Levendula

A közönséges levendulát sokszor csak levendulaként említenek, az 1700-as években került Magyarországra. Népszerűsége azóta töretlen, ráadásul a kertekben is jól termeszthető.

A levendula napos, meleg, védett helyen érzi jól magát, ahol a tövek 15-20 évig is elélhetnek. Ideális esetben a talaja kissé lúgos, bár nem tartozik a kényes növények közé. Jól tűri a szárazságot is - igaz, nagy melegben igényli az öntözést -, s nem kíván különösebb gondozást, de ha lehet, évente egyszer takarjuk be a talajt 3-4 centiméter vastagon komposzttal.

Termesztés és ápolás

Szárazságtűrő növény. A száraz, mésztartalmú, középkötött talajokat kedveli. Meleg- és fényigényes, a téli fagyokat jól tűri, fagykárt csak az igen hideg, hótakaró nélküli teleken szenvednek. A késői fagyok tavasszal – amikor a növekedés már megindul – különösen a hibrid levendulánál, a zöld részek visszafagyását okozhatják. Déli fekvésű, száraz lejtők betelepítésére alkalmas növényfajok. A levendulaterületek vetésforgón kívül helyezkednek el. 15-20 évig is elfoglalják a területet. Az előveteményre nem érzékenyek, de viszont más növényeknek rossz előveteménye, mert gyomos terület marad utána. A levendulát általában 15-20 termőévre telepítik, ezért a terület-előkészítést célszerű a telepítés előtt egy évvel elkezdeni.

A telepítés előtt a szerves trágyán kívül általában 70-90 kg/ha foszfor és 100-120 kg/ha kálium hatóanyagot juttatnak a talajba. A termőültetvények tápanyagellátására évente 60-100 kg/ha nitrogén, 50-60 kg/ha foszfor és 80-120 kg/ha kálium hatóanyag kijuttatása elegendő. A túlzott ellátás, különösen nitrogénből nem hatékony, sőt virághozam csökkentő is lehet. A valódi levendula magvetéssel és fás dugványozással, a hibrid levendula csak dugványozással szaporítható. Az új telepítésű ültetvények sajátos ápolási munkája a visszavágás. Az első évben általában június elején (az első virágszárak megjelenésekor) kell 10-12 cm magasságban visszavágni a növényeket. A második évben kora tavasszal, közvetlenül a hajtásnövekedés megindulása előtt, célszerű a visszavágást 15-18 cm magasságban elvégezni. Legjobb avval a géppel visszavágni, amellyel majd a betakarítást akarjuk elvégezni. A termő ültetvények elengedhetetlen évközi ápolási munkája a talajlazítás sorközművelés, évenként 2-3 alkalommal.

A virágzat illóolaj-tartalma a teljes virágzáskor a legnagyobb. Ez a betakarításra legalkalmasabb időpont 7-8 napig tart. Nagyobb ültetvények esetén ezért már a virágzás kezdetén meg kell kezdeni a betakarítást. Illóolaj és virágdrog-előállításra egyaránt csak a virágzatot kell levágni. A vágás kézzel vagy speciális levendulaarató géppel, vagy megfelelően átalakított kaszálva rakodó géppel végezhető.

Betegségek és kártevők

A levendulának sok betegsége és kártevője ismert, a leggyakrabban az alábbiak fordulhatnak elő: levendula szeptóriás levélfoltossága - Septoria lavandulae: Védekezés: A sűrű ültetést kerülni kell, ezzel csökkentve a páratartalmat. Fertőzött növényi részeket el kell távolítani és megsemmisíteni. Sajnos növényvédőszeres védekezés nagyon nehézkes ugyanis a hatóanyag maradék sokszor megmaradhat az illóolajban.

Levendula fitoftórás gyökérrothadása - Phytophtora cactorum és nicotiane: Pangóvizes területek kerülése, talaj szellősen tartása. A hagyományos értelemben vett permetezés sajnos nem vezet eredményre, viszont egy ilyen hatóanyagú beöntözés kielégítő védelmet képes biztosítani. Levendulahajtás szúnyog - Resseliella lavandulae: egyelőre nem ismert és nem is szükséges. Sárgalábú recéskabóca - Hyalesthes obsoletus: mivel ritka ezért gyakorlatilag az ellene való védekezés szükségtelen. Az időben elvégzett gyomirtással teljesen visszaszorítható a kártevő.