Nincs mese, át kell alakulnia a hazai agráriumnak: ezt meg kell lépniük a gazdáknak

agrarszektor.hu
A jelenlegi csapadékmennyiség töredékével, mindössze 50-60 százalékával is képesek lennénk működő gazdálkodást folytatni az Alföldön, de ehhez a szárazságtűrő növények önmagukban kevesek. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) rektora szerint azonban ehhez szemlélet- és technológiaváltásra van szükség, valamint egy átgondolt Alföld-stratégiára. Mindennek a kulcsa a talaj és a talajvíz.

A magyar Alföldet az elmúlt tizenöt évben többször sújtotta már extrém pusztító aszály, a 2022-es nagy szárazság azonban, úgy tűnik, minden korábbi várakozást felülmúlt. Ennek következmény, hogy az ország lakossága is szembesült vele, milyen nagy a baj - olvasható a 24.hu oldalán. Orbán Viktor miniszterelnök az erdélyi Tusványoson az elsivatagosodás témakörében feltett kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, hogy "Magyarországnak egy fantasztikus génbankja van, egy világon egyedülálló génbankrendszerünk van, és folyamatosan tudunk nemesíteni és fejleszteni a változó hőmérséklethez, illetve időjáráshoz alkalmazkodó vetőmagokat".

Ez utóbbiak jó eséllyel a szárazságtűrő növényfajtákat jelentik, amelyekről a laikusok hallhatnak ezt-azt, amikor a klímaváltozás hatásaira való felkészülés kerül szóba. A miniszterelnök rövid válaszában említette még a vizek megtartásának szükségességét is, ám a laikusok akaratlanul is hamis biztonságérzetbe ringathatják magukat: hiszen ha majd megint vízhiány lesz, akkor a magyarok szárazságtűrő gabonát fognak ültetni, és minden el van intézve. Csakhogy a probléma ennél jóval komplexebb. Egyrészt az említett fajtákat nem úgy működnek, hogy szükség esetén csak előveszi őket az ember, és már vethetőek is, másrészt pedig erre a problémára olyan összetett megoldásra lenne szükség, amelynek ezek a szárazságtűrő fajták csupán egy, és nem is a legfontosabb elemét jelentik. Szemlélet- és technológiaváltásra kellene ahhoz, hogy a klímaváltozás következtében elkerülhetetlen aszályosodás hatásait mérsékelni lehessen.

Azaz egy jól átgondolt Alföld-stratégiára, amely mellett a mai csapadékmennyiség akár 50-60%-a is elég lenne ahhoz, hogy optimális gazdálkodást lehessen folytatni az Alföldön. Ez szükséges ahhoz, hogy Magyarország az elkövetkező évtizedekben is fenn tudja tartani az önellátását és az agrárgazdasági értelemben vett piaci pozícióit. A portál Dr. Gyuricza Csaba professzorral, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) rektorával, a Növénytermesztési-tudományok Intézet vezetőjével beszélgetett erről.

A szakember génbankkal kapcsolatban elmondta, hogy az a genetikai sokféleség megőrzését szolgálja, olyan biológiai alapokét, amelyek bármikor új, a változó körülményekhez jobban alkalmazkodó fajták nemesítését teszi lehetővé. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy halastavat, gyümölcsöst, ahol az ősi, Kárpát-medencei fajok és fajták mellett ott vannak a modern haszonnövények és -állatok, az elérhető legnagyobb változatosságban. De van egy valóban bankhoz hasonló formája is, egy állandó hőmérsékletet biztosító speciális raktár: itt magokat tartanak katalogizálva, csíraképes állapotban. Ezekből aztán szükség esetén új, az adott elvárásoknak jobban megfelelő növényeket lehet létrehozni, ami azért nem megy egyik napról a másikra. Például egy-egy teljesen új búzafajta kinemesítése átlagosan 10 évet vesz igénybe.

Persze nem a nulláról kell kezdeni, régóta folyik a munka: szárazságtűrő fajok és fajták nemesítésében meglehetősen jól állunk nemzetközi szinten is. Igaza van a kormányfőnek, a MATE génbankja Európa egyik legnagyobb és legjelentősebb ilyen intézete, jó alapot jelent a munkához, a kialakuló hazai klimatikus viszonyok pedig arra figyelmeztetnek, hogy ezzel kiemelten kell foglalkozni. Ha ezt gyorsan tesszük, az hatalmas versenyelőny, ha viszont csak félgőzzel, az hatalmas kiesés lesz akár már a következő 5-10 év termésátlagainak vonatkozásában is

- jelentette ki Gyuricza Csaba.

De mitől lesz szárazságtűrő egy növény? Ez rengeteg tényezőn múlik, például azon, hogy mennyi nedvességet tud tárolni, és azt milyen hatásfokkal, vagy hogy milyen hosszú gyökereket növeszt ahhoz, hogy mélyebbre nyújtózhasson a talajvízért. Mennyire hatékonyan tudja felhasználni a vizet, és aztán abból a napfény segítségével a növényi szerveket felépíteni: ez nálunk, embereknél is hasonlóan működik, mindenkinek a szervezete másképp hasznosítja a táplálékot. Összességében tehát a szárazságtűrő növények alkalmazása jelentősen csökkentheti az aszályok pusztítását, és Magyarországon számos ilyen fajta elérhető. Mi akkor a probléma?

