Túl sok a kérdőjel: ez a növény lehet a magyar termelők mentőöve?

A 2022 óta sűrűbben jelentkező időjárási szélsőségek miatt egyre több kérdés vetődik fel a szántóföldi növényter­mesztés jövedelmezősége kapcsán, különösen Békés, Bács-Kiskun, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar vármegye rendkívüli aszálynak kitett részein. Bár sok gazdálkodó még mindig görcsösen ragaszkodik a korábban megszokott, ám korántsem ugyanúgy teljesítő fajtákhoz, szerencsére tapasztalható egy olyan trend is, mely szerint egyre többen teszik le a voksukat a biztosabb eredményt ígérő kalászos kultúrák mellett.

Ennek következtében az őszi árpa vetésterülete esetében idén is várható valamennyi növekedés, az őszi búza esetében pedig többen egyenesen arra számítanak, hogy a magyarországi vetésterület még az 1 millió hektárt is meghaladhatja – mondta el lapunknak Perczel Péter, a Vetőmag Szövetség Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnökségi tagja, a Kalászos és Nagymagvú Hüvelyes Szekcióbizottság elnöke.

Nyilvánvaló, hogy meg kell várnunk a konkrét számokat, de az igény elmozdulása az őszi vetéshez képest már igen korán, július közepén érzékelhető volt. Ez azt mutatja, hogy a termelők igenis előre gondolkodnak, korán hajlandóak dönteni, és megpróbálják biztosítani maguknak azt a vetőmagmennyiséget, ami a legjobb eredmény eléréséhez szükséges

– emelte ki Perczel Péter, majd hozzátette: eddig minden évben megfelelő mennyiségű víz állt rendelkezésre ahhoz, hogy ezek az őszi vetésű kultúrák átlagos vagy átlag feletti terméssel tudjanak zárni. Hogyha ehhez megfelelő átvételi ár is párosul, akkor a jövedelemtermelő képesség ugyan nem fogja elérni a tavaszi vetésű növényekét (a kukoricáét, a napraforgóét vagy a hibridekét), a kiszámíthatóság miatt azonban ezek mégis jobb és biztosabb választásnak bizonyulhatnak, mint a korábban megszokott fajták.

Azt is látjuk, hogy van egy olyan kultúra, ami látványosan eltűnt a tavaszi vetésszerkezetből és átalakult őszivé, ez pedig a tavaszi árpa. Bármilyen furcsán hangzik is, becslésem szerint ennek lassan a 80–85 százalékát már nem tavasszal, hanem ősszel vetik el a gazdák, méghozzá azért, mert a vetési folyamat október végén, november elején még mindig kiszámíthatóbb időjárási és talajviszonyok mellett végezhető el, mint februárban vagy március elején. A sokéves hazai tapasztalatok ráadásul azt is mutatják, hogy a tavaszi árpa őszi vetésű változata akár 1–1,5, ne adj' isten 2 tonnával magasabb termésátlagra is képes hektáronként a tavaszi vetésű változathoz képest

– mondta Perczel Péter, aki lapunknak arról is beszélt, hogy az eredményesség növelése érdekében olyan új fajták is megjelennek a piacon, amelyek nagyon korszerű tulajdonságokkal (például javuló tápanyag- és vízhasznosító képességgel, optimális tenyészidővel, betegség-ellenállósággal, télállósággal) segítik, hogy a változó körülmények között is kiszámítható legyen a termelés.

Ezekhez a fajtákhoz fémzárolt vetőmag formájában lehet hozzájutni, ami azt igazolja, hogy a vetőmag mind a szántóföldi szaporítás, mind a vetőmagüzemi feldolgozás, mind a végtermék szempontjából szigorú hatósági ellenőrzéseken esett át és ezek során mind az európai uniós, mind pedig a vonatkozó hazai szabványok szerint került minősítésre.

