Az elmúlt évtizedekben újra megjelenő aranysakál mára az ország teljes területén elterjedt, és egyre komolyabb kihívást jelent a vadgazdálkodók számára. A nádi farkasként vagy toportyánként is ismert ragadozó Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye területén is megvetette a lábát. Kacsur Richárd, a nyírbátori Báthori István Vadásztársaság hivatásos vadásza elmondta, hogy bár még nem beszélhetünk nagy populációról, fél év alatt öt példányt ejtettek el területükön, míg a szomszédos társaságoknál további 5-6 egyed került terítékre.

Egyre több a sakál Magyarországon: gyorsan terjed, nincs mit tenni ellene

A faj, amely az 1980-as évek végén még eltűntnek számított, mára az ország 86 százalékán megtalálható.

A vadász kiemelte, hogy az aranysakál éjszakai életmódja miatt speciális felszerelésre van szükség az elejtéséhez. A hőkamerás céltávcső használatához és a csalogató hangok lejátszásához külön hatósági engedély szükséges. A különböző időszakokban más-más hangeffektekkel - például párzási hangokkal vagy prédaállatok hangjával - próbálják becserkészni az állatokat.

Mivel még nem terjedt el nagyon, nem ismerem teljesen az életmódjukat. Meglehet, hogy a mi területünkön megtalálható néhány aranysakál néhány hét múlva új területet fedez fel magának

- magyarázta Kacsur Richárd. A szakember szerint már a ragadozó puszta jelenléte is problémákat okoz, mivel jelentősen megváltoztatja a vadak viselkedését. Az őzek például sokkal riadósabbá váltak, és mozgási szokásaik is átalakultak. A helyzet várhatóan súlyosbodni fog, mivel az erdőtelepítések és a gazdag apróvadállomány kedvező feltételeket teremt az aranysakálok számára. A vadász hangsúlyozta az állat intelligenciáját és óvatosságát is: teliholdkor vagy csillagos égbolt esetén nem merészkedik ki a nyílt terepre, inkább az erdő árnyékos részeiben mozog. A növekvő számú elejtett példány pedig egyértelműen jelzi, hogy fel kell készülni az állomány további növekedésére.

Gyorsan terjed a sakál Magyarországon: itt bukkan fel a leggyakrabban

Az aranysakálok mozgásának és térhasználatának megértése mind a természetvédelem, mind az ember-vadvilág konfliktusok kezelése szempontjából kulcsfontosságú.