A 21. századi magyar mezőgazdaság egyre súlyosabb vízgazdálkodási kihívásokkal néz szembe. A klímaváltozás hatásai, a növekvő élelmiszerigény és a korlátozott vízkészletek miatt a hagyományos öntözési módszerek már nem elégségesek. A korszerű vízgazdálkodás ma már nem csupán a termelés vízellátására koncentrál, hanem a víz körforgásának integrált kezelésére és alternatív vízforrások feltárására is. Különösen fontos a víz hatékony elosztása: eljuttatása onnan, ahol felesleges, oda, ahol nélkülözhetetlen.

Magyarországon az aszályos időszakok egyre intenzívebbé válnak, különösen a déli és keleti országrészekben. A csapadékeloszlás egyenetlenné vált: a kiegyensúlyozott esőzések helyett inkább a hirtelen, nagy mennyiségben lezúduló csapadék és villámárvizek jellemzőek.

E körülmények között a városi csapadékvíz már nem hulladékként, hanem értékes erőforrásként jelenik meg. A szakemberek egyik legfontosabb törekvése a csapadékvíz és szennyvíz szétválasztása, ami nemcsak a szennyvíztisztítók terhelését csökkenti, hanem lehetővé teszi az esővíz helyi tárolását és újrahasznosítását is. A hagyományos, egyesített városi csatornarendszerekben a csapadék és a szennyvíz ugyanazon a vezetéken halad, ami nagyobb esőzések esetén túlterhelődéshez és szennyezéshez vezethet. Ráadásul az egyébként tiszta esővíz szennyvízzel keveredik, ahelyett, hogy öntözésre vagy hűtésre hasznosítanák. Ezzel szemben a kettős rendszer külön kezeli a csapadékvizet és a szennyvizet, így az előbbi tisztítás nélkül is felhasználható vagy visszajuttatható a természetbe.

A városokban számos esővíz-hasznosítási megoldás létezik. A lokális gyűjtés során az épületek tetőfelületéről, közterületekről vagy parkolókból származó csapadékot tározókban vagy föld alatti ciszternákban tárolják, majd öntözésre, köztisztasági célokra vagy akár tűzivíz-tartalékként használják fel. A zöld infrastruktúra elemei - esőkertek, zöldtetők, vízáteresztő burkolatok és városi tavak - segítenek a csapadék helyben tartásában, miközben javítják a mikroklímát és csökkentik a városi hőszigethatást. Az okos vízgazdálkodási rendszerek szenzorokkal és automatizált szelepekkel szabályozzák az esővíz tárolását és felhasználását.

Nemzetközi szinten számos példaértékű kezdeményezés működik. Koppenhága a 2011-es súlyos árvíz után indította el Cloudburst Management Plan programját, amely 300 projektet foglal magába, köztük esőkerteket és csapadékvíz-elvezető parkokat. Rotterdam vízvisszatartó parkolókat, esőtároló medencéket és zöldtetőket hozott létre, amelyek évente több millió liter csapadékot tartanak helyben. Berlinben az új városrészekben kötelező a csapadékvíz-szétválasztás, a Berliner Regenwasseragentur pedig városi szintű esővíz-hasznosítási projekteket koordinál. Szingapúr a "Four National Taps" stratégia részeként kezeli az esővizet, mint önálló vízforrást.

Magyarországon is megjelentek a korszerű vízgazdálkodási megoldások. Budapesten a hagyományos egyesített rendszer mellett az új fejlesztéseknél már elkülönítik a csapadék- és szennyvízágat, és zöld infrastruktúrás csapadékvíz-kezelést alkalmaznak. Szegeden és Pécsen kísérleti programok futnak a csapadékvíz külön gyűjtésére és újrahasznosítására. Pécsen több közintézményben és iskolában telepítettek tetővízgyűjtő rendszereket, amelyek az esővizet mosdóöblítésre és öntözésre hasznosítják.

A városi esővíz hasznosítása és a szennyvíztől való elválasztása környezetvédelmi, gazdasági és infrastrukturális előnyökkel jár: csökkenti a szennyvíztisztítók terhelését, mérsékli az árvízkockázatot, enyhíti a vízhiányt és támogatja a városi zöldfelületek fenntartását.

A jövő fenntartható városai azok lesznek, amelyek képesek a vizet körforgásban tartani, és az esőt nem problémának, hanem újrahasznosítható erőforrásnak tekintik. Bár az ideális megoldás a forrásnál történő elkülönítés, ahol ez nem lehetséges, a megfelelően tisztított víz - bizonyos feltételek mellett - biztonságosan felhasználható öntözésre vagy ipari célokra.