A növénynemesítők ezt a lehetőséget tudatosan is kihasználják, hogy nagyobb termésű, ellenállóbb, ízletesebb vagy éppen könnyebben termeszthető növényeket hozzanak létre. Így született meg többek között a szedermálna, a josta és a tritikálé. Néhány ilyen hibrid mára a házikertek kedvelt növényévé vált, mások a nagyüzemi mezőgazdaságban bizonyítottak.

Hogyan születnek a növényhibridek?

A keresztezés során az egyik növény virágának bibéjére egy másik növény virágporát juttatják. Ha a két növény genetikailag kellően közel áll egymáshoz, a megtermékenyítés eredményeként olyan mag keletkezhet, amely mindkét szülő örökítőanyagát hordozza. A hibridek létrejöhetnek természetes úton, de mesterséges beporzással is előállíthatók. A nemesítők az utódok közül azokat választják ki, amelyek a legkedvezőbb tulajdonságokat mutatják. A folyamat gyakran több nemzedéken keresztül zajlik, és nem minden keresztezés sikeres. Előfordulhat, hogy a hibrid terméketlen, vagy éppen kedvezőtlen tulajdonságokat örököl. Fontos különbséget tenni a fajok közötti hibridek és az azonos faj különböző fajtáinak keresztezéséből származó F1 hibridek között. Utóbbiak a zöldségtermesztésben rendkívül elterjedtek, például a paradicsom, paprika és uborka esetében.

Szedermálna - a málna és a szeder találkozása

A szedermálna a málna és különböző szederfajok, illetve szederfajták keresztezéséből létrejött hibridek gyűjtőneve. Nem egyetlen növényfajt vagy fajtát jelent, hanem több, egymástól eltérő származású és tulajdonságú változatot. Közülük az egyik legismertebb a loganberry, amely a 19. század végén, Kaliforniában jött létre. Termése hosszúkás, sötétvörös, íze a málna aromáját és a szeder savanykás karakterét egyesíti. Különösen alkalmas lekvárok, szörpök és gyümölcsborok készítésére. A skóciai nemesítésű tayberry ugyancsak málna–szeder hibrid. Nagyméretű, megnyúlt bogyói lédúsak és erőteljes aromájúak. A növény rendszerint hosszú hajtásokat fejleszt, ezért támrendszer mellett termeszthető eredményesen. A szedermálnák előnye a különleges ízvilág és a gyakran nagy gyümölcsméret, hátrányuk viszont, hogy terméseik többnyire puhák, ezért rosszul szállíthatók, tárolhatók.

Josta - a ribiszke és a köszméte előnyeivel

A josta (Ribes × nidigrolaria) a fekete ribiszke (Ribes nigrum) és a köszméte (Ribes uva-crispa), valamint az amerikai Ribes divaricatum felhasználásával létrehozott összetett fajhibrid. Nemesítése több évtizeden át zajlott Németországban. A cél az volt, hogy a ribiszke aromás, vitaminokban gazdag terméseit a köszméte nagyobb gyümölcsméretével és kedvező termesztési tulajdonságaival egyesítsék. Az eredmény egy erőteljes növekedésű, tüskétlen vagy majdnem tüskementes bokor lett, amely a fekete ribiszkénél rendszerint nagyobb bogyókat terem. A josta termése frissen is fogyasztható, de lekvárnak, szörpnek és gyümölcslének különösen alkalmas. A növény számos fajtája jó ellenálló képességgel rendelkezik bizonyos ribiszke- és köszmétebetegségekkel szemben. Hátránya, hogy erőteljes növekedése miatt jelentős helyet igényel, és rendszeres ritkító metszésre szorul.

Tritikálé - a búza és a rozs közös utódja

A tritikálé a búza és a rozs keresztezéséből létrehozott gabonanövény. Előállításának célja az volt, hogy a búza jó termőképességét és kedvező szemterméstulajdonságait a rozs alkalmazkodóképességével ötvözzék. A két növény keresztezése nem egyszerű, mert az első hibridnemzedék gyakran terméketlen. A nemesítők kromoszómaszám-megkettőzéssel tudtak termékeny, tovább szaporítható állományokat kialakítani. A tritikálé számos fajtája gyengébb talajadottságok mellett is eredményesen termeszthető, és kedvező takarmányozási tulajdonságokkal rendelkezik. Elsősorban állati takarmányként hasznosítják, de emberi fogyasztásra is alkalmas. Kenyérsütési tulajdonságai azonban általában elmaradnak a jó minőségű kenyérbúzáétól.

Szilvabarack - amikor a szilva a kajszival kereszteződik

A szilva és a kajszibarack keresztezéséből különösen érdekes gyümölcsök születtek. A plumcot elnevezés elsősorban a japán szilva (Prunus salicina) és a kajszibarack (Prunus armeniaca) fajhibridjeire utal. Ezeknek a gyümölcsöknek a héja és húsa változatos színű lehet. Ízük gyakran édes, intenzíven aromás, állaguk pedig a szilvára vagy a kajszira emlékeztet. További keresztezésekkel hozták létre a pluot és az aprium típusokat. A pluot általában több szilva-, az aprium több kajszijelleget hordoz. A nemesítés célja nemcsak az új ízek létrehozása, hanem a termésminőség, a tárolhatóság és egyes betegségekkel szembeni ellenállóság javítása is. Magyarországi kiskertekben azonban a termeszthetőség és a megfelelő porzópartner kérdése külön figyelmet érdemel.

