Az utóbbi tíz-húsz évben azonban látványos változás következett be. Ma már egyre több olyan kertet látni, ahol a füge hatalmasra nőtt, a kivi rendszeresen terem, a gránátalma virágzik, sőt egyes banánfajok is gond nélkül átvészelik a telet. Joggal merül fel a kérdés: vajon a klíma változott meg ennyire, vagy egyszerűen jobb, télállóbb fajták állnak már rendelkezésünkre? A válasz, hogy mindkettő. A siker hátterében egyszerre áll a nemesítés fejlődése és az éghajlat átalakulása.
Enyhébb telek és hosszabb tenyészidő
Magyarország éghajlata az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltozott. Az átlaghőmérséklet emelkedett, a telek rövidebbé váltak, és egyre ritkábban fordulnak elő a korábban megszokott, tartós mínusz 20 Celsius-fok körüli hidegek. Bár továbbra is előfordulhatnak szélsőséges fagyok, ezek általában rövidebb ideig tartanak, mint korábban. Ezel együtt a növények számára fejlődéssel töltött vegetációs időszak is meghosszabbodott. Tavasszal hamarabb indulnak fejlődésnek a növények, ősszel pedig később ér véget a növekedési időszak. Ez lehetővé teszi, hogy a mediterrán vagy szubtrópusi eredetű növények hajtásai jobban beérjenek, több tartalék tápanyagot halmozzanak fel, így felkészültebben várják a telet. A melegebb mikroklímájú kertekben - déli fekvésű házfalak mellett, városi környezetben vagy szélvédett udvarokon - ma már olyan növények is biztonságosan áttelelnek, amelyek néhány évtizede még komoly fagyvédelmet igényeltek.
A nemesítés legalább ilyen fontos szerepet játszott
Nem lehet azonban kizárólag a klímaváltozásnak tulajdonítani ezt a változást. A kertészeti nemesítés is óriási fejlődésen ment keresztül. Világszerte olyan fajtákat szelektáltak, amelyek jobban tűrik a hideget, gyorsabban regenerálódnak tavasszal, valamint rövidebb tenyészidő alatt is képesek termést érlelni. A szelekció során mindig azokat az egyedeket választották tovább szaporításra, amelyek a hidegebb teleket is károsodás nélkül átvészelték. Több generáción keresztül így sikerült olyan fajtákat előállítani, amelyek fagytűrése jelentősen meghaladja a korábbi generációkét. Ennek köszönhető, hogy ma már számos mediterrán növény nem különleges ritkaságnak számít a magyar kertekben, hanem megfelelő helyválasztás mellett hosszú életű dísz- vagy gyümölcstermő növénnyé válhat.
A babér már nem feltétlenül dézsás növény
A babért (Laurus nobilis) sokáig kizárólag dézsában nevelték hazánkban, hiszen eredeti élőhelyén enyhe mediterrán telekhez alkalmazkodott. Ma azonban egyre több télállóbb egyed kerül forgalomba, amelyek védett fekvésben már képesek átvészelni a magyar teleket. A siker kulcsa elsősorban a megfelelő hely kiválasztása. A déli vagy délnyugati fekvésű falak mellett, ahol a növény védelmet kap az északi szelektől, sokkal kisebb a fagykárosodás veszélye. A jó vízelvezetésű talaj szintén alapvető, mert a téli pangó víz gyakran nagyobb veszélyt jelent a gyökerekre, mint maga a fagy. A babér örökzöld lombja télen is párologtat, ezért különösen fontos, hogy ősszel megfelelő vízkészlettel induljon a télbe. A fiatal növényeket néhány évig még érdemes mulccsal védeni, később azonban egyre ellenállóbbá válnak.
A japán rostbanán meglepően jól bírja a magyar teleket
A japán rostbanán (Musa basjoo) sokakat meglep, hiszen első pillantásra valódi trópusi növénynek tűnik. Valójában azonban a föld alatti rizómája rendkívül fagytűrő, megfelelő takarás mellett akár mínusz 15–20 Celsius-fokot is átvészelhet. Ősszel a levelek és az áltermésszár rendszerint elfagynak, de tavasszal a föld alatti gyökértörzsből új hajtások fejlődnek. Minél idősebb a növény, annál nagyobb lombtömeget képes nevelni, és megfelelő körülmények között akár három-négy méteres magasságot is elérhet. A banán fejlődésének alapja a bőséges vízellátás és a tápanyagban gazdag talaj. Nyáron szinte folyamatos növekedésben van, ezért ilyenkor jelentős vízmennyiséget igényel. Bár Magyarországon virágzása is előfordulhat, termése a rövid tenyészidő miatt általában nem érik be teljesen. Ám így, termés nélkül is hasznos és nem csak látványos ez a növény: érdemes kipróbálni a banánlevélbe csomagoltan sütött vagy főtt ételeket, melyeknél a banánlevél jellegzetes ízt ad az ezzel a technikával készüét fogásoknak.
A gránátalma már nemcsak dísznövény
A gránátalma szintén sokat profitált a nemesítésből. A korszerű fajták között már több olyan is található, amely mínusz 15-18 Celsius-fokos hideget is elvisel, különösen idősebb korban. Ez a növény kifejezetten szereti a napsütést és a meleget. Minél több fényt kap, annál gazdagabban virágzik és annál nagyobb eséllyel érlel be termést. A túlzott öntözést nem kedveli, viszont a száraz nyarakat kiválóan viseli. A gránátalma egyik nagy előnye, hogy mélyre hatoló gyökérzetet fejleszt, ezért idősebb korban már kevés gondozást igényel. Fiatal korában azonban érdemes a tövét mulccsal védeni, hogy a gyökérzóna ne hűljön át túlságosan.
A kivi ma már rendszeresen terem
A kivi egykor különleges ritkaságnak számított, ma azonban sok magyar kertben minden évben bőséges termést hoz. Ennek oka részben az enyhébb telekben, részben pedig az új, fagytűrő fajták megjelenésében keresendő. A növény mélyrétegű, humuszban gazdag, jó vízellátású talajt igényel. Erőteljes növekedése miatt masszív támrendszerre van szüksége, hiszen hajtásai évente több métert is fejlődhetnek. A legtöbb kivi kétlaki növény, vagyis külön porzós és termős egyedet kell ültetni a megfelelő terméshez. Ma már öntermékeny fajták is léteznek, amelyek kisebb kertekben is sikeresen nevelhetők. A rendszeres metszés különösen fontos, mert a túl sűrű lomb csökkenti a termés minőségét, és a napfény hiánya lassítja a gyümölcsök beérését.
A füge igazi klímanyertes növény
Talán egyetlen gyümölcs sem profitált annyit az elmúlt évtizedek éghajlati változásaiból, mint a füge. Korábban rendszeresen visszafagyott, ezért sok kertész bokorként nevelte. Ma már az ország jelentős részén fává fejlődik, és évente megbízható termést hoz. A füge a napos, meleg fekvést kedveli. A meszesebb talajokat is jól viseli, ugyanakkor a pangó vizet nem tűri. Mély gyökérzetének köszönhetően viszonylag jól alkalmazkodik a nyári szárazsághoz, bár a rendszeres öntözés jelentősen javítja a termések méretét és minőségét. Az idősebb fák fagytűrése lényegesen jobb, mint a fiatal növényeké. Egy jól fejlett füge rövid ideig akár mínusz 15-18 Celsius-fokot is elviselhet, különösen akkor, ha a hajtások megfelelően beértek őszre.
A megfelelő helyválasztás sokszor többet számít, mint maga a fajta
Bármennyire is javult a télállóság, ezek a növények továbbra sem érzik jól magukat bárhol. Egy hideg, mély fekvésű, fagyzugos kertben még a legellenállóbb fajta is károsodhat, míg egy déli házfal mellett ugyanaz a növény évtizedekig problémamentesen fejlődhet. A falak nappal hőt tárolnak, amelyet éjszaka fokozatosan leadnak, így néhány fokkal melegebb mikroklímát alakítanak ki. A szélvédelem szintén sokat jelent, mert a hideg téli szelek jelentősen fokozzák a fagy okozta kiszáradást. A jó vízelvezetésű talaj szinte minden mediterrán növénynél alapfeltétel. A téli vízborítás gyakran nagyobb veszélyt jelent számukra, mint maga a hideg.
Mit hozhat a jövő?
Az éghajlat változása várhatóan tovább folytatódik, így egyre több, korábban csak dézsában nevelhető növény jelenhet meg a magyar kertekben. Ugyanakkor az enyhébb telek mellett új kihívásokkal is számolni kell. A szélsőséges időjárás, a hirtelen visszatérő tavaszi fagyok, a nyári hőhullámok és az egyre gyakoribb aszályok új termesztési feladatokat jelentenek. A siker kulcsa ezért továbbra is a megfelelő fajta kiválasztása, a jó ültetési hely megválasztása és a növények igényeihez igazodó gondozás. A korszerű, fagytűrő fajták és a kedvezőbbé váló klíma együtt lehetővé tették, hogy a magyar kiskertek növényválasztéka jelentősen kibővüljön. Ami egykor különleges gyűjtői ritkaságnak számított, ma már sok helyen a mindennapi kert része lehet, és megfelelő gondozás mellett hosszú éveken át díszítheti a kertet, miközben különleges gyümölcsökkel is megajándékozza tulajdonosát.
E fajok példányai most, nyáron is ültethetők, amennyiben konténeresen nevelt egyedet veszünk, hiszen ekkor kiültetéskor nincs gyökérsérülés. Az ültetés után azonban egy ideig még bőséges öntözést kívánnak, hiszen gyökereik egy konténerbe voltak korlátozva, így csak kis területről tudnak eleinte vizet felvenni. Ám néhány hónap múltán e növények is szerteágazó gyökereket fejlesztenek, és akkor már vízigényük nagy részét maguk is képesek lesznek begyűjteni az alsóbb talajrétegekből.
