A kutatás során 19 sakál májmintáját vizsgálták meg, és minden egyes mintában legalább háromféle mikotoxint találtak. A leggyakoribbak a dezoxinivalenol, a fumonizin B1 és a zearalenon voltak, de jelen volt az aflatoxin, az ochratoxin-A is - írták az MTI-hez eljuttatott közleményben. A mikotoxinok olyan penészgombák által termelt vegyületek, amelyek elsősorban gabonafélékben fordulnak elő. A sakálok étrendje igen változatos, tartalmaz növényi eredetű táplálékot, kisemlősöket és az elhullott nagyvadak belsőségeit is szívesen fogyasztják. Így ezek elfogyasztásával könnyen kapcsolatba kerülhetnek mikotoxinokkal - fűzték hozzá.

Ezek az anyagok komoly egészségügyi kockázatot jelentenek nemcsak az állatokra, hanem az emberekre is - figyelmeztettek a kutatók, akik azt is megfigyelték, hogy a mikotoxinok mennyisége eltérő volt a különböző korú és nemű állatokban. Míg a felnőtt nőstényekben magasabb volt az ochratoxin-A szintje, addig a felnőtt hímekben a zearalenon koncentrációja volt kiemelkedő. A nőstények jellemzően több dezoxinivalenolt halmoztak fel, mint a hímek.

Az eredmények alapján a sakálok nemcsak elszenvedői, hanem jelzői is lehetnek a környezet szennyezettségének. Szőke Zsuzsannát, a kutatás vezetője szerint

az aranysakál mint csúcsragadozó kiváló bioindikátor lehet a természetes élőhelyek mikotoxin-szennyezettségének jellemzésében.

A tanulmány rávilágít arra, hogy a vadon élő állatok egészsége szorosan összefügg az emberi tevékenységgel, különösen a szántóföldi gabonatermesztéssel, ami az élelmiszertermelés egyik alappillére, és a növényevő nagyvadak téli takarmánykiegészítésével. A kutatók szerint további vizsgálatokra van szükség, hogy jobban megértsék a mikotoxinok hosszú távú hatásait az ökoszisztémákra. A kutatás eredményei az International Journal of Molecular Sciences című nemzetközi tudományos folyóiratban jelentek meg.