Kritikus szárazság alakult ki Magyarország jelentős részén, amely komoly veszélyt jelent az alapvetően szántóföldi növénytermesztésre épülő hazai mezőgazdasági termelésre. Bár tavasszal és május elején még volt elegendő eső, a téli hónapok csapadékhiánya és az utóbbi hetekben kitartó szárazság, valamint egyre nagyobb hőség miatt a talaj mélyebb rétegei is kiszáradtak, ami súlyosbítja a jelenlegi helyzetet.
Évek óta kirívó csapás
A probléma ráadásul már rendszeressé vált az elmúlt években: a szinte menetrendszerűen érkező nyári aszály mellett már a téli csapadék- és hóolvadék-hiány is egyre több évben okoz problémát, amely így tartós szárazságot eredményez. Nincs ez másként az idei évben sem, a száraz tél és a mostani aszályos időszak között leeső tavaszi csapadék nem volt elegendő arra, hogy megmentse az idei évet.
Jelenleg is napról napra romlik a helyzet, különösen az Alföldön, és mivel a következő napokban sem várható jelentős csapadék, a körülmények további romlására lehet számítani.
Az elmúlt évek statisztikái is már aggasztó képet mutattak: az emlékezetesen száraz 2022-es évben az ország 85%-át, összesen 78,7 ezer négyzetkilométert érintett a brutális aszály. Bár 2023 ebből a szempontból kedvezőbb volt, 2024-ben ismét visszatért a szárazság, az ország 80%-án - igaz, a 2022-es kár nagyobb volt, mert akkor sok helyen már jóval érés előtt be kellett tárcsázni az elszáradt növényeket.
Idén június végére ismét olyan súlyossá vált a helyzet, hogy szakértők szerint megismétlődhet a 2022-es katasztrofális év. Ráadásul a nyár még csak most kezdődött - a jellemzően legforróbb és legszárazabb nyári időszak még ezután következik. A jelentős agrárportfólióval rendelkező K&H Bank közleményében Demeter Zoltán, a K&H agrárüzletágának vezetője kifejtette:
Úgy tűnik egyre nő a kockázata, hogy 2022-es évihez hasonló aszállyal kell 2025-ben is szembenéznünk. Vízügyi és meteorológiai adatok alapján 100-110 mm csapadék hiányzik Magyarországon a talaj felső 1 méteres rétegében, mely főleg a kukorica és napraforgó vetéseket veszélyezteti. A 90 napos csapadékmérleg is 50-100 mm-rel kisebb értéket mutat az elmúlt évek átlagaihoz képest.
A szakember kiemelte azt is, hogy az aszály most országos szinten mindenhol jelentkezik és az őszi vetésű növények esetén is okozhat komolyabb mennyiségi és minőségi problémákat. Ami a Középtávú Időjárás-előrejelzések Európai Központ (ECMWF) várakozásait illeti Közép-Európára vonatkozóan, az idei év júliusa, augusztusa és szeptembere is meleg, száraz, aszályos időjárást projektál - tette hozzá.
Nem tudtunk előrelépni az öntözésben
Mindeközben az öntözött mezőgazdasági területek nagysága alig változott az elmúlt másfél évtizedben. 2011 és 2023 között évente 100-120 ezer hektár között ingadozott a legalább egyszer öntözött mezőgazdasági terület nagysága. Kiugró volt a 2022-es aszályos év, amikor rekordot döntött az öntözött terület nagysága, meghaladva a 133 ezer hektárt.
Fontos kiemelni, hogy ez az adat a legalább egyszer öntözött területekre vonatkozik, a rendszeresen öntözött termőterület ennél is kisebb, évente hozzávetőleg 80-90 ezer hektár között alakul. Ez az arány - figyelembe véve Magyarország területi és vízügyi adottságait - rendkívül kedvezőtlen, amit a szakmai szereplők régóta elégtelennek tartanak - ennek ellenére érdemi előrelépés nem történt az elmúlt évtizedekben. Ez tehát csak a magyar termőterület hozzávetőleg 2-3 százalékát jelenti.
Két héten múlik minden?
Két hete van a kukoricának, ha a következő két hétben nem lesz érdemi eső, akkor a kapásnövények közül a kukorica nagyon megszenvedi az aszályt, a napraforgónál ez inkább másfél hét lehet
- mondta el a Portfolio-nak Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) elnöke.
A szakember hozzátette, hogy ha ebben az időszakban jönne érdemi csapadék, akkor a kukorica várható termése így is 20%-kal kisebb lenne, mint normál körülmények között, ha viszont nem lesz eső, akkor akár a termés fele is kieshet.
A kalászosok, így az árpa és a búza esetében ekkora bajt nem okoz az aszály, de problémák így is vannak. Az árpa aratása már helyenként megkezdődött, a búza esetében ez a következő napokban indul. Az olajosmagvak körében fontos alapanyagnak számító – bár idén a korábbiakhoz képest jóval kisebb területen termesztett - repce is a betakarítás előtti fázisban van már. A búzára jelenleg nem is aszály, hanem inkább a hőség jelenti a nagyobb veszélyt.