Ha egy konkrét példát említünk, az őszi árpatermesztés egyik rákfenéje az volt, hogy a szeptember végi vetés a klímaváltozás és egyéb paraméterek miatt még mindig magas hőmérsékletekkel párosult, ami maga után vonta, hogy a vírusok vektoraként szolgáló szúró-szívó kártevők elérték és meg is betegítették a frissen kelő kultúrákat. Ennek kivédése érdekében egyre több nemesítőház hoz már Magyarországra olyan minősített fajtákat, amelyek ez ellen már genetikai védelemmel és vírusrezisztenciával rendelkeznek, és jelentősebb védekezés nélkül is képesek ellenállni a vírusvektorok által okozott fertőzéseknek. Hasonló változás hamarosan valószínűleg az őszi búzánál is várható lesz, hiszen ott is vannak már olyan fajtajelöltek, amelyek rendelkeznek ezzel a képességgel.

A kulcs a vetőmag

Takács Géza, a Vetőmag Szövetség Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke szintén beszélt lapunknak arról, hogy a növénytermesztés egy nyitott műhelyben zajlik, ezért minden faktornak alkalmazkodnia kell valamilyen módon a szélsőségekhez, a változásokhoz. Ennek pedig fontos része az is, hogy maga a fajtaválasztás, a nemesítés, a nemesítői anyagok előállítása rendkívül precízen kell hogy történjen.

Egy új fajta létrehozásához minimum tíz, de inkább 15 év szükségeltetik, ezért a nemesítőknek nagyon-nagyon előre kell látni, hogy 10–15 év múlva mivel fog az a fajta szembetalálkozni. Emiatt fontos feladat az, hogy próbáljunk olyan nemesítői anyagokat előállítani, amelyek ezekhez a megváltozott körülményekhez jobban fognak alkalmazkodni. A kiváló vetőmag hordozója a nemesítői munkának. Emiatt a szaporítóanyag előállítása kiemelt fontosságú, amelyet a vetőmagszakma kiemelten kezel. A szántóföldi szaporítás, a nyersárú betakarítása, tárolása, vizsgálata, minősítése, majd a technikai feldolgozás, csávázás komplex és komplett feladat. Ennek maradéktalan végrehajtása igazán felkészült üzemet és szakembergárdát igényel. A vetőmagágazat erre felkészült és biztos hátteret nyújt a termelőknek arra, hogy a növénytermesztésüket jól tudják indítani. Egy rossz vetőmag vagy rossz minőségű vetés önmagában óriási kockázatot jelent már az indulás pillanatában, amely hiba nem, vagy csak igen kis mértékben javítható ki

– emelte ki, majd hozzátette: az is érdekes, hogy korábban egy fajta (pl. a Jubilejnaja 50 őszi búza fajta) akár 40 évig is ter­mesztésben volt, mára azonban annyira gyorsan változnak az igények és a környezeti körülmények, hogy ez az idő 3–5 évre csökkent. Emiatt a vetőmagágazat világszerte hatalmas összegeket fektet a fejlesztésekbe, hogy mindig legyen elegendő választék a következő évekre, még akkor is, ha nem lehet előre tudni, lesz-e valódi piaci igény az új fajtákra, mire azok termelésbe kerülnek. Mindez azonban Takács Géza szerint hatalmas érték és óriási erő.

A jövő élelmiszer-biztonságának ugyanis az alapja az, hogy a nemesítés és a vetőmagszakma ki tudja-e szolgálni azokat az igényeket, amelyek 5-10-15-50 év múlva jelentkeznek. A szakember per pillanat azt mondja, hogy „a vetőmagszakma ezt tudja”.

Azt is szoktuk mondani, hogy egy fajta akkor viselkedik jól, ha egy adott területen nemesítették ki. Ha Magyarországon nemesítünk ki egy fajtát vagy hibridet, akkor az nagy valószínűséggel a hazai talajhoz és éghajlathoz jobban tud alkalmazkodni. Mindig büszkék voltunk a magyar vetőmagra, a magyar nemesítőmunkára és a magyar minőségre, most pedig azt látjuk, hogy nemesítő intézeteket zárnak be. Ez a válasz a jövőt illetően? A környezet éppen arra kényszerítene bennünket, hogy az itteni viszonyokhoz jobban alkalmazkodó fajtákat és hibrideket állítsunk elő és a hazai nemesítésnek sokkal nagyobb esélye volna ennek megfelelni. Ezt az előnyt a külföldi cégek is felismerték és komoly nemesítőtelepeket hoztak létre és indítottak nemesítési programokat Magyarországon.

