A tavalyi év nehézségeit és az idei év elején jelentkező tejválságot átvészelő gazdálkodók ismét aktívabbá válnak mind a gyepterületeken, mind a szántóföldeken. A 2025. évi adatok szerint a gyepterületek nagysága közel 770 ezer hektárt tesz ki, ami a 2024-es évhez képest mintegy 14 ezer hektáros, közel 4%-os csökkenést jelent. A legeltetés az állattartás egyik legősibb formája, amely nemcsak természetes tápanyagforrást biztosít, hanem a mozgás, friss levegő és napfény révén hozzájárul az állatok egészséges fejlődéséhez és ellenálló képességük növeléséhez. A takarmányfelvételt számos tényező befolyásolja, köztük a legelőfű minősége, ízletessége, táplálóértéke és emészthetősége - közölte a NAK.

A rétek és legelők értéke nagymértékben függ botanikai összetételüktől. Az optimális arány 60% pázsitfű, 30% pillangós és 10% egyéb növényfaj jelenlétét jelenti. A különböző gazdasági állatok eltérő igényekkel rendelkeznek: a szarvasmarha a puhább, dúslevelű, magasabb növésű legelőt kedveli, míg a juh a szegényesebb, apró füvű területeket is jól hasznosítja. A sertés számára az ártéri, húsos szárú növényzettel borított területek a legmegfelelőbbek. A tavaszi időszakban számos elengedhetetlen feladat vár a gazdákra a legelő- és kaszálóterületek karbantartása során. A legfontosabb teendők közé tartozik a tisztítókaszálás, amely elősegíti az új hajtások fejlődését és megakadályozza a káros gyomnövények elszaporodását. A boronálás célja a felesleges növényi maradványok eltávolítása és a talaj levegőztetése, míg a hengerezés a talajfelszín egyengetésére és megfelelő tömörítésére szolgál.

A gyepterületek talajai hajlamosak a tömörödésre, ezért ötévente indokolt a terület mélylazítása, felújítása. A gyökérzóna lazítását 2-3 évente ajánlott elvégezni 10-15 cm mélységben. Mind új telepítésnél, mind felújításnál fontos figyelembe venni a területen kialakult faji összetételt. A gyom- és fás szárú növények irtása rendszeres kaszálással vagy megfelelő legeltetéssel biztosítható. A fás szárúak teljes eltávolítása nem minden esetben indokolt, hiszen talajmegkötő szerepet tölthetnek be, valamint búvóhelyet és árnyékot biztosítanak az állatoknak. A szúrós és mérgező növények borítottsága lehetőleg ne haladja meg az 5%-ot.

A szakszerű legeltetési ütemezés elősegíti a gyep regenerálódását. A rotációs módszer esetén egy-egy szakaszt 5-10 nap alatt legeltetnek le, majd legalább 30 napos pihenési időt biztosítanak. Az adagoló legeltetés még tervezhetőbb és folyamatosan jó minőségű takarmányt biztosít. A tápanyag-utánpótlás során tavasszal elsősorban nitrogénhatóanyagú készítmények alkalmazása javasolt, míg ősszel foszfor- és káliumpótlás válhat szükségessé. A baktériumtrágyák használata egyre elterjedtebb, különösen az ökológiai gazdálkodásban. A tápanyag-kijuttatást lehetőleg minél korábban, a jogszabályi előírások betartásával kell elvégezni.

A legelő berendezéseinek állapotvizsgálata során ellenőrizni kell a kerítéseket, kapukat, itatókat és egyéb eszközöket. A téli időszakban keletkezett károkat, nyomokat el kell tüntetni, a leszakadt ágakat, kidőlt fákat el kell távolítani. Hazánkban a legeltetési időszak általában április második felétől október végéig tart, de ezt mindig az aktuális időjárási és környezeti viszonyokhoz kell igazítani. A túl korai tavaszi legeltetés károsíthatja a gyepet. Az ideális kezdési időpont, amikor a talaj már kellően száraz, és a fű magassága eléri a 100-150 mm-t. A jó legelő fenntartása tudatos gazdálkodást igényel. A tavaszi gondoskodás és az ésszerű legeltetés alapozza meg az állatok egész éves takarmányellátását és a gyep hosszú távú értékének megőrzését. A legelő élő rendszer, amely megfelelő odafigyeléssel nemzedékeken át örökölt értékként szolgálhatja a gazdálkodókat.