Az agrárhatalommá válás terve

Ezzel a címmel adták közre Kína 2035-ig szóló agrárstratégiáját. Megjegyzem, emellett a kommunista párt és az államtanács 20 éve minden évben kiad egy éves stratégiai iránymutatást is. E tervek szerint az elkövetkező évek a modernizáció időszakai lesznek, a cél pedig a nagyhatalommá válás a globális agráriumban.

A három pillér, amire építkeznek:

• az importfüggés csökkentése,
• a külföldi agrárbefektetések,
• az ellátási lánc megerősítése.

Kína önellátásra törekvése élelmiszerekből kiemelt hangsúlyt kap azóta, hogy a vámháborúk és katonai konfliktusok gyengítik az ellátási láncokat. Korábban is nyilván törekedtek erre, de a Covid óta felértékelődött az önellátás. Kína a világ népességének 22 százalékát táplálja, de csak a szántóföldek 6-8 százalékával rendelkezik határain belül. A terület bővítése nem lehetséges, sőt átlagosan egymillió hektár esik ki évente a szennyezettség, vízhiány miatt.

Külföldi befolyásának földvásárlásokon keresztül való növelése több évtizedes múltra tekint vissza. Mára mintegy 6,5 millió hektár külföldi terület van a birtokukban és ennek többszöröse befolyásuk alatt (pl. bérletként). A cél a termelt élelmiszer feletti ellenőrzés. Megjegyzem, a globális földvásárlások mintegy negyedével Kína messze a legnagyobb földvásárló. De Kína nem csak földet vásárol, hanem kikötőket (pl. Brazíliában és Peruban), vasutakat, logisztikai központokat (BRI – „Egy övezet, egy út”) és feldolgozóipart is.

Politikai és gazdaságpolitikai célok is tetten érhetők agrárstratégiájukban. A cél világos: a termeléstől a szállításon, tároláson keresztül a feldolgozásig teljes kontroll a lánc felett, és nem csak otthon.

Kína élelmiszer-önellátása jelenleg igen diverzifikált, hullámzó, termékenként nagyon eltérő pályát mutat. Átlagosan mintegy 82 százalékos, és lassan növekvő, de 2030-ra 85 százalékosra tervezik emelni. Alapvetően arról van szó, hogy a jövedelmek növekedése miatt a fogyasztás gyorsabban nő, mint a termelés.

• Önellátásuk gabonafélékből volt már 95 százalékos, de most 90 százalék körüli, és a cél ismét a 95 százalék. Termelésük növekedése hatékonysági alapú. Ugyanakkor tudjuk, hogy ennek ellenére stratégiai célokból jelentős importkészleteket is felhalmoznak. A hiedelmekkel ellentétben a genetikailag módosított gabonafélék termelése alacsony arányú, de növekvő. GMO-s termény (szója, kukorica) importból, takarmányozási célkora érkezik hozzájuk.
• Importfüggésük szójából a legmagasabb, 80-85 százalék. Ezen csak kis mértékben tudnak változtatni. A módszer leginkább a Brazíliával kötött államközi szerződés, amelynek az USA vámpolitikája komoly lökést adott tavaly.
• Húsfélékből szintén magas az önellátás szintje, átlagosan 95 százalék. Kína a világ legnagyobb sertéshús-termelője, piaca erős állami készlet- és ciklusszabályozás alatt van, az import inkább ciklikus, nem strukturális. Sertéshúsból 97-98 százalék, csirke- és kacsahúsból 100 százalék az önellátás szintje, de takarmányból importfüggők.
• A szója mellett a tej és tejtermék a másik olyan termékcsoport, amiből jelentős az importfüggésük, viszont itt a leglátványosabb az önellátás növekedése, hiszen a világ legnagyobb intenzív tejtermelő telepeit építették fel az elmúlt mintegy 10 évben. (A globális top10-ből 5 kínai, a világ legnagyobb tejtermelő telepe, a kínai Modern Dairy például 135 ezer állatot számlál.) A kétezres évek elején még magas önellátásuk a kereslet gyors növekedése miatt visszaesett, de ma már dinamikusan nő, a mélypontnak számító 63 százalékról (2020 körül) elérte a 75 százalékot, és emelkedik. Ez fontos üzenet a világ tejtermelőinek, hiszen a kínai import az elmúlt évtizedekben a világpiac fő hajtóerejének számított.
• Zöldség-gyümölcsben az önellátás magas, sok kategóriában világelsők.

A Kína-Brazília tengely

Az elmúlt két évtizedben Kína Brazília legnagyobb mezőgazdasági kereskedelmi partnerévé vált, Brazília teljes mezőgazdasági exportjának egyharmadát adva. A legutóbbi vámemelésekkel Brazília várhatóan tovább erősíti kereskedelmi kapcsolatait Kínával. 2024-ben Brazília szójababexportjának 73, a cellulóz 49, a marhahús 46, a gyapot 33, a cukor 29, a sertéshús 19 és a baromfi 11 százaléka került a kínai piacra. Az elmúlt két évtizedben Brazília teljes exportja éves átlagban 6 százalékkal nőtt, míg a Kínába irányuló export lényegesen gyorsabban, 15 százalékkal.

Kína nemzetközi gazdasági befolyásszerzése rendkívül felgyorsult az utóbbi években. Az elmúlt évtizedben Kína gazdasági teljesítménye közel 30 százalékkal járult hozzá a globális növekedéshez. Arról nem érdemes vitatkozni, hogy már ő e a világ legnagyobb gazdasága, vagy csak holnap lesz az. Olyan gazdasági hatalmat képvisel, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Sikereik egyre nagyobb része nemzetközi befektetéseiken keresztül realizálódik. Ezért is nehéz számszerűsíteni a növekedésüket.