Azokkal a búzákkal lesz probléma, amik a július 5-e és 10-e környékén érnének. Ezek, tehát a közép-középhosszú érésű fajták esetében meg fognak rekedni a szemek, kisebbek lesznek, ami akár 20 százalékkal kisebb tömeget is jelenthet a kényszerérés miatt.
Meglátszik majd a növekedésen is?
A látszólag agrártermészetű probléma ráadásul a hazai GDP alakulása szempontjából is jelentős kérdéssé vált. Az elemzők az elmúlt hetekben egyre visszafogottabb gazdasági növekedést jeleztek előre, mára a piac leginkább 1% körüli - jellemzően az alatti - bővülést vár a magyar gazdaságtól. Tegnap kiadott jelentésében jelentősen rontotta az idei évre vonatkozó növekedési előrejelzését a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is.
Az idei évben a márciusi Inflációs jelentés előrejelzésénél alacsonyabb, 0,8%-os GDP-bővülés várható
- írta a jegybank közleménye. Három hónappal korábban még 2,4% volt az idei évre vonatkozó sávelőrejelzés (1,9-2,9%) közepe. Bár a kormány még tartja a 2,5%-os GDP-növekedési előrejelzését, nagyon valószínű, hogy hamarosan a kabinet is követi a jegybankot.
A mezőgazdaság súlya kicsi a GDP egészét tekintve, hozzávetőleg 3-4%, ezért elvileg nem kellene, hogy nagyon befolyásolja a növekedést az agrártermelés ingadozása. Ha például 10%-os elmozdulás van a mezőgazdaságban, az is ennek megfelelően csak 0,3-0,4%-ként jelenik meg a GDP növekedési adatban.
Ami ugyanakkor különlegessé teszi a mezőgazdaságot, hogy nagyon érzékeny az időjárásra. A magyar agrárium ráadásul kifejezetten növénytermesztési bázisú, ezért időnként nagy kilengések tudnak lenni a mezőgazdasági teljesítményben
- hívta fel a figyelmet Madár István, a Portfolio vezető makrogazdasági elemzője. Hozzátette:
Ezek a nagy kilengések akár több tíz százalékos elmozdulást is tudnak jelenteni az agrárszektor teljesítményében, így már a 3 százalék körüli gazdasági súly is azt jelenti, hogy érdemi hatása lehet a mezőgazdaságnak a GDP növekedésére vagy csökkenésére.
Át kell gondolni a jövőt
Nagy kérdés, hogy mit lehet tenni a mára szinte évről évre visszatérő aszály hatásainak enyhítésére. Az öntözés megvalósítása kézenfekvő megoldásnak tűnne és valóban lehetne növelni a jelenleg nagyon alacsony arányt ezen a téren. Bár az ágazati szakértők véleménye megoszlik abban a tekintetben, hogy elvben mekkora területet lehetne öntözni Magyarországon, abban megegyeznek, hogy a jelenlegi terület többszörösét, legalább 400-500 ezer hektárt be lehetne vonni a rendszeresen öntözött területek körébe - megfelelő fejlesztések révén ennél akár jóval többet is.
Figyelembe véve a hazai termőterület nagyságát, amely mintegy 4,5 millió hektár, az öntözés felfuttatása ugyan nagy segítséget jelentene, de generális megoldást reálisan nem.
Egyre több ágazati szereplő sürgeti a hazai vetésszerkezet heterogenitásának növelését. A jelenlegi, főként kukoricára, búzára, árpára, valamint repcére és napraforgóra épülő monokultúrás gazdálkodás hosszú távon egyre nehezebben fenntartható. A megváltozó időjárási körülmények miatt az ágazat egyre nagyobb válságban van, amelyről Petőházi Tamás a közelmúltban az Agrárszektor Alapvetés podcastjában is részletesen beszélt.
Az alternatív növények termesztésére való átállás azonban jelentős piaci kihívást jelent a gazdálkodók számára. Több uniós tagállamban, például Olaszországban és Franciaországban is sikerrel álltak át a kukoricatermesztő gazdák a klimatikus viszonyok változása miatt a cirok termesztésére. Ez utóbbi növény lényegesen jobban bírja a forró és száraz nyarakat, ráadásul sokoldalúan felhasználható, takarmányként és emberi fogyasztásra is alkalmas, jó beltartalmi értékekkel bír. Magyarországon is bővül a ciroktermesztés, ez azonban még mindig nem éri el a 100 ezer hektárt sem.
A lassú előrehaladás legfőbb oka a piac megszervezésének lassúsága: a termelők stabil termékpályára várnak, mielőtt belevágnak a váltásba, a felhasználók - elsősorban a takarmánykeverők - pedig stabil kínálatot szeretnének látni. Ezen a téren volt tehát előrelépés az elmúlt években, de a folyamat lassan halad, a cirok ma is inkább csak színesíti a vetésszerkezet összképét, átfogó megoldást nem jelent.