Takács Géza szerint aggasztó az a körülmény is, hogy soha ilyen pontosan nem kellett előkészíteni a következő évet vagy éveket, mint ahogyan most. A környezeti és ökológiai körülmények változása ráadásul csak az érem egyik oldala.

Nagy kérdés, hogy lesz-e elég víz ahhoz, hogy a növények termést tudjanak hozni. Ha nem esik eső, akkor persze megoldás lehet az öntözés, tudjuk azonban azt is, hogy Magyarország nagyon kevés megbízhatóan öntözhető területtel rendelkezik. Mindezek miatt fontos, hogy a termesztési technológiák helyes megválasztása és a víztakarékos talajművelési rendszerek alkalmazása napirendre kerüljön, és az is, hogy a hazai vetésszerkezet ne legyen olyan egyoldalú, mint most. Egy ilyen változó világban a termesztéstechnológia minden egyes elemét nagyon át kell gondolni, a változtatási folyamatot pedig markánsan még nem látom. Sokan megszokták, hogy a lehető legkevesebb emberrel a lehető legnagyobb hozamot akarják elérni, de ennek a kora már lejárt. Emiatt is keresik a gazdák, hogy mit termeljenek, de egyenként nem fognak előre jutni.

A szakember elmondása szerint a termelők az időjárási szélsőségeken túl sokszor küzdenek azzal is, hogy vetéskor még nincs meg a megrendelőjük vagy a felvásárlójuk, ez a bizonytalanság pedig nemcsak a tervezést nehezíti, hanem visszatartja őket attól is, hogy új növénykultúrák felé nyissanak. Meglátása szerint ennek kapcsán megoldást jelenthetne, ha megkeresnének vagy létrehoznának olyan klasszikusan értékesítő cégeket, amelyek előre tudják, hogy mit, milyen mennyiségben szeretnének megvásárolni, és erre építenék fel a teljes termelést a vetéstől a betakarításig. Így ugyanis a gazdák nem találomra termelnének, hanem biztos piacra, kevesebb kockázattal és nagyobb kiszámíthatósággal. Sok versenyhelyzetben lévő országban, például Franciaországban, Németországban ez a rendszer már régóta működik, nálunk azonban nem alakult ki.

Azt gondolom, hogy a termelő a termelési adottságaihoz illeszkedő növényt vagy növényeket bármikor hajlandó lenne megtermelni, csak tudja előre azt, hogy arra a termékre, amit előállít, arra nagy biztonsággal lesz vevő. Az nem megoldás, hogy most vet megint búzát, kukoricát, aztán majd az ősszel meglátja, hogy kinek adja el és milyen áron – ez egy óriási bizonytalanság. Amire igény van, arra lehet vállalkozni

– hangsúlyozta a szakember, majd hozzátette: a vetőmagszakma pontosan így működik, hiszen a vetőmagot úgy állítják elő, hogy prognosztizálják, milyen vetésterületen mennyi vetőmagra lesz szükség és ehhez 3–5 évre előre készítik el a szaporítási terveket. Éppen ezt a biztonságot kellene megteremteni a termények kapcsán is, hogy a termelő előre tudja: amit előállít, arra minőségi és mennyiségi szempontból is biztosan meglesz a fix vevője. És ha ezt visszavezeti, akkor azt is fogja tudni, hogy milyen folyamatai lesznek, hol tud optimalizálni és milyen költségszinttel tud gazdálkodni. Takács Géza szerint óriási feladat lenne ezt megszervezni, összeállítani, de ez lehet az igazi kiút. Ha pedig már megvan, hogy aki vásárlóként jelentkezik, mit szeretne venni, a termelőnek akkor kell átgondolni, hogy ehhez milyen módon alkalmazkodik – a fajta kiválasztásától a termesztéstechnológián keresztül egészen a megtermelt termény átadásáig.   

Amint tehát a szakemberek rámutattak, a kiszámíthatatlan időjárás és a romló viszonyok új válaszokat követelnek a szántóföldi növénytermesztésben, ezért nem véletlen, hogy egyre többen fordulnak a kalászosok felé. A biztonságos, kiszámítható termeléshez azonban korántsem elég a jó genetika: előre kell készülni a piac igényeire is, ehhez pedig már az egész ágazat hatékonyabb összehangolására van szükség.