Házisertés

A sertés Eurázsiából származik, mindenevő, jellegzetessége a túróormánya és rövid, kunkori farka. A sertés mohón és sokat eszik, általában húsáért és bőréért tenyésztik.

A házisertés, sertés vagy disznó (Sus scrofa domestica) a disznófélék családjába tartozó vaddisznó (Sus scrofa) háziasított formája. Eurázsiából származik. A házisertés rendkívül magas intelligenciával rendelkezik, igényli az ember társaságát és igen tanulékony.

A házisertés megjelenése és viselkedése

A sertés erős, vaskos, hengeres törzsű gerinces állat, testét serteszerű szőrös bőr borítja. Nagy, kúp alakú feje mozgékony, porcos- túróormányban végződik. Ezzel valósággal felszántja a talajt és kiszed belőle minden ehetőt. Szeme kicsi, igen rosszul lát, de hallása, szaglása kitűnő. Farka rövid, középmagasan tűzött, tőben elég vastag, a vége felé fokozatosan elvékonyodó, fölfelé kunkorodó és szőrbojtban végződő. Rövid lábai vannak. Lábain négy-négy ujja van, melyek közül a középső két nagy ujjának patáin jár, de képes gyorsan szaladni is. Jellegzetes éles visítással jelzi, ha valami nem tetszik neki, még akkor is, ha amúgy semmi bántódás nem éri,  a visítása 130 dB is lehet.

A sertés táplálkozása

A disznó mindenevő, tehát növényeket és állatokat egyaránt fogyaszt. Természetközeli élőhelyen tartva táplálékának egy jelentős részét a talajból túrja ki, így fogyaszt pl. rovarlárvákat, férgeket, gumókat és gombákat is. Ha hozzáfér, dögöt is eszik. E szokása azért jelentős, mert döglött vándorpatkányhoz akár zárt térben tartva is hozzájuthat, és ezen keresztül olykor trichinával is fertőződhet. Jó szaglása miatt szarvasgomba keresésére is használható. 44 foga van, zápfogai gumósak. A hím különösen jól fejlett szemfogai, az agyarak görbültek és élesek. Zápfogainak rágófelületén kisebb-nagyobb dudorok, gumók láthatók. A gumós zápfoggal a zöld növényi rész, a száraz szemestakarmány vagy a hús egyaránt megrágható. A házisertés mohón és sokat eszik.

A házisertés elnevezései

A sertés és a disznó szinonim szavak, de a szakirodalom általában a sertés szót használja. A „kan” a hím, a „koca” a nőivarú sertés. Az „anyakoca” olyan nőivarú sertés, amelynek már voltak malacai. Az „emse” a fiatalabb, a „göbe” a kifejlődött nőivarú sertés. Tenyésztésre szánt növendék a „magló”. Petefészkétől megfosztott sertés a „miskárolt”. Fiatalon kiherélt sertés az „ártány”, idősebb korban kiherélt sertés pedig a „kanlott”. „Szopós malac” a növendék szopás idején, „választott malac” az elválasztástól 4 hónapos koráig. Ettől kezdve „süldő” -tenyésztésbevételig vagy 1 éves korig. „Előhasi koca” a koca első vemhessége és szoptatása idején, „tenyészkoca” a már bebúgatott koca. „Tenyészkan” a búgatásra használt vagy használható kan. „Hízósertés” a hizlalás alatt levő, „hízott sertés” a már kihizlalt, vágásra érett sertés.

Tartása és tenyésztése

A sertés hagyományos külterjes tartásmódja ma már megszűnt Magyarországon. A mai sertésállományok már nagyrészt zárt térben élnek, intenzíven tenyésztik őket iparszerű körülmények között. Leggyakrabban húsáért és bőréért tenyésztik, de a szőrét is felhasználják ecset készítésére. Egyes fajtáit házikedvencként is tartják. A világ sertéshús-termelésének zömét ma már intenzív tenyésztésű hússertések adják.

A házisertés szaporodása

A sertések ivarzását búgásnak hívják. A koca, 8-18 hónapos kora között válik termékennyé, ekkortól 21 naponta tüzel. A kan 8-10 hónapos korában válik ivaréretté. Egy alomban rendszerint 6-12 kismalac születik.