A nagylevelű hárs főleg közép- és dél-európai elterjedésű, domb- és hegyvidékek fája és parkokba is gyakran ültetik. Hazai erdeinkben kis arányt foglal, elegyfaként van jelentősége.
A nagylevelű hárs jellemzői
A nagylevelű hárs a hárs-kőris sziklaerdő és törmeléklejtő erdők legtipikusabb elegyfaja. Inkább hegy- és dombvidéki faj, a levele például a többi hársnál vékonyabb, nagyobb intenzitású a párolgás, tehát nem kedveli a kontinentális száraz klímát. Félárnyéktűrő faj, emellett mészkedvelő, megkívánja a talaj magas tápanyagtartalmát. Faanyagának egyik fontos felhasználási területe a fafaragás, illetve gyógynövényként is felhasználják. Igen termetes fa, hiszen akár a 30-40 méteres magasságot is elérheti. Koronája fiatal korában kúpos, később boltozatosan magasra tör. Sudara szétágazik, ágai meredeken felfelé állnak, de a korona alsó részén a fa idős korában lehajlanak. A szinte talaj nélküli törmeléklejtőkön nemcsak szétterpeszkedő, a felszínen kígyózó gyökerei tartják meg, hanem lehajló ágai is meggyökeresednek és ágtörzzsé fejlődnek. Finom repedésekkel és hosszanti barázdákkal tarkított kérge sötétszürke vagy fakóbarna.
A kertészkedésről sokaknak a folyamatos tennivalók jutnak eszükbe, és az, hogy egy kert soha sincsen készen, pedig ez nem feltétlenül igaz.
2800 forintot is elkértek korábban egy kilogramm cukkiniért, mostanra azonban jelentősen mérséklődött az ára.
Ehető levél, virág és termés, avagy növények, amelyek szinte teljes egészükben hasznosíthatók.
Ha nem történik változás a Homokhátságon, néhány évtized múlva a vízszint akár több méterrel is tovább süllyedhet, és a táj egyre szárazabbá válik.
A 40 fok feletti nyári hőmérséklet már nemcsak a szántóföldeken okoz komoly gondokat, hanem az állattartásban és az élelmiszeriparban is.