Az egyik gond az, hogy a magyar gazdáknak tudatosabban kellene tervezniük. Rendkívül aszályos év volt az idein kívül 2007 és 2012 is, de amikor megjön az eső, már senkit nem érdekel a jövőbeli várható vízhiány. Aszályos évben már minden mindegy, a szárazságra jóval korábban, csapadékosabb években kell felkészülni. Az Alföldön most is látni egymás mellett kukorica- vagy napraforgótáblákat, ahol az egyik szárad és kínlódik, a másik viszont viszonylag szépen hozza a termést. Holott egyiket sem öntözték, ám utóbbi szárazságtűrő fajta.

Hosszabb távon azonban önmagában a fajtaválasztás csak részsiker, az egész technológiai rendszer átalakítására van szükség a talajműveléstől a növényvédelemig. A talaj ugyanis mindennek a kulcsa: ha képes megtartani a vizet, akkor a növények kisebb károsodással vészelhetik át a csapadékhiányos időszakokat. De ha nem, akkor nincs az a szárazságtűrő fajta, amelyik víz nélkül is életben marad.

A klímát nem tudjuk befolyásolni, de az Alföldet érő évi 4-500 milliméternyi csapadék nem is kevés, nézzünk szét a világban, nálunk szárazabb viszonyok között is lehet eredményes növénytermesztést folytatni. Ha a jelenlegi mennyiséget a talajban tudjuk tartani, elkerülhetjük, illetve mérsékelhetjük a komoly aszálykárokat

- emelte ki Gyuricza professzor, és rögtön hozzá is teszi: de nem tudjuk ott tartani.

A legtöbbek számára kevéssé ismert tény, hogy a jelenlegi művelési technológiák alkalmazásával maguk a gazdák alakítanak ki a felszín alatt 20-30 centiméterrel olyan tömör vízzáró réteget, amely meggátolja a víz leszivárgását. Ez okozza egyrészt, hogy a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék a mélyebben fekvő területeken összegyűlik, belvízkárokat okoz. És ugyanezen jelenség miatt az évi 4-500 milliméternyi csapadékból 200 milliméter egyáltalán nem hasznosul, úgy illan el a levegőbe, mintha nem is lett volna. Magyarán a mezőgazdaságot sújtó két legfőbb probléma azonos okból jelentkezik, és mindkettő megelőzhető lenne a művelési technológiák átalakításával.

Gyuricza Csaba szerint is elkerülhetetlen az alföldi vizek természetes állapotának legalább részleges visszaállítása. Az esők, áradások medencékben, mélyedésekben, folyókanyarulatokban, ártereken, csatornákban visszatartott vize lehet képes olyan szintre "visszaemelni" a talajvizet, ami megfelelő talajhasználattal, szárazságtűrő fajták alkalmazásával már elegendő lehet a súlyos aszályok kivédésére - ehhez azonban sürgető szükség van a vízmegtartó képességünk drasztikus fejlesztésére. Egy jól átgondolt, új alapokra helyezett Alföld-stratégia kellene, amelynek része kell legyen a tudásbázis létrehozása, továbbá a támogatáspolitikai és vízgazdálkodási rendszerek újragondolása, finomhangolása. Ahogy a MATE rektora fogalmazott,

az Alföld alapvetően jó minőségű talaja elég vizet képes megfogni ahhoz, hogy az új szemlélettel és technológiával folytatott gazdálkodás még évi 200 milliméternyi csapadékkal, azaz a mostani felével is hosszú távon fenntartható legyen, ehhez azonban átfogó koncepcióra van - egyre égetőbben - szükség. A magyar agrárium az elmúlt évtizedben valóban képes volt szintet ugrani, hiszen folyamatosan nőtt a kibocsátás és a jövedelmezőség, vetőmag előállításban pedig továbbra is szó szerint a világ élvonalában vagyunk - ahhoz, hogy ezeket a pozíciókat tartsuk és erősítsük, segíteni kell a gazdákat.

Végezetül mindenképp szót kell ejteni az öntözésről nemcsak azért, mert laikusként ezt gondolnánk a leglogikusabb lépésnek, hanem mert a kormányzati kommunikációban is kiemelt szerepet kap a termőföldek öntözésének fejlesztése. Magyarországon jelenleg 4,3 millió hektár áll művelés alatt, ebből alig több, mint 2%-ot, nagyjából 100 ezer hektárt öntöznek. A legambiciózusabb tervek az arányt két-háromszorosára emelnék, ami 200-300 ezer hektárt jelent, ennél többet reálisan nem is lehetne bevonni. Vagyis termőföldjeink 94%-a, négymillió hektár így is maradna szárazgazdálkodásban, ami azt jelenti, hogy vízigényéről a csapadék és a talajvíz gondoskodik. Könnyű belátni, hogy az öntözés önmagában nem jelent generális megoldást az aszálykárokra.

Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2022
Jubilál a hazai agrárium hagyományos, év végi csúcsrendezvénye
EZT OLVASTAD MÁR?