A különféle típusú mikotoxinok olyan penészgombák által termelt vegyületek (másodlagos anyagcseretermékek), amelyek mérgező tulajdonságokkal rendelkezhetnek, ugyanakkor rendkívül ellenállóak a környezeti hatásokkal szemben. Főként az Aspergillus, a Penicillium és a Fusarium gombanemzetség tagjai állítják elő őket és az elmúlt években egyre több esetben és egyre nagyobb arányban mutatják ki jelenlétüket a búzán, a kukoricán, az árpán és a rozson túl a fűfélék magjain, az olajos magvakban, a diófélékben, sőt a gyümölcsökön is.

És bár sok múlik a mikotoxinok típusától, dózisától és a kitettség időtartamától is, ezek a szervezetbe kerülve különböző betegségeket, így vese- és májkárosodást, idegrendszeri és szaporodásbiológiai problémákat, daganatos megbetegedéseket és az immunrendszer gyengülését is okozhatják.

Súlyos fertőzés érheti el a magyar búzát, kukoricát: erre jobb felkészülni

Új kiadvány ösztönzi a toxinfertőzés megelőzését itthon, amiből különböző módszereket, technológiákat ismerhetnek meg az érintettek.

Amint azt Ferencziné Szőke Zsuzsanna, a MATE Genetika és Biotechnológiai Intézet tudományos főmunkatársa az Agrárszektor megkeresésére elmondta, ők kutató kollégáival a közelmúltban a Duna-Tisza közéről származó, tiszta vérű aranysakálok májmintáit elemezték, amelyeket vadászati engedéllyel elejtett tizenkilenc különböző egyedből gyűjtöttek be. A laboratóriumi munkában ezekben keresték öt különböző mikotoxin – így az aflatoxin, a DON-toxin, a fumonizin-B1, az ochratoxin-A és a zearalenon –, valamint annak egyik metabolitja, az α-ZOL nyomait, hogy kiderüljön, jelen vannak-e a szervezetükben.

Az International Journal of Molecular Sciences szaklapban közölt eredmények egészen megdöbbentőek, a kutatók ugyanis minden egyes májmintában legalább háromféle mikotoxin jelenlétét igazolták, ami a többféle toxin gyakori együttes jelenlétére is utal. Az α-ZOL, az aflatoxin és az ochratoxin-A minden vizsgált mintában jelen volt, a DON-toxint a minták 95 százalékából tudták kimutatni, míg a fumonizin-B1-t a minták 79 százalékában, a zearalenont pedig azok 42 százalékában találták meg. Az is kiderült, hogy a DON-toxin koncentrációja a nőstény aranysakálokban volt magasabb, a zearalenon, az α-ZOL és ochratoxin-A koncentrációja pedig a felnőtt egyedeknél.

Régen általában csak egyféle toxin okozott mérgezést (monotoxikózist), azaz a szervezet egyszerre csak egy apró pofont kapott. Most viszont már többféle toxin (multimikotoxikózis) van jelen, amelyek hatása összeadódik, azaz a sok apró pofon felerősíti egymás hatását, gyengíti az immunrendszert, az idegrendszert és károsítja a szerveket. Ez nem csak az állatok egészségére jelent veszélyt, hanem közvetetten az emberi élelmiszerláncot is érintheti

– mutatott rá Ferencziné Szőke Zsuzsanna, aki arról is beszélt az Agrárszektornak, hogy hogyan kerülhettek ezek a veszélyes mikotoxinok a vizsgált mintákba.

Mint mondta, az aranysakálok mindenevő ragadozók, így állati táplálék mellett növényi forrásokat is fogyaszthatnak, amelyek között vadkamerás felvételek tanulsága szerint szóróra kitett kukorica is előfordulhat. Amennyiben az így elfogyasztott termény mikotoxinnal szennyezett – márpedig a kutatás helyszínén a szóróról származó kukoricában az aflatoxin, a deoxinivalenol, az ochratoxin-A és a fumonizin-B1 jelenlétét is bizonyították – a mérgező anyag közvetlenül az aranysakálok szervezetébe juthat. Létezik azonban más út is: a sakál elfogyaszthat olyan prédát, amely korábban mikotoxinnal szennyezett növényi táplálékot fogyasztott, így a toxin ezen keresztül, közvetetten is átjuthat a ragadozó testébe.

