2022. január 27. csütörtök Angelika

Hírek - Növény

Itt a szomorú igazság: nem ez lesz a magyar almatermesztők legjobb éve

Az almaszezon kezdetének közeledtével elemzésben értékelte a várható termésmennyiséget és -minőséget a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács és az Északkelet-magyarországi Alma és Egyéb Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (ÉKASZ). Nemsokára megjelenő piaci prognózisukban pedig a hazai és európai piaci kilátásokkal, a kereslet-kínálat viszonyainak alakulásával és az árakkal összefüggő várakozásokkal fognak foglalkozni.
 
 

Magyarországon egy jó évjáratban (pl. 2014, 2018) 800-900 ezer tonna alma terem, míg a rosszabb években (2011, 2019, 2020) 300-400 ezer tonna között alakul a termés. Az elmúlt húsz év legrosszabb termését 2007-ben realizálta a Terméktanács (214 ezer tonna), amikor a tavaszi fagyok okoztak drasztikus terméskiesést. A sokéves átlagtermés 600 ezer tonna körül alakul. A megtermelt almának jellemzően 2/3-a ipari feldolgozásra kerül (ennek 80-90%-a a sűrítménygyártó léüzemekbe), 1/3-a pedig a frisspiaci alma – olvasható a FruitVeB oldalán megjelent elemzésben.

Kora tavasszal, a vegetáció kezdete előtt még nagyon jó idei termésre volt kilátás, ugyanis a 2020. évi nagyon gyenge termés miatt jó volt a virágrügy-berakódottság, illetve egyes fajtáknál kifejezetten erős virágzásra lehetett számítani. A várakozásoknak megfelelően a virágzás a tavaly jó termést hozó Gala- és Golden-fajtakörben jó vagy közepes volt, míg a többi fajta esetében erősnek bizonyult. A virágok kondíciója, vitalitása és fertilitása is megfelelőnek tűnt.

Az idei év a csapadékellátottság szempontjából a legtöbb termesztőkörzetben jól indult: a bőséges őszi és kora tavaszi esőzések miatt a talajok vízkészlete megfelelő volt, ami segítette a virágzást, a bőséges nektárképződést és a terméskötődési folyamatokat. A tavaszi fagyok azonban idén sem kímélték a gyümölcsültetvényeket. Az április fagyok hatása a vegetációban előrébb járó Dunántúlon, Pest és Bács-Kiskun megyében, valamint a Dél-Alföldön anno erősebbnek bizonyult, a látható virágkárok érdemi terméskiesést jeleztek előre ezeken a termőtájakon. Az ország északi és észak-kelet termőtájain (ahonnan a hazai almatermés 2/3-a származik) azonban nem voltak olyan „látványos” virág-fagykárok, amiből jelentősebb terméskiesésre lehetett volna következtetni. Jóllehet, a szakemberek már akkor is számoltak azzal, hogy a nem látható fagykárok ellenére a virágok vagy virágkezdemények „megfázhattak”, ami később a rossz terméskötődésben és a jelentős gyümölcshullásban ütközik ki. Ezek a pesszimista várakozások igazolódtak be a virágzást követően: nagyon jelentős gyümölcshullás következett be, a bőséges virágzás után a termés erőteljesen megritkult. A terméskötődést hátráltatta, így a hullást fokozta még – a terméskötődés szempontjából sorsdöntő, a virágzás alatti és virágzást követő 4-6 hét – hűvös, borult, fényszegény időjárása is (a virágzás lassan, vontatottan mintegy 3-4 hétre széthúzódva zajlott). A tavaszi lehűlésekhez hasonló mértékben járulhattak hozzá a rendkívül erőteljes gyümölcshulláshoz az extrém magas júniusi hőmérsékletek és az addigra már kicsúcsosodó csapadékhiány.

A tavaszi és a nyár elejei időjárás nagyon kedvezőtlen alakulásának eredője lett az, hogy július első felére már jelentősen romlottak a korábban még jónak nevezhető terméskilátások, és már ekkor is csak közepes vagy valamivel az alatti termésre lehetett számítani. A július-augusztusi időszakban tovább rontotta a várható terméseredményeket a rendkívüli mértékű és időtartamú hőséghullám (nem csak a nappalok, hanem az éjszakák is rendkívül melegek voltak), mely ráadásul nagyon jelentős csapadékhiánnyal párosult. Mindezek miatt a gyümölcsméret növekedése jócskán elmaradt a szokásostól: az öntözetlen ültetvényekben 2-3 kaliber (10-15 mm), míg az öntözöttekben hozzávetőlegesen egy kaliber (~5 mm) lehet az elmaradás, ami értelemszerűen a termés mennyiségében is visszatükröződik. A gyümölcsméretek alakulásával összefüggő kilátásokat eleve rontotta a virágzás alatti és az azt követő időszak hűvös, fényszegény időjárása, ami épp a legérzékenyebb fenológiai fázisban mérsékelte – a gyümölcsmérteket alapjaiban meghatározó – sejtosztódási folyamatokat, vagyis a gyümölcsök sejtszámát.

