Liliom

A liliom régóta kedvelt dísznövény, domináns termetével, feltűnő virágaival a folyton változó trendeken felül áll. Ráadásul könnyen nevelhető, hagymásként alig szorul gondozásra.

A liliomfélék családja egészen hatalmas, a nemzetségbe közel kilencven faj tartozik, melyek szerte a világon megtalálhatóak Ázsiától Európán keresztül egészen Észak-Amerikáig. A liliomok választékát megsokszorozza az a tény, hogy roppant kedvelt a növénynemesítők körében, így számtalan változat és hibrid hozzáférhető a kertészetekben, kis túlzással végtelen variáció létezik liliomból! A liliomfélék közül tehát kedvére válogathat minden virágbarát hobbikertész, azzal azonban hasznos tisztában lenni, hogy miképpen kell bánni ezzel a kecses, sudár virággal? A liliommal való bánásmódot alapvetően az határozza meg, hogy egy gumós, gyakrabban használt szóval hagymás virágról van szó, így a késő tavaszi, kora nyári virágzás előfeltétele az őszi ültetés!

Termesztés és ápolás

A liliomok akár két méter magasra is megnőhetnek. Cserépben azonban csak olyan növényt tartsunk, amely fél, illetve egy méternél nem nő magasabbra. A liliomok fényigényes növények. Csak akkor kell védenünk a forró napsugarak ellen, ha déli fekvésű erkélyen helyezzük el a cserepeket. Egyébként jól bírják az átlagos nyári hőmérsékletet. Tavasszal és nyáron a liliomok sok vizet párologtatnak. Ősszel kevesebb vizet kapjanak, télen pedig egyáltalán ne öntözzük őket. A liliomok jó vízelvezető képességű, tápanyagban gazdag földet igényelnek. A legtöbb faj az általános virágföld, komposzt, tőzeg-korpa és homok keverékét kedveli. A cserepek aljára tegyünk kavicsréteget. Mindezek mellett a liliomok magról, vagy a nyár végén sarjhagymáról szaporíthatók.

Betegségek és kártevők

A liliomot nem fenyegeti túl sok kártevő és betegség. A betegségek közül a gumórothadás említhető, melyet könnyen kivédhet, ha ellenőrzött forrásból származó, ép, kemény gumókat ültet. A kártevőket tekintve a liszteske, a levéltetvek, és a vízipocok jöhetnek szóba. A liszteske, más nevén molytetű vegyszeresen alig irtható, viszont ezek a kis rovarok könnyen becsaphatók, a megtámadott növény közelébe élénksárga, ragacsos anyaggal bekent kartonlapot kell kiállítani, mely gyorsan és hatékonyan megfogja a sárga iránt valamiért rajongó apró szárnyasokat. A levéltetű ellen szappanos vizes vagy csalános oldatos lemosással lehet felvenni a harcot. A vízipocok egy elszaporodott, főleg folyók, tavak, egyéb vizek közelében élő apró rágcsáló, mely a virágokból lakmározik. A kis négylábút a virágok köré kifeszített dróthálóval tarthatjuk távol.