A nagyfokú populációnövekedés mögött elsősorban az áll, hogy több módszert is korlátoztak az utóbbi időben a hatóságok. Többek között betiltották a mérgek, csapóvasak, ölőcsapdák használatát. A ragadozó nagy számához nagyban hozzájárul az is, hogy hiányoznak idehaza a nagyragadozók is. Az évekig védett státuszt élvező faj az utóbbi években ismét megvetette a “lábát” Magyarország déli megyéiben, olyannyira, hogy a területileg illetékes vadgazdálkodók lassan tehetetlenek. A sakál olyan szinten képes csökkenteni a vad állományt, ami már lassan kezelhetetlenné vált. Félő, ha nem történik érdemi előrelépés a közeljövőben, akkor nem lesz vadászat, az elkövetkező években, évtizedekben - írja a HelloVidék.

Veszélyes állat jelent meg Magyarországon: ebből még nagy baj lehet

Megtalálták az első ázsiai lódarázsfészket Magyarországon, körülbelül egy óra alatt sikeresen lokalizálták a helyét.

Az aranysakál a természetvédelem és a vadgazdálkodás számára egyáltalán nem előnyös, mivel a védett és fokozottan védett emlős- és madárfajokat, hüllőket, kétéltűeket is elfogyasztja. A nádi farkas néven is ismert sakál jelenléte nem kívánatos, hiszen nagy pusztítást tud végezni az őzek között, de a mezei nyulak és a földön fészkelő védett és fokozottan védett madarak sincsenek tőle biztonságban. A viszonylag kis testű állat még a vaddisznómalacot is elkapja. A sakál színe lehet zsemlesárga, de vörös is, melyet a bordájukon fekete szín tör meg, súlyuk 12-16 kg, testhosszuk 65-105 cm, marmagasságuk 45-50 cm. Az aranysakál emberre nem veszélyes, de természetes ellensége nincs, ahol megjelenik, visszaszorul a rókaállomány is.

Szívós állatok, hosszú üldözésre is képesek, akár 40 km/h sebességgel is tudnak futni, falkában vadásznak. A kutyafélék családjába tartozó faj a 19. és 20. század folyamán az élőhelyek átalakulása miatt átmenetileg eltűnt. A hetvenes évek végén, és a nyolcvanas évek elején aztán ismét elkezdett növekedni az állomány. Hamarosan Magyarországon is felütötte a fejét a faj, ám a szaporodó állományokról ekkor még nem beszélhettünk. Idehaza a 90-es évek elején telepedett meg újra a Dráva-síkon, Somogy és Baranya megyét érintve. Az azóta tartó terjedési és állománynövekedési folyamat a gyakorlatban biológiai inváziónak tekinthető és így ma már nincs olyan nagyobb térsége az országnak, ahol ne lenne bizonyíthatóan jelen.