Nem mind arany, ami sakál – különös példányok fokozhatják a feszültséget

Létezik természetes hibridizáció az aranysakál és a kutya között, magyar kutatók is igazolták.

A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kutatóinak, valamint a Pécsi Tudományegyetem társszerző kutatójának együttműködésével lezajlott vizsgálat tehát megerősítette, hogy a mikotoxin-expozíció mind a növényi, mind az állati táplálékforrásokon keresztül megtörténhet, amiből egyúttal az is következik, hogy az aranysakálok értékes bioindikátorként szolgálhatnak a környezeti mikotoxinszennyezés nyomon követésére. 

Ez az első Európában végzett vizsgálat, amely ilyen részletes adatokat szolgáltat a mikotoxin-szennyeződésről az aranysakálok esetében. Minthogy a mikotoxinoknak számos negatív élettani hatásuk van, beleértve a máj- és vesekárosodást, az immunrendszeri problémákat és a szaporodási zavarokat, a kutatás fontos kérdéseket vet fel az állatok és az általuk lakott ökoszisztémák egészségére vonatkozóan is. A hosszú távú hatások megismeréséhez azonban további vizsgálatokra van szükség, amelyek hozzájárulhatnak a vadvilág egészségének és az ökoszisztémák integritásának védelméhez. 

Ez ráadásul már csak azért is igaz, mert a helyzet nem egyedi: több mikotoxin együttes jelenléte állhat egyik okként az agancstőbetegség mögött is, amely a dámokat, őzeket és gímszarvasokat is érinti. Legalábbis ezt az elképzelést támogatja az a tavaly közölt kutatás, amelyben Ferencziné Szőke Zsuzsanna és kollégái hét hazai erdészetből származó hetvenkét vemhes dámtehénből és magzataikból is kimutatták a mikotoxinok nyomait. Sőt, a mikotoxinok egyre gyakoribb előfordulása az emberi egészség szempontjából is növekvő kockázatot jelent, egy közelmúltban publikált, Semmelweis Egyetemmel közös tanulmányuk szerint pedig még a mesterséges megtermékenyítés sikerességét is befolyásolhatja.

Titokzatos betegség terjed a magyar erdőkben: nincs ellene gyógymód

A rejtélyes kór összefügghet a mikotoxinok jelenlétével, amiket már vemhes dámszarvasok és borjaik májából is sikerült kimutatni.

Hatalmas fordulatot hozhat egy új felfedezés: ez nagyon sok embert érint

A meddőség és a penészgomba-toxinok közötti kapcsolatot vizsgálják a Semmelweis és a MATE kutatói.

Az én meglátásom szerint a növekvő kitettséget alapvetően három dolog befolyásolja: a klímaváltozás, mely olyan új penészfajok megjelenéséhez vezet, amelyek korábban nem voltak jelen. A globális kereskedelemnek köszönhetően pedig a távoli országokból származó élelmiszerek is eljutnak hozzánk, amikkel korábban nem találkoztunk, és ez a fúziós konyha térhódításával együtt új kombinációkat hoz létre, melyekben eltérő alapanyagok vegyülnek. Dél-Amerikában például az aflatoxinra vonatkozó határérték tízszer magasabb az európainál, az ottani lakosság azonban hosszú ideje együtt él vele, így a szervezetük fokozatosan alkalmazkodott hozzá. Ezzel szemben nálunk az aflatoxin megjelenése újdonságnak számít, ezért itt az emberi szervezetre gyakorolt hatása is jóval nagyobb lehet.

Akárhonnan is nézzük, a mikotoxinok terjedése mindenképpen intő jel, ami arra figyelmeztet, hogy az élelmiszerbiztonság nem magától értetődő, hanem folyamatosan változó kihívás. Ám hogy mindez a jövőben mekkora gazdasági és egészségügyi kárt okoz majd, az attól is függ, most mennyire vesszük komolyan ezeket a jeleket.