Nefelejcs

A nefelejcs a borágófélék családjába tartozó növénynemzetség, világszerte elterjedt növények. Több faj is Új-Zélandon endemikus, de a nemzetség az északi félgömbön jelenhetett meg.

A nefelejcs jellemzői

A legtöbb faj 1 centiméter átmérőjű, 5 szirmú, kék, rózsaszín vagy fehér virágot növeszt. A virágok közepe mindig sárga, és meghajló virágzatokba tömörülnek. A nefelejcs általában tavasszal virágzik. Leveleik nem nőnek párosával, a nefelejcs kedvelt kerti növény; ahová betelepítették, hamar elszaporodott, főleg a mocsaras, folyó menti élőhelyeken. Az árnyékos helyeken is jól érzi magát. A nemzetségen belül egyaránt vannak egyéves és évelő növények is. Gyökereik általában szétterülnek, magvaik tulipán alakú, horgos szőrzettel borított toktermésben vannak. A horgok segítségével a termés ráakad a ruhákra vagy állatok szőrére, és így a magok nem vetélkednek az anyanövénnyel.

A nefelejcs termesztése

A nefelejcs nyirkos, tápanyagban gazdag földet igényel. Félárnyékos helyre ültessük, hiszen a tűző napon a virágai hamarabb elnyílnak. A nefelejcs tápanyagigényes növény, ezért ültetés előtt, ha lehetőségünk van rá, forgassunk a talajba komposztot. Ez amellett, hogy tápanyaggal látja majd el a növényeket, a homokos talajban segíti a nedvesség megtartását, az agyagos, kötött talajt pedig lazábbá teszi. A tavasszal vásárolt palántákat kiültethetjük rögtön a kertbe, de nevelhetjük cserépben is a balkonon vagy a teraszon. A magokat júniusban vethetjük szabadföldbe. Az elültetett növényeket és magokat száraz időben öntözd rendszeresen. A nefelejcs igényli a nedvességet, ezért, ha száraz az idő, locsoljuk meg, de ne magát a növényt, hanem a talajt. Ezt elvirágzás után is folytatni kell, hiszen elszórt magjainak szüksége van a nedvességre. Érdemes minden tavasszal komposztot keverni a talajba, így biztosíthatjuk a növényeknek a folyamatos tápanyagellátást.