A hagyományos öntözőrendszerek legnagyobb hátránya az időzítőalapú vezérlés. Emiatt gyakran akkor is működnek, amikor az időjárás ezt egyáltalán nem indokolná, ami jelentős vízpazarláshoz vezet. Ezzel szemben az intelligens rendszerek folyamatosan monitorozzák a környezeti feltételeket. A gyökérzónában elhelyezett szenzorok mérik a talajnedvességet, a szoftver pedig online meteorológiai adatokat is elemez, például a hőmérsékletet, a páratartalmat, a szélsebességet és a várható csapadékot. A központi vezérlőegység ezekből az információkból kiszámítja az evapotranszpirációt, vagyis a tényleges párolgási és transzpirációs vízveszteséget. Az öntözést így csak akkor indítja el, ha arra az állománynak valóban szüksége van.
A fejlettebb megoldások már képesek különálló öntözési zónák kezelésére is, így a különböző növénykultúrák és talajtípusok eltérő vízigényét precízen, egyénre szabottan tudják kiszolgálni. A mesterséges intelligencia és a gépi tanulás révén az algoritmusok a korábbi időszakok adataiból is képesek tanulni. Felismerik a fogyasztási mintázatokat, és pontosan előre jelzik a várható vízigényt. Ennek köszönhetően még azelőtt be tudnak avatkozni, hogy a növények vízhiányos, stresszes állapotba kerülnének.
A technológia egyik legnagyobb előnye a 20-50%os vízmegtakarítás. A szivattyúk rövidebb üzemideje miatt ez az energiafelhasználást is jelentősen csökkenti. A precíz vízadagolás megóvja a növényeket a túl- vagy alulöntözés okozta károktól, emellett komoly talajvédelmi funkciót is ellát. A pontos adagolás megakadályozza az értékes tápanyagok kimosódását és a talajeróziót. A legmagasabb hatásfok akkor érhető el, ha az okos vezérlést csepegtető öntözéssel kombinálják. Ez a módszer közvetlenül a gyökérzethez juttatja a vizet, így minimálisra csökkenti a párolgási veszteséget.
Az intelligens öntözést a precíziós szántóföldi és üvegházi termesztésben, illetve a városi zöldfelület-gazdálkodásban is sikerrel alkalmazzák. Parkok és sportpályák fenntartói egyaránt előszeretettel használják. A széles körű elterjedést azonban több tényező is lassítja. Ilyen a magas kezdeti beruházási költség, az érzékelők rendszeres karbantartási igénye, valamint a rendszer finomhangolásához szükséges szaktudás. Az adatok megfelelő értelmezése ugyanis komoly agronómiai és technológiai felkészültséget igényel.
A jövőben ezek az okosrendszerek várhatóan teljesen integrálódnak a precíziós mezőgazdaság egyéb eszközeivel. Összekapcsolódnak majd az agrároldali drónokkal, a műholdas távérzékeléssel és az IoT (Internet of Things - Dolgok Internete) alapú eszközökkel. Ez a komplex, automatizált vízgazdálkodás nemcsak a termelés hatékonyságát maximalizálja. Egyre fogyatkozó édesvízkészleteink védelmében és a globális élelmezésbiztonság fenntartásában is megkerülhetetlen szerepet fog játszani.