Szintén az időjárási hatások következménye, hogy az április-májusi csapadékos, párás időszak miatt szinte soha nem látott mértékű, extrém varasodás-fertőzés lépett fel. Sok esetben még a rezisztens fajtáknál is jelentős mértékű fertőzést tapasztaltak a FruitVeB és az ÉKASZ munkatársai. Ennek negatív hatása mind termésmennyiségi, mind -minőségi paraméterekben megnyilvánul. Az erősen fertőzött ültetvényekben a varasodás miatti lombfelület-veszteség eredője a kisebb vagy nagyobb mértékű mennyiségi kiesés (ez jellemzően a kevésbé intenzíven védett ültetvényekben tapasztalható, ahol a gyümölcs mellett a lomb is jelentősen fertőződött), míg az intenzívebben művelt ültetvényekben (ahol a lomb kevésbé, a gyümölcs kisebb-nagyobb mértékben érintett) nem elsősorban a mennyiségi kiesés a mérvadó, hanem a minőségi kiesés, vagyis az étkezési alma átminősülése ipari almává.

A negatív időjárási hatások tehát alapvetően meghatározták a termésmennyiséget. A pontos mennyiségi becslést nehezíti, hogy termőtájanként, termesztőkörzetenként és fajtánként is meglehetősen változékony, mozaikos a kép. A termésbecslést emiatt jelenleg is csak intervallumban lehet elképzelni.

A FruitVeB hazai almatermésre vonatkozó, 2021. augusztus 06-án kiadott előzetes termésbecslése 550 ezer tonna +/-10% volt. A WAPA által megjelenített – és a Prognosfruit konferencián közzétett – hivatalos magyar adatokban (melyet a FruitVeB szolgáltatott) 520 ezer tonna szerepelt, amivel már akkor is azt kívántuk hangsúlyozni, hogy a nyári hőség és aszály valószínűsíthetően lefelé korrigálja az 550 ezer tonnás centrummal jellemzett prognózist. Jelenlegi rálátásunk szerint inkább az 520 ezer tonna +/- 10% intervallumban fog alakulni az idei hazai almatermés, ami értelemszerűen legerősebben a szüretig hátralévő időszak időjárásának függvénye. Nemcsak Magyarországot érintették érzékenyen az idei nehézségetk, a világ legnagyobb almatermelői sincsenek könnyű helyzetben, ahogy arról az Agrárszektor is beszámolt.

A tavaszi fagy-, illetve hideghatás miatt jelenleg mintegy 10 nap csúszásban van a vegetáció, tehát az átlagosnál későbbi szezonkezdetre kell számítani (a Gala-szüret várható kezdete: szeptember eleje). Jellemző az is, hogy ugyanazon fajta esetében a különböző termőtájak közötti érésidőbeli – egyébként 7-10 napos – különbség 1-3 napra mérséklődött, vagyis nem lesz jelentős eltérés az egyébként korábban érő Dunántúl, Bács-Kiskun vagy Dél-Alföld és a későbben érő északi, észak-keleti termőtájak szüretének kezdete között. A tavaszi fagyokkal tarkított, egyébként is hűvös tavasz, valamint a nyári hőség és aszály hatása lehet még az átlagosnál jelentősebb szüret előtti gyümölcshullás is, ami értelemszerűen tovább módosítja a szüretelhető mennyiséget, illetve ipari/étkezési arányt.

Címlapkép: Getty Images

Kapcsolódó cikkek


 
X

A címlapról ajánljuk

DEVIZA
MATIF
CBOT
NYERSANYAG
    Agrárszektor hírlevél
    Ne maradjon le a friss hírekről!
    Iratkozzon fel hírlevelünkre
    és járjon mindenki előtt.
    Mind a négyet bepipálom

    Agrárium 2022

    A tavasz meghatározó agrárgazdasági  rendezvénye április 6-án!

    Portfolio Agrár Klub: Sorsdöntő év következik? - A magyar agrárium kilátásai 2022-től

    Ingyenes online klub 02.22-én!