Az idei spanyol zöldségszezon során tapasztalt termelési problémák miatt az európai áruházláncok kénytelenek voltak módosítani beszerzési stratégiáikat, miközