A fehér gólya hazánk egyik legkedveltebb madara, amely előszeretettel fészkel lakott területeken, így életének legfontosabb szakasza, a fiókanevelés is a szemünk előtt zajlik. Éves ciklusuk szorosan behatárolt, hiszen általában március közepe táján érkeznek vissza, áprilisban tojást raknak, augusztus második felében pedig már útra is kelnek telelőhelyeik felé. Mivel a költés egy hónapot vesz igénybe, és a fiókáknak további három hónapra van szükségük a röpképesség eléréséhez, a madaraknak alig marad idejük felkészülni a hosszú őszi vonulásra.

Meglepő dolog derült ki a Magyarországon fészkelő gólyákról

Még sokfelé üresek a gólyafészkek, de már vannak olyan települések, ahová a tél végén megérkezett az első gólya.

A tojó általában négy-öt tojást rak, és az időhiány miatt nincs lehetőség újabb fészekalj felnevelésére, ha a körülmények kedvezőtlenné válnak. A kikelést követően a szülők szigorú rangsort tartanak a táplálék elosztásakor, így mindig a legerősebb, leginkább követelőző fióka kap először enni, és csak az ő jóllakottsága után kerülhet sor a gyengébb testvérekre. Ha egy fióka alultápláltság, betegség vagy sérülés miatt meggyengül, a szülők kilökik a fészekből, hogy a többiek túlélési esélyeit növeljék.

Előfordul, hogy a kisebb, életképtelen utódokat elpusztítják és elfogyasztják, de az is gyakori, hogy a versengő testvérek maguk taszítják ki a leggyengébb madarat. Bár hajlamosak vagyunk ezt emberi erkölcsi mérce alapján megítélni, a természet a saját törvényei szerint működik.

A fiókák fészekből való kilökését jelenleg nem táplálékhiány vagy rendkívüli külső körülmény indokolja. A szárazság sem jelent leküzdhetetlen akadályt a gólyák számára, hiszen az aszályos területeken is bőségesen találnak élelmet, például sáskákat. Ezt igazolja, hogy a legszárazabb években is átlagos szinten alakul a sikeresen felnevelt utódok száma. A hazai gólyaállomány aktuális helyzetéről és pontos nagyságáról a június közepén kezdődő országos gyűrűzési akciók szolgáltatnak majd friss adatokat.