Milyen áttörést hozhatnak az újonnan engedélyezett génszerkesztési technikák a szárazságtűrő és kártevő-rezisztens gabona nemesítésében?
Az új génszerkesztési technikák legnagyobb ígérete nem önmagában egy-egy új tulajdonság létrehozása, hanem a sebesség és a pontosság. A klasszikus nemesítésben egy-egy rezisztenciagén bevitele és a hozzá tapadó nemkívánatos szakaszok kitisztítása gyakran egy évtizednyi visszakeresztezést kíván, de még akkor sem biztos, hogy meg lehet oldani a szoros öröklődési kapcsolatok miatt. Ehhez képest ugyanez célzott szerkesztéssel néhány generáció alatt, a genom többi részének érintetlenül hagyásával elvégezhető.
Ez különösen a gyorsan változó kórokozókkal szemben számít, ahol a sikeres termesztés kulcsa, hogy milyen tempóban tudjuk frissíteni a rezisztenciát.
A kártevő- és betegségrezisztencia tekintetében a leglátványosabb áttörést a fogékonysági gének célzott kiütése hozhatja. Az MLO-gén csendesítése például lisztharmat-rezisztenciát ad árpában, de ez működik búzában is. A többszörös szerkesztés lehetővé teszi több rezisztenciaforrás egyidejű „piramidálását” is. A szárazságtűrés és más összetett tulajdonságok esetében a génszerkesztés nem jelent azonnali megoldást, fontos ismerni a teljes genom- és fenológiakapcsolatot.
A génszerkesztés esetén fontos a növények szántóföldi alkalmazhatósága. Jelenleg nem is maga a genom szerkesztése jelenti a legnagyobb kihívást, hanem a növények szántóföldre adaptálása, emellett fontos a megfelelő vetőmag- és fajtaminősítési hatósági kontroll is. Előreláthatóan tehát nem az új fajták előállítása fog kihívást jelenteni, hanem a szántóföldi vetőmagszaporítás és az ellenőrzés.
A publikációban szereplő állítások és vélemények kizárólag a szerző(k) saját álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztőség, illetve az Agrárszektort is kiadó NET Média Zrt. hivatalos álláspontjával.
