Bár a magyar kertekben évszázadok óta a hagyományos zöldségek és gyümölcsök uralkodnak, a klímaváltozás és az egészséges táplálkozás iránti egyre növekvő igény új lehetőségeket nyitott meg. Egyre több olyan egzotikus vagy régen elfeledett haszonnövény jelenik meg a hazai vetőmag-kínálatban, amelyek kiválóan termeszthetők a Kárpát-medence időjárási viszonyai között, mégsem terjedtek el széles körben. Négy ilyen ígéretes, még a hobbikertészek számára is újdonságnak számító növényt mutatunk be, amelyek termesztése egy kis odafigyeléssel bárkinek sikerülhet. És a szaporítóanyaguk beszerzése sem leheltelen hazánkban.

A haszonkerti fajgazdagság magával hozza a konyhai alapanyagainknak a választékának a bővülését. Sok olyan zöldségfaj van, melyek azért nem lettek ismertek és nem terjedtek el széles körben mert kertészeti üzemi termesztésük lehetetlen. Vagy kicsi a terméshozamuk, vagy nagy a kézimunkaerő igényük, és nem gépesíthetőekk, tehát sok ok lehet a háttérben. Ennek ellenére ezek kiskerti termesztésre kiválóan alkalmasak lehetnek.

Földi mandula - amit szinte senki nem ismer

A földi mogyorót mindenki ismeri, bár termesztése nem jellemző hazánkban. Érdekessége, hogy miután a virágok megtermékenyülnek, azokat a föld alá tolja a növény ezért a magok már a föld alatt fejlődnek ki. A földi mandula (Cyperus esculentus L. sativus), más néven tigrisdió, mandulapalka vagy csemege palka, valójában egy sásféle növény, amelynek a föld alatt fejlődő, 1-2 centiméteres gumóit fogyasztjuk. Íze édeskés, mandulára emlékeztet, de nem allergizál, és gluténmentes, így ideális alternatíva a mandulára érzékenyek vagy a lisztérzékenyek számára. Az ókori Egyiptomból származó növény gazdag rostokban, olajokban (akár 27%-ban), valamint B- és E-vitaminban, vassal és magnéziummal. A földi mandula melegkedvelő növény, ezért a tavaszi fagyok elmúltával, május második felében érdemes kiültetni a gumókat a szabadföldbe, de előzetesen palántát is nevelhetünk belőle.

Termesztése során a homokos, laza talajt kedveli, a tápanyagigénye mérsékelt. Mivel hosszú a tenyészideje, a gumók akkor fejlődnek ki optimálisan, ha a betakarításig - ami szeptember végétől október végéig tart - folyamatosan, minél korábbi indulással tud növekedni. Mivel a gumók könnyen bepenészedhetnek, a betakarítás után a tisztítás és a kíméletes, száraz, szellős helyen történő szárítás elengedhetetlen a tárolás megkezdése előtt. Felhasználása előtt vízben áztatva hidratáljuk néhány órán keresztül, majd ezután fogyaszthatóvá válik.

Oca - az Andok édes-savanyú minikrumplija

Az oca (Oxalis tuberosa) az Andok magas hegyvidékeiről származik, ahol a burgonya után a leggyakrabban termesztett gumós növény, nálunk azonban még alig ismert. Ez a kis kúszónövény a sóskák rokona, és a leveleit, fiatal hajtásait is fogyasztják, amelyek savanykás ízük miatt jól illenek salátákhoz. A növény valódi értéke a kis, színes gumóiban rejlik, amelyek C-vitaminban, káliumban és vasban gazdagok. Ízük burgonyaszerű, de édesebb és enyhén savanykás, különösen, ha a felszedés után napoztatjuk őket. Az oca termesztése a burgonyához hasonlóan gumókról történik.

