Most már nagy biztonsággal kijelenthetjük: gyorsul a globális felmelegedés

Számos, frissen megjelent független tudományos vizsgálat is ugyanarra a következtetésre jutott: a globális éghajlatváltozás nem egyenletes, hanem immár gyorsuló ütemben zajlik. A Föld energiamérlege egyre jobban felborul, a légkör gyorsabban melegszik, mint néhány évtizeddel ezelőtt, és a tengerszint emelkedése is felgyorsult a fokozódó jégolvadás miatt. Ezek a folyamatok nem távoli, elvont változások: már most hatnak időjárásunkra, ökoszisztémáinkra, mezőgazdaságunkra, gyakorlatilag mindenre a környezetünkben. A gyorsulás megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy átlássuk, merre tart a klíma, és miért vált sürgetővé a cselekvés és az elkerülhetetlen alkalmazkodás.

Légköri bizonyítékok

Az elmúlt évtizedben a Föld átlaghőmérséklete közel kétszer gyorsabban emelkedett, mint a 20. század végén: az akkori mintegy 0,2 °C/évtizedről 2010-2019 között ez az érték 0,35 °C/évtizedre nőtt. Ez a gyorsulás akkor is kimutatható, ha az olyan természetes ingadozásokat, mint az El Niño, a vulkáni kibocsátásból származó aeroszolok vagy a napsugárzás változásai, statisztikailag eltávolítják az adatokból, ami megerősíti, hogy

a modern felmelegedés elsődleges hajtóereje az emberi tevékenység.

Az utóbbi években egy további, jelentős tényező is előtérbe került: a nemzetközi hajózás szigorúbb légszennyezési szabályai miatt jelentősen csökkent annak kénkibocsátása. Bár ez javítja a levegőminőséget, egyúttal kevesebb fényvisszaverő aeroszol marad a légkörben. Ezek a részecskék korábban világosabbá, azaz fényvisszaverőbbé tették a tengeri felhőzetet, mérsékelve a felmelegedést. Csökkenésük miatt azonban több napenergia jut el a felszínre, ami 2023-2024-ben váratlanul felerősítette a felmelegedést.

Ezzel párhuzamosan, műholdas mérések alapján 1850 óta jelentősen megnőtt az üvegházhatású gázok okozta hosszúhullámú sugárzási kényszer, ami fokozza az üvegházhatást. Ennek a 2024-re számolt 3,7 W/m2-t kitevő sugárzási kényszer növekménynek a 38%-a 2001 után következett be. Ezen tényezők miatt a légkör gyorsabban melegszik és érzékenyebben reagál az emberi hatásokra, mint ahogyan azt korábban feltételezték.

Felgyorsult a tengerszint‑emelkedés

Az óceán hőtartalma az egyik legfontosabb mutatója a globális felmelegedésnek. Az óceánok felső vízrétege (<2000 méter) jelentősen melegedett az 1950‑es évektől napjainkig (1. ábra), összesen mintegy 351 ± 59,8 zettajoule energiát elnyelve 1958 és 2019 között. A melegedés üteme is nőtt: az 1960‑as évek kevesebb mint évi 5 ZJ‑járól az elmúlt évtizedekben már évi mintegy 10 ZJ‑ra emelkedett. A legnagyobb fajlagos hőfelvétel az Atlanti‑óceánon és a Déli‑óceánon figyelhető meg.

1. ábra: A globális óceánok hőtartalmának változása különböző mélységekre számítva. (Forrás: Copernicus Climate Change Service)

Hasonlóan gyorsuló trend figyelhető meg a tengerszintekben is. A Föld gravitációs terének műholdas megfigyelései kimutatták, hogy

a globális tengerszint ma gyorsabban emelkedik, mint az 1990‑es években, elsősorban Grönland egyre erőteljesebb jégolvadása miatt.

Az 1990‑es évekre jellemző, évente mintegy 1,75 mm‑es úgynevezett barisztatikus tengerszint‑emelkedés 2003 után meghaladta a 2,1 mm‑t. A lézeres távolságmérések és a GRACE műhold adatai szinte teljesen megegyeznek, ami rendkívül erős bizonyítéka annak, hogy a tengerszint‑emelkedés valóban gyorsul. Még fontosabb, hogy a tengerszint‑mérleg – a jégtakarók olvadása, a szárazföldi vízkészletek változásai és az óceán hőtágulása – most már pontosan „kiadja” a műholdas magasságmérések által észlelt emelkedést. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ma már nagy bizonyossággal tudjuk:

a tengerszint az emberi tevékenység okozta felmelegedés miatt emelkedik, mégpedig egyre gyorsabban.

A klímarendszer gyors átalakulását jelző mutatók

Számos klímamutató arról tanúskodik, hogy a Föld-rendszer gyors átalakuláson megy keresztül. Az elmúlt évtized globális átlaghőmérséklete több mint 1,2 °C‑kal haladta meg az iparosodás előtti értéket, és az utóbbi évek közül több is 1,5 °C közelében volt, 2024-ben pedig egy év tekintetében át is léptük azt (2. ábra).

2. ábra: A globális átlagos felszíni hőmérséklet alakulása az 1850-1900 közötti periódus átlagához viszonyítva. (Forrás: Euronews)

Ennél talán még sokkolóbb, hogy az európai szárazföldi átlaghőmérséklet már majdnem 2,5 °C-kal magasabb az 1850-1900-as évek által definiált iparosodás előtti értékhez képest (3. ábra). Ezeket az értékeket az emberi tevékenység által okozott felmelegedés és a rövid távú természetes ingadozások együttesen alakítják.

3. ábra: Európa felszíni hőmérsékletének alakulása az iparosodás előtti periódushoz (1850-1900) viszonyítva. (Forrás: Copernicus Climate Change Service)

A sarki jégtakaró gyorsuló olvadása

Kevés hely mutatja olyan látványosan a klímaváltozás gyorsulását, mint az Északi-sarkvidék. A műholdas felvételek szerint a térség téli maximális jégkiterjedése nemrég elérte a teljes műholdas mérési idősor legalacsonyabb értékeit, míg a nyári minimumok is tovább csökkentek. De a jég minősége is drámai mértékben változik. A valaha stabilizáló szerepet betöltő, többéves, vastag jégállomány mintegy 95%‑kal csökkent az 1980‑as évekhez képest, és helyét vékony, egynyári jég vette át, amely minden nyáron könnyen elolvad. Ennek következtében a sarkvidéki óceán nagy része korábban jégmentessé válik, több napfényt nyel el, és még tovább gyorsítja a térség melegedését. A jégvesztés nemcsak a régió éghajlatát alakítja át, hanem az élővilágot és az ott élő közösségek életmódját is. A jégtakaró összeomlása jól látható és kézzelfogható jelzése annak, milyen gyors ütemben halad a globális klímaváltozás.

Egy új éghajlati rezsim küszöbén?

A fent említett kutatások együttesen azt mutatják, hogy a Föld klímarendszerének több kulcseleme – a sugárzási kényszer és az energiamérleg, a globális felszíni hőmérséklet, a tengerszint és a jégtakarók – egyszerre és gyorsuló ütemben változik. Mostanra világos, hogy

a jelenlegi felmelegedési pályán maradva 2030 körül meghaladjuk majd az 1850-1900-as évek átlagához viszonyított 1,5 °C-os globális felszíni hőmérsékletemelkedést.

Ezen adatok tehát egy irányba mutatnak: a bolygó egy új, gyorsan változó éghajlati állapot felé tart. Miközben ez jelentős kihívást jelent a társadalmak számára, a tudomány egyre pontosabb megfigyelései reményt is adnak. Mivel ma jobban értjük a változás ütemét és mozgatórugóit, mint valaha, nagyobb lehetőségünk van az alkalmazkodásra, a tervezésre és a hatékony éghajlatvédelmi lépésekre, amelyek mára már egyértelműen elodázhatatlanok.

Címlapkép forrása: Getty Images