Braunmüller Lajos • 2025. május 9. 06:01
Szinte megoldhatatlan feladványt jelent a közép-európai gazdák számára a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, az egyre kiszámíthatatlanabb csapadékeloszlás, a nyaranta szinte menetrendszerű aszály és hőség, a tavaszi szélsőségek miatt ugyanis megkérdőjeleződött a korábbi évtizedekben bevált termelési gyakorlat. A megoldás részbeni válaszai szinte egyértelműnek tűnnek, ám a vetésszerkezet átalakítása, az öntözés fokozása, az ellenállóbb fajták választása sem olyan egyszerű a gyakorlatban, mint elméletben.
Az éghajlatváltozás mára nemcsak jövőbeli fenyegetésként jelenik meg a mezőgazdaságban, hanem máris aktív formáló tényezőként befolyásolja a termelési struktúrákat, hozamokat, termesztett növénykultúrákat és technológiai döntéseket. Közép-Európa országai – köztük Magyarország, Ausztria, Szlovákia és Románia – azonos ökológiai övezetbe tartoznak, de klimatikus kihívásaik, alkalmazkodási lehetőségeik és gazdasági mozgásterük is eltérő.
Kiszámíthatatlan csapadékeloszlás, egyre durvább szélsőségek
Az elmúlt évtizedek meteorológiai adatai alapján Közép-Európa döntő részén évi 0,3–0,4 °C-os hőmérséklet-emelkedés tapasztalható, amely meghaladja az ipari forradalom előtti átlaghoz képest a globális növekedést. A vegetációs időszak meghosszabbodása ugyan elméletben kedvezhetne a mezőgazdaságnak, de a csapadékeloszlás egyenetlensége, az aszályos időszakok gyakoribbá válása, illetve a tavaszi és nyári hőhullámok gyakorisága és intenzitása egyértelműen a negatív irányba billenti a mérleget.
A Magyarországon 2022-ben tapasztalt aszályhelyzet példátlan terméskiesést okozott a kukorica, napraforgó és a kalászos gabonák esetében.
A szlovák síkvidékeken hasonlóan jelentős volt a hozamcsökkenés, míg Románia alföldi területein már évek óta megfigyelhető a természetes vízkészletek kritikus apadása. Ausztria esetében a hegyvidéki mikroklímák ugyan kiegyensúlyozó szerepet játszanak, de itt is nőtt az öntözés iránti igény az alacsonyabb fekvésű régiókban.
A termesztésszerkezet átalakulása: lassan megy, sok buktatóval
Az éghajlati változások egyik legkézzelfoghatóbb hatása a termesztésszerkezet módosulása lenne, amely ugyanakkor lassan zajlik és számos esetben igazolódik, hogy nem minden jónak tűnő megoldás bizonyul gazdaságilag és agrárszakmai értelemben életképesnek. Mindenesetre az alábbi trendek azonosíthatók régiós szinten:
- Kukorica visszaszorulása az aszályra érzékeny térségekben. Magyarországon és Szlovákiában a korai érésű, szárazságtűrő hibridek alkalmazása válik normává, de a leginkább érintett, aszályra hajlamos területeken hosszú távon kérdéses a kultúra fenntarthatósága öntözés nélkül.
- Szójatermesztés előretörése, főként azokon a területeken, ahol a klíma korábban túl hűvös volt hozzá. Ausztria és Románia példája mutatja, hogy az új fajták és támogatási rendszerek ösztönzik az áttérést. A szója esetében ugyanakkor a csapadék, a nedvesség is kulcsszerepet játszik a növény termesztésében, a kiszámíthatatlanul érkező eső miatt nem jelent generális megoldást ez a növény sem.
- Cirok és a köles újraértékelése, mint alternatív, szárazságtűrő szántóföldi növények. Bár ezek piaci integrációja még kérdéses, agronómiai szempontból egyre több gazdaság vizsgálja bevezetésüket. A piac lassan formálódik ezen termények esetében, így a vetésterület – annak ellenére, hogy gyorsan növekszik – továbbra is nagyon kicsi. A cirok elterjedésében ugyanakkor jó példa lehet a francia és olasz gazdák tapasztalata.
- Gyümölcs- és szőlőkultúrák területi eltolódása. Az északi lejtők és magasabb fekvésű területek – például az osztrák Wachau vagy a felvidéki borvidékek – egyre kedvezőbbé válnak a minőségi szőlőtermesztésre, míg a klasszikus déli fekvések gyakran túlmelegszenek. Magyarországon is megfigyelhető, hogy a korábban nagyra értékelt, napsütéses és déli fekvésű domboldalak helyett inkább a lassabban felmelegedő, és nyáron néhány fokkal hűvösebb területek telepítése vezet jobb eredményre.
Öntözni kellene vagy legalább megtartani a vizet
A csapadékhiány és a szélsőséges hőmérsékleti ingadozások miatt az öntözés szerepe drasztikusan megnőtt. Magyarországon az öntözhető terület aránya 2023-ban is alig haladta meg a 2 százalékot, míg Ausztriában és Romániában több célzott támogatás ösztönözte az öntözőrendszerek fejlesztését. A szlovák agráriumban az öntözési kapacitás szintén alacsony, igaz, stratégiai fontosságúvá vált az utóbbi években.
A kihívást nemcsak az infrastruktúra hiánya, hanem a vízhasználati jogok és szabályozás komplexitása is jelenti. A jövő kulcsa a precíziós öntözés és a vízmegtartó talajművelés – ez utóbbi esetében a zöldtrágyázás, mulcsozás és a minimális talajművelés terjedőben van a környezettudatosabb gazdaságokban.
Fajtaválasztás: a hozam helyett a strapabírás a legfőbb szempont
A nemesítési gyakorlatok fókusza is változik: aszálytűrés, hőstressz-ellenállás és kórokozó-rezisztencia vált a legfontosabb szelekciós szempontokká. A közép-európai régióban egyre elterjedtebbek a korábban mediterrán övezetekre nemesített hibridek, különösen a zöldségtermesztésben (paprika, paradicsom) és olajos növényeknél.
A közvetlen termelői döntésekben a következő szempontok dominálnak:
- rövidebb tenyészidő (például a kalászos gabonák esetén)
- nagyobb gyökértömeg, jobb vízfelvételi képesség
- levélviaszosság, ami csökkenti a párologtatást
- betegségekkel szembeni ellenállás, különösen a gyengült növényállományt támadó patogének ellen