Az aranysakál az 1990-es években bukkant fel újra Magyarország déli határvidékén, azóta azonban lényegében már az ország egész területén találkozhatunk vele. A faj gyors terjedése kapcsán időről időre fellángolnak különböző viták, legutóbb azonban egy olyan különleges külsejű emlős elejtése váltott ki heves érzelmeket a közösségi médiában, amelyet többen róka-sakál hibridnek véltek. Ám ahogy az eredeti poszt megjelenését követően több szakértő is megjegyezte: az aranysakál és a róka egymástól genetikailag igen távol áll, kromoszóma számaik nagyon eltérőek, jelenlegi ismereteink alapján tehát nem valószínűsíthető, hogy ezek a fajok egymással képesek lennének hibridizálódni.

Az aranysakál és a kutya között azonban nagyon is előfordulhat ilyen, amit ráadásul nem is csak az elméleti eszmefuttatások igazolnak, hanem néhány Magyarországon terítékre került, majd részletesen vizsgált példány is – mondta el az Agrárszektornak a MATE Genetika és Biotechnológia Intézet két kutatója, Stéger Viktor tudományos főmunkatárs és Fehér Péter tudományos munkatárs.

Korábban már volt egy olyan vizsgálatunk, amelyben populációgenetikai szempontból elemeztük a magyarországi aranysakál állományt, és arra kerestük a választ, hogy van-e genetikai hasonlóság az itteni és a Románia déli részén élő állomány között. Minimális átfedést találtunk a két állomány között, ez tehát egyértelműen nem bizonyítja, de nem is zárja ki, hogy a sakálok Románia területéről jöttek vissza hozzánk.

Szempontunkból azonban az igazán érdekes most az, hogy ezek között a minták között már előfordult nagyon világos, fehér színű aranysakál is, az akkori vizsgálatok során azonban nem derült fény arra, hogy ez a példány kutya-sakál hibrid lett volna.

Rohamosan terjeszkedik a sakál Európában: már nálunk is egyre több van

Különös magyar megfigyelés segítheti az aranysakál gyors terjeszkedésének megértését.

Mint a MATE kutatói az Agrárszektornak elmondták, évekkel később még több fehér, sőt két fekete és egy foltos aranysakál is terítékre került Magyarországon, amiről elsősorban a közösségi médiába posztolt terítékfotókról szereztek tudomást. És mivel a kutatócsoport időközben a kutyákban előforduló szőrszínmutációk terén is komoly tapasztalatokra tett szert Ninausz Nóra és Varga László révén, adódott a kérdés, hogy vajon ugyanezen mutációk miatt lettek-e fehérek, feketék és foltosak a Magyarországon elejtett, szokatlan megjelenésű aranysakálok. Ha igen, az egyrészt értékes tudományos adat lenne, másrészt azt is alátámasztaná, hogy hazánkban valóban történt keveredés a sakálok és a kutyák között.

A Scientific Reports szaklapban közölt eredményeik egyértelműen igazolták a feltételezéseket, sőt a kutatóknak nem is egy, hanem rögtön három független kutya-aranysakál hibridizációt sikerült kimutatni, a két fekete és a foltos aranysakál között ugyanis nem volt rokoni kapcsolat.

Emellett az is kiderült, hogy az egyik fekete példány esetében kutya volt az anya és aranysakál volt az apa, a másik fekete és a foltos esetében pedig aranysakál volt az anya és kutya volt az apa. A fehér példányok esetében azonban friss fajok közti keveredésnek nem volt nyoma, így a fehér szőrszín mutációja valószínűleg egy ősi hibridizációra vezethető vissza.

Érdemes arra is kitérni, hogy a fehér aranysakálok nem albínók voltak, hanem ténylegesen megjelent bennük a kutyában ismert, fehér szőrszínért felelős mutáció. Ennek a génmutációnak egyébként az az érdekessége, hogy fenotípusosan csak homozigóta formában jelenik meg, tehát a fehér színű egyednek mindkét szülőtől ezt a módosult génváltozatot kell örökölnie. A kutatás során azonban vizsgáltunk átlagos megjelenésű aranysakálokat is és köztük is tudtunk három olyat azonosítani, amelyik heterozigóta formában hordozta a mutációt. Ez a tulajdonság tehát szélesebb körben is jelen lehet, de hogy ténylegesen fehér aranysakál szülessen, annak már jóval kisebb a valószínűsége.

Gyorsan terjed a sakál Magyarországon: itt bukkan fel a leggyakrabban

Az aranysakálok mozgásának és térhasználatának megértése mind a természetvédelem, mind az ember-vadvilág konfliktusok kezelése szempontjából kulcsfontosságú.

Bár ezek a különleges színű aranysakálok első blikkre pusztán kuriózumnak tűnhetnek, valójában komoly vadgazdálkodási és természetvédelmi jelentőséggel is bírnak.

A kutyákból származó genetikai állomány ugyanis hordozhat recesszív betegségeket, például hallás- vagy látáskárosodásra hajlamosító mutációkat, amelyek rejtve maradhatnak több generáción keresztül is. Ha ugyanis az érintett hibridek később újra tiszta vérű aranysakálokkal párosodnak, az utódaik külsőre jó eséllyel teljesen egészségesnek fognak tűnni, valójában azonban „titokban” tovább örökítik a problémás géneket a következő generációkba, ami hosszú távon veszélyt jelenthet a természetes populáció egészségére és alkalmazkodóképességére.

Ismerjük azokat a helyeket, ahol elejtették ezeket a különleges egyedeket, így ott mindenképpen érdemes lenne tovább vizsgálni, hogy látszik-e a hibridizáció nyoma, hogy nyomon követhessék a jelenség terjedését és időben megtehessék a szükséges természetvédelmi lépéseket. Nagyon kellene ugyanis figyelni arra, hogy maga az aranysakál megmaradjon fajtatisztának.

A hibridizáció ráadásul nemcsak genetikai, hanem viselkedésbeli változásokat is hozhat magával, így egyes kutya-sakál hibridek például nagyobb hajlandóságot mutathatnak a humán környezethez való alkalmazkodásra. Az aranysakál azonban már így is egy konfliktusos faj Magyarországon – ha tehát a hibrid egyedek viselkedése eltér majd a megszokottól, az csak még tovább élezheti a feszültségeket.

Tény, hogy a tudomány számára ezek az eredmények izgalmasak és értékesek, valódi jelentőségük azonban ott mutatkozik meg, hogy alapot adhatnak az illetékes hatóságoknak ahhoz, hogy eldöntsék: kívánnak-e, tudnak-e, vagy éppen mikor látnak indokoltnak bármilyen lépést tenni annak fényében, hogy Magyarországon immár dokumentáltan jelen van a kutya és az aranysakál közti hibridizáció.