebb metszést igénylő gyümölcsfa. A termést az előző évi hosszú vesszőkön hozza. Minden évben erős visszametszés szükséges, ami serkenti az új, erős termővesszők képződését. Ezt nevezik váltómetszésnek (termővessző és ugróvessző meghagyásával). A fa élettartama nagymértékben függ az intenzív éves metszéstől. A metszés idejét a rügyduzzadás idejére célszerű halasztani, azaz kora tavaszra, mert a téli fagykár ilyenkor már látható a rügyeken.
A cseresznye és meggy azoknak is való, akik nem nagyon szeretnek metszeni. Általában kevésbé igénylik a drasztikus metszést, különösen a cseresznye, ami természetes koronát nevel. Cseresznyénél leginkább az ültetés utáni korai években szükséges a korona kialakító metszés. Később a metszés a ritkításra és az elöregedett részek eltávolítására korlátozódik. Metszésre a legérzékenyebbek a cseresznyék, mert mézgafolyásra hajlamosak. Kerüljük a nagy felületű sebek ejtését, az ifjító metszést - amikor vastagabb ágakat is eltávolítunk - érdemes a betakarítás után (nyári metszésként) végezni, amikor gyorsabban gyógyulnak a sebek. A meggy a cseresznyénél jobban igényli a metszést, mert hajlamos a felkopaszodásra és a termőrészek elöregedésére. Visszavágással serkentsük az új termővesszők képzését.
A gyümölcstermő bokrok metszése is most esedékes. Ezek a bokrok a legbőségesebben termő vesszőiket fajtól függően a 2–4 éves korban hozzák. A ribizli és egres esetén a fő cél a bokor állandó megújítása. Távolítsuk el a 4-5 évesnél idősebb, elöregedett, sötétebb színű vesszőket (talajszintig). Hagyjuk meg a fiatal, erős, egyenesen növő vesszőket (6-8 fővesszőt bokronként). A málna fajtáinak legtöbbje a kétéves vesszőkön terem. A metszés első lépése a letermett, kétéves, elhalt vesszők tőből való eltávolítása, közvetlenül a talajszint felett. A meghagyott, egyéves vesszőket kb. 1,5 méter magasságban vágjuk vissza. Túl sok vessző esetén ritkítsuk őket.
A téli metszés minden évben elvégzett precíz munkája garantálja a fák hosszú élettartamát és a kiskerti gyümölcsös bőséges termését. Sokkal célszerűbb minden évben kicsit alakítani a növényeken, mint évekig elhanyagolni őket, majd nagyobb ifjító metszéssel beavatkozni. Ebben az esetben ugyanis egy év termése szinte biztos, hogy elmarad, és a drasztikus metszés miatt nagy mértékű hajtásnövekedés indul meg azaz utána szinte újra kell alakítani a koronát.