Boysenberry - többféle bogyós gyümölcs egyesítésével

A boysenberry szintén a szeder és a málna rokonsági köréből származik, de összetettebb hibrid, amelynek kialakulásában a loganberry és különböző szederjellegű növények is szerepet játszottak. Nagyméretű, sötétbordó, majdnem fekete termése kifejezetten lédús, édes-savanykás és erősen aromás. Frissen fogyasztható, de kiváló lekvár, szörp és desszertalapanyag is lehet. A növény erőteljesen növekszik, hosszú indaszerű hajtásait támrendszerhez célszerű rögzíteni. Értékes tulajdonsága a nagy gyümölcsméret, hátránya viszont a sérülékeny termés és a viszonylag rövid eltarthatóság.

Lavandin - két levendulafaj kereszteződéséből

A lavandin (Lavandula × intermedia) a keskenylevelű levendula (Lavandula angustifolia) és a széleslevelű levendula (Lavandula latifolia) természetes eredetű hibridje. A lavandin rendszerint nagyobb termetű, erőteljesebb növekedésű, és több illóolajat adhat, mint a keskenylevelű levendula. Emiatt ipari termesztésben, különösen illatszerek, tisztítószerek és kozmetikumok készítéséhez igen elterjedt. Illóolajának összetétele azonban eltér a valódi levenduláétól, gyakran magasabb kámfortartalommal. A hibrid többnyire meddő, ezért vegetatív módon, dugványozással szaporítják. A kiskertben dekoratív, szárazságtűrő és jó méhlegelő növény lehet.

Borsmenta - egy természetes gyógynövényhibrid

A borsmenta (Mentha × piperita) a vízimenta (Mentha aquatica) és a fodormenta (Mentha spicata) kereszteződéséből alakult ki. A szülőfajoktól eltérő illóolaj-összetétele, különösen jelentős mentoltartalma miatt vált értékes gyógy- és fűszernövénnyé. Leveleit teákhoz, édességekhez és különböző élelmiszerek ízesítésére használják. Illóolaját gyógyszerészeti és kozmetikai készítményekben is alkalmazzák. A borsmenta általában kevés életképes magot hoz, ezért tőosztással és gyöktörzsdarabokkal szaporítják. Kiskerti termesztése egyszerű, de gyors terjedése miatt érdemes számára elkülönített helyet biztosítani.

Repce - egy ősi természetes hibrid

Kevesen gondolnák, hogy a közismert káposztarepce (Brassica napus) is fajok közötti kereszteződésből alakult ki. Ősei a répa és más káposztafélék rokonsági körébe tartozó Brassica rapa, valamint a vadkáposzta (Brassica oleracea) voltak. A két faj örökítőanyagának egyesüléséből létrejött növény stabilan fennmaradt, és később különböző termesztési változatai alakultak ki. A repce ma a világ egyik legfontosabb olajnövénye, amelynek magjából étkezési olajat, takarmányozási alapanyagot és ipari termékeket állítanak elő. Ez a példa azért különösen érdekes, mert jól mutatja, hogy új, gazdasági szempontból jelentős növényfajok emberi beavatkozás nélkül, természetes hibridizációval is létrejöhetnek.

A hibridek előnyei és hátrányai a kiskertben

A növényhibridek legnagyobb előnye, hogy egyesíthetik a szülőfajok kedvező tulajdonságait. A keresztezés eredményezhet nagyobb termést, különleges ízeket, jobb ellenálló képességet, kedvezőbb beltartalmi értékeket vagy a környezeti stresszhatásokkal szembeni nagyobb tűrőképességet. Az azonban tévhit, hogy minden hibrid automatikusan ellenállóbb vagy jobb termőképességű lenne a szülőknél. A keresztezés során kedvezőtlen tulajdonságok is megjelenhetnek, ezért a sikeres hibridek mögött gyakran hosszú évek nemesítőmunkája áll. A kiskerttulajdonosok számára különösen fontos a szaporíthatóság kérdése. Egyes hibridek magjai terméketlenek, mások magoncai jelentősen eltérnek az anyanövénytől. Ezért a szedermálnát, a jostát, a lavandint és sok más különleges hibridet célszerű vegetatív módon szaporítani, ha az eredeti fajta tulajdonságait szeretnénk megőrizni. A keresztezés nem azonos a géntechnológiai módosítással.

A hagyományos hibridizáció során a növények természetes ivaros szaporodásának lehetőségeit használják ki, még akkor is, ha a folyamatot a nemesítők mesterséges beporzással vagy más módszerekkel segítik. A josta, a szedermálna és a szilvabarack jól példázza, hogy a növénynemesítés eredményei nemcsak a nagyüzemi mezőgazdaság számára fontosak. A különleges hibridekkel a házikertek növényválasztéka is bővíthető, miközben olyan ízeket és termesztési tulajdonságokat ismerhetünk meg, amelyekkel a szülőfajok külön-külön nem rendelkeznek.