A legjobb példával szolgálnak arra, hogy ha van egy határozott jövőkép és megfelelő eszköztár, akkor a siker borítékolható. Jól megfogalmazott stratégiájuk van, aminek fontos eleme az agrárstratégia. Tudják mely cél felé igyekszenek, és minden erőforrást ennek a megvalósítására fordítanak.

Ugyanez mondható el az oroszokról és a brazilokról is. Ezek fontos közös metszete Kína és Brazília egyre szorosabb együttműködése, a kínai tőke ugyanis gyors ütemben szivárog be a brazil gazdaságba. 2007 és 2023 között 264 projektbe 73 milliárd dollárt fektettek be ott a kínaiak. Ennek szerkezete az alábbi tortadiagrammon látható. A mezőgazdasági befektetések a külföldi termőföldtulajdonra vonatkozó jogi korlátozások miatt alacsonyabbak, de mivel a beszállítói és az értékesítési oldalon (pl. kikötők, tárolók) a kínai befolyás folyamatosan erősödik, hatásuk a mezőgazdaságban is erős. Jó példa, hogy a kínai mezőgazdasági kereskedelmi óriás, a Cofco 285 millió dollárt fektet be Kínán kívüli legnagyobb termináljába, Santos kikötőjébe. A terminál 2026-ig évente akár 14,5 millió tonna rakományt is kezelhet majd. A másik példa, hogy április óta új hajózási útvonal köti össze a zhuhaii Gaolan kikötőjét a brazil Santana (Amapá) és Salvador (Bahia) kikötőkkel. Ez a folyosó 30 nappal csökkenti a szállítási időt és 30 százalékkal a logisztikai költségeket.

Kínai befektetések Brazíliában 2007 és 2023 között (Forrás: China-Brazil Business Council)

Kína egyébként már 2013 óta Brazília legnagyobb agrárpartnere. Az elmúlt húsz évben Kína részesedése a brazil mezőgazdasági exportból a 2005-ös 7 százalékról 2024-re 30 százalékra nőtt a Secex adatai szerint. Ugyanebben az időszakban az Európai Unió és az USA részesedése megfeleződött (EU: 30 százalékról 14 százalékra; USA 14 százalékról 7 százalékra). Ennek egyik mellékhatása, hogy a brazil földárak tartósan emelkednek.

Fentebb már citáltam, hogy a kínai függés a szójabab piacán a legnagyobb, nyilván az erősödő állati termék előállítás takarmányigénye, és a helyi termelési korlátok miatt. Tavaly az ország szójabab-ellátásának mintegy 84 százalékát az import tette ki, amelynek 67 százaléka Brazíliából származott. Ez az időszak egybeesik azzal, hogy Brazília átvette az USÁ-tól a világ legnagyobb szójaexportőre címet. Azóta Brazília részesedése a globális szójabab-kereskedelemben folyamatosan növekszik.

Kína szójamérlege kilátásokkal (Forrás: USDA)

Brazília elkezdte a fejét vakarni az erős kínai függés miatt. Terveket dolgoznak ki, amelyek a belföldi piac megerősítését, az export súlyának csökkentését, és a kínai piac alternatíváinak keresését tűzi ki célul. Ezek között szerepel a szójabab liszt és olaj céljából történő hazai feldolgozásának növelése, valamint a biodízel és a fenntartható repülőgép-üzemanyag termelésének bővítése, de több erőforrást fektetnek Afrika és Délkelet-Ázsia növekvő fehérjeigényének kielégítésére is. Eközben nem kétséges, hogy Brazília az elkövetkező években még nagyobb szerepet játszik majd Kína agrárimportjában.

Üzenetek számunkra

1. Az önellátás növelése élelmezésbiztonsági kérdés nem csak mennyiségi, hanem minőségi oldalon is. Ez utóbbi felértékelődése az előttünk álló évek-évtizedek legfontosabb piaci tendenciája lesz, egyben számunkra a kitörés lehetőségét rejti.

2. Komplex, ágazatok közötti együttműködésre van szükség ahhoz, hogy az agrárium újra betöltse feladatát. Az agrárstratégia (ha lesz) be kell illeszkedjen a társadalmi, gazdasági stratégiába itthon és az EU-ban. De nem árt átismételni, melyek ezek a feladatok, mert sokan már nem emlékeznek rá:

• élelmiszertermelés,
• nyersanyag-termelés,
• a vidék fenntartása,
• a természeti erőforrások kezelése,
• környezetvédelem,
• gazdasági értékteremtés,
• élelmiszerbiztonság, magas minőség.

3. Összességében ismét csak a céltudatosságot, a stratégiai gondolkodást kell kiemelnem. A megannyi kihívás közepette előttünk is ez az egy út van. Újra kell gondolnunk agráriumunk alapjait, szerkezetét, működését, céljait. 

4. Kína olyan hazai támogatási programokat hajt végre, amelyek a hozam javítására összpontosítanak az összetétel vagy a minőség javítása helyett. Ez egy figyelemre méltó kitétel. A mennyiségi szemlélet előtérbe helyezése jól érzékelhető például a génmódosított növények, különösen a kukorica és a szójabab termesztésében. Ugyanakkor egyre nagyobb figyelmet szentelnek – a fogyasztó igényekre reagálva – az egészséges életmódot támogató élelmiszerek előállításának.

5. Ha az eltérő léptéktől eltekintünk, komoly üzenete van számunkra annak, hogy strukturált gondolkodással, teljes együttműködéssel mire viheti az agrárium. Meggyőződésem, hogy mezőgazdaságunk jövőképe akkor vált pozitívra, ha felismerjük az adottságaink és a közép-hosszú távú fogyasztói igények közötti egyértelmű összefüggést.