Mivel hosszú a tenyészideje, érdemes már tél végén, kora tavasszal cserépbe ültetett gumókból palántákat nevelni. Kiültetésre a fagyveszély elmúltával kerülhet sor, napos, tápanyagdús talajba. Mivel sokat fut, támrendszert igényelhet, de talajtakaróként is alkalmazható. Kulcsfontosságú tudni, hogy a gumók fejlődése csak akkor indul be, amikor a nappalok hossza 9 óra alá csökken, azaz késő ősszel. Ezért a betakarítással egészen november közepéig, az első komoly fagyokig érdemes várni. A felszedett gumók utóérlelése napos ablakpárkányon egy-két hétig javasolt, hogy elveszítsék savanyúságukat és megédesedjenek.

Korilla - lugaspaprika, aminek köze sincs a paprikákhoz

A korilla (Cyclanthera pedata), amelyet gyakran lugaspaprikának vagy inka uborkának is neveznek, a tökfélék családjába tartozik, és Dél-Amerikából származik. Ez az egynyári, gyorsan növő kúszónövény elérheti akár az 5 méteres magasságot is, így kiválóan alkalmas kerítések, lugasok befuttatására. Termése paprikára emlékeztető formájú, világoszöld, vékony héjú, és uborkához vagy zöldpaprikához hasonló, enyhe ízű. Felhasználható nyersen salátákba, savanyítca, pácolva vagy grillezve is.

Trópusi eredete miatt a korilla melegigényes. A magvakat érdemes kora tavasszal poharakba vetni, és csak a májusi fagyok elmúltával, a palántákat kiültetni. Mivel kúszónövény, uborkaháló vagy erős támrendszer szükséges a növekedéséhez. Szereti a vizet, de nem kedveli a tűző, perzselő napot, ezért félárnyékos, vagy védettebb helyen érzi magát a legjobban. A kis, apró sárga virágai után a paprikaszerű termések július végétől jelennek meg. Fogyasztásra a zsenge, 2-5 centiméteres terméseket érdemes leszedni, mert később már nem olyan finomak.

Óriás Laboda, vagy spenótfa

A kerti laboda (Atriplex hortensis), amelynek egyik közismert fajtája az óriás laboda, egy régi magyar levélzöldség, amely a spenóthoz hasonlóan, de annál kevésbé szezonális növényként tér vissza a kertekbe. Négyféle színváltozatban is létezik, a zöldtől a feltűnő vérvörösig, így dísznövényként is megállja a helyét. Leveleit a spenóthoz hasonlóan főzelékként, salátaként fogyasztják, vagy más ételekhez adják. Nagy hozamú, viszonylag igénytelen, és a levelek egész nyáron szedhetők, ami komoly előnyt jelent a korán magszárba induló spenóttal szemben.

A laboda hidegtűrő, egynyári növény, amelyet márciustól május végéig közvetlenül a földbe vethetünk, de akár őszi vetéssel is próbálkozhatunk. Ha egyszer felmagzik a kertben utána elveti saját magát, de szerencsére nem terjed agresszívan. A korai vetés biztosítja, hogy a növény gyorsan fejlődésnek induljon. Bár nagytermetű növény, tenyészterülete a folyamatos szedéshez igazodva szűkebb lehet. Tápdús, jó vízgazdálkodású talajon fejlődik a legjobban. Különösebb ápolást nem igényel, de a rendszeres öntözést meghálálja, ekkor zsengébb és nagyobb leveleket hoz. Fontos, hogy a zsenge, friss leveleket folyamatosan szedjük, mivel az idősebb, szárba indult levelek megrostosodnak és fogyaszthatatlanná válnak.

Ezek a különleges haszonnövények mind azt bizonyítják, hogy a kerti fajválaszték folyamatosan megújulhat. Az ismeretlen fajok termesztése nem csupán gasztronómiai élményt nyújt, hanem lehetőséget ad arra is, hogy kipróbáljunk újabb növényeket a termesztésben és a gasztronómiában is.