A hétköznapi emberek úgy vélik, hogy a madármérgezések jelentős részéért a helytelen mezőgazdasági technológia alkalmazása, a tiltott vegyszerhasználat vagy a szabálytalan szerkijuttatás felelős. Amint azt Deák Gábor, az MME méreg- és tetemkereső kutyás egység vezetője az Agrárszektornak elmondta, tény, hogy évről évre előfordulnak ilyen esetek, azonban jóval ritkábban, mint sokan gondolják.

Az idei évben is történt már egy rágcsálómérgezéses eset. Ilyenkor általában az szokott történni, hogy a belterületen használható, szántóföldi kultúrában nem engedélyezett véralvadásgátló hatású brodifakum hatóanyagú csalétkeket helyeznek ki a gazdák a felszínre ahelyett, hogy az előírások szerint végeztek volna járatkezelést. Ha később a ragadozó madarak megtalálják az elpusztult rágcsálókat, a méreg rájuk is hat

– emelte ki Deák Gábor, majd hozzátette: néha ilyen is előfordul, de ennél jóval gyakoribbak azok a szándékos mérgezések, amelyek több esetben állattartókra vagy vadgazdálkodási szakemberekre vezethetők vissza, amit nemcsak a városi legendák, hanem a bírósági ítéletek is igazolnak, hozzátéve azt, hogy ezek alapján persze nem szabad általánosítani a teljes ágazatra.

Ha például valaki a település szélén vagy tanyán lakik, és éjszaka elhordja tőle a róka a baromfit, akkor az illető kirak a kert végébe egy mérgezett csalétket, amivel idézőjelesen mondva „megszünteti a károkozást”. A róka azonban nem azonnal, hanem csak később, máshol pusztul el, ha pedig egy ragadozó madár megtalálja, akkor az is a mérgezés áldozata lesz.

Horror Sülysápon: brutális madármérgezés történt a városban

Tömeges madármérgezés történt Pest vármegyében, emberre és háziállatokra is veszélyes méreg végezhetett egy fokozottan védett parlagi sassal.

Mint azt Deák Gábor elmondta, a szándékos mérgezések másik fő csoportja arra vezethető vissza, hogy korábban a mérgezés legális és kifejezetten hatékony dúvadgyérítési módszernek számított, így például a róka, az aranysakál vagy a varjúfélék gyérítésére előszeretettel alkalmaztak mérgezett csalétkeket. Ha ennek következtében elpusztultak ragadozó madarak is, az nem számított bűncselekménynek, hiszen ezek a fajok akkor még nem álltak természetvédelmi oltalom alatt.

És bár mára a ragadozó madarak védetté váltak, a mérgezés pedig törvényileg tiltott vadászati móddá vált, a korábban elterjedt gyakorlat mégsem tűnt el nyomtalanul. 

Azt is meg kell említeni, hogy amiért csinálják, arra sosem volt jó. Vannak ugye olyan vadgazdálkodási szempontból hasznos vadak, mint a mezei nyúl vagy a fácán, amelyeket pénzért lehet értékesíteni, ezért a cél az, hogy minél több legyen belőlük a területen. Ebben a rendszerben a ragadozókat károsnak tekintik, mert azok a nyúlra és a fácánra táplálékként tekintenek. Ha viszont egy jó élőhelyen elpusztítják a ragadozókat azért, hogy több nyúl és fácán maradjon, akkor a többi ragadozó, amelyik éppen abban a korosztályban van, hogy saját területet keres magának, az egyből észleli, hogy van itt egy nagyon szuper élőhely, ahol nincsen konkurencia és azt el fogja foglalni. Az elkövetők ilyenkor azt látják, hogy újra mérgezni kell, mert egyfolytában jönnek a ragadozók. De ez pont azért van, mert a területen nem tud beállni egy egészséges állapot.

A tapasztalatok alapján azt is látni lehet, hogy a csalétkekben főként az EU teljes területén 2006-ban betiltott nagyon erős növényvédőszer hatóanyagot, a karbofuránt alkalmazzák, amely az emberre is veszélyes. 

A madarak ezekre kifejezetten érzékenyek, úgyhogy néhány milligramm már a pusztulásukhoz vezet. A méreg először idegrendszeri tüneteket okoz, ami légzésbénulással jár, végül pedig görcsös tünetek közepette pusztul el az állat. A tünetek erőssége attól függ, hogy a testmérethez képest milyen mennyiségben vette fel az anyagot. Ha nagy dózisban, akkor már ott a csalétek mellett vagy annak közelében elpusztul

– mondta el az Agrárszektornak Deák Gábor, aki arról is beszélt, hogy legnagyobb számban egerészölyvek pusztulnak el, de parlagi sas, rétisas, alkalmanként kerecsensólyom, barna rétihéja is a mérgek áldozatául esik. A mérgezések egyébként főként az alföldi régióban fordulnak elő, az esetszám azonban nagyon fluktuál.

Vannak évek, amikor nagyon sok van, van, amikor kevesebb. Általában az esetek száma öt és ötven közé esik, néha azonban ennél kirívóbb szám is lehet. 2021 például három negatív rekordot is hozott: először volt egy eset, ahol több mint hatvan madár pusztult el, ezután volt egy másik, ahol több mint hetven, utána pedig jött a hírhedt turai eset, ahol több mint kétszáz.

A tragikus számok ellenére a madármérgezések nagyon nehezen felderíthető bűncselekménynek számítanak, hiszen szabad területen történnek, szemtanúk nélkül. Bár a szerhasználat, a csalétek típusa, illetve a kihelyezés módja és helyszíne alapján gyakran lehet sejteni, hogy ki áll a háttérben, a bizonyítás már jóval keményebb dió és 2015 óta mindössze öt esetben sikerült.

Soha nem látott méretű madármérgezés Turán: több tucat állatot mészároltak le

Elpusztult 44 barna réti héja, 2 egerészölyv, 2 erdei pityer és 2 róka is.

Mint azt Deák Gábor elmondta, ennek ellenére folyamatosan dolgoznak azon, hogy szolgálati méreg- és tetemkereső kutyáikkal felkutassák a mérgezett csalétkeket és az elpusztult állatokat, valamint helyszíneljék az eseteket. A statisztikák azt mutatják, hogy folyamatos terepi jelenlétük az esetszámokat is érezhetően visszafogta: bár előfordulnak kiugró évek, ma ezekkel együtt is jóval kevesebb eset fordul elő, mint tíz évvel ezelőtt. Ezt a pozitív tendenciát pedig az érintett madárfajok is üdvözlik: javult a túlélési arány, nőtt a költőállomány és folyamatosan erősödnek a populációk.

A madármérgezésekért eddig kiszabott büntetések azonban még mindig nem elég elrettentőek.

Bár a kapcsolódó törvény 2021-ben – épp a turai esetek után – szigorodott és ma már a legsúlyosabb természetkárosítás öt év letöltendő szabadságvesztéssel is büntethető lenne, a gyakorlatban a nyomozati kapacitás hiánya miatt a legtöbb ügy el sem jut a vádemelésig; ha mégis, akkor pedig ritkán szabnak ki kirívóan szigorú ítéletet. Mint azt Deák Gábor az Agrárszektornak elmondta, a „csúcs” eddig 1 millió forintos pénzbírság és 1 év 7 hónap letöltendő börtönbüntetés volt, amit három évre felfüggesztettek.

A Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi őrszolgálata, az Ibrányi Rendőrőrs és az MME kutyás egysége épp azért fogott össze idén tavasszal, hogy még erősebb terepi jelenlétükkel tovább növeljék a tetten érés lehetőségét. Közös akcióikkal tehát nemcsak a korábban kihelyezett mérgezett csalétkeket kutatják fel, hanem azt is elérik, hogy az elkövetők jó előre meggondolják, megéri-e kockáztatni.