Az erózió mértéke aggasztó - közölték a bremerhaveni Alfred Wegener Intézet és a Helmholtz Sarkvidék- és Tengerkutató Központ munkatársai. Csak a Szibériában lévő Léna folyó egyik sziklájánál évente 16 méter szakad le a partvonalból - emelték ki a Frontiers in Earth Science című tudományos lapban megjelent tanulmányukban. Ez egyre gyakrabban fordul elő az 1960-as évek óta. A kutatócsoport munkájához műholdas felvételeket elemzett.

A klímaváltozás miatt a permafroszt, mely normál esetben egész évben egészen a mélyebb rétegekig fagyott, lassan felolvad. Ilyen ősi, állandóan fagyott területek elsősorban Kanadában, Alaszkában, valamint Szibéria északi és keleti részén találhatók. Ezekben a talajrétegekben nagy mennyiségű szén-dioxid raktározódik, amely olvadáskor a légkörbe kerül.

A Léna deltájában lévő szikla példájának bemutatásával a tudósok azt szemléltetik, hogy a klíma felmelegedése egész tájegységeket változtathat meg. A tudósok a Szobo-Szisze-sziget 1,7 kilométer hosszú és 27 méter magas Jedoma nevű szikláját vizsgálták, ahol a permafroszt talaj meredeken a Léna egy mellékágába zuhan. Itt különösen nagy talajveszteség figyelhető meg. Az 1960-as évek közepén a folyó az 1,7 kilométer széles szakaszon évente 5 méter földet hordott el. 2015 és 2018 között ez már évente csaknem 16 méter volt. A szikla 1965 és 2018 között helyszíntől függően összesen 322-679 métert veszített - állapították meg a szakértők. 

Hasonló jelenség figyelhető meg a tudósok szerint Kanada és Alaszka északi-sarkvidéki partjainál. Egyre erőteljesebb hatással vannak ezekre a hullámverés és a folyami áramlatok elsősorban azért, mert egyre hosszabb ideig tart a meleg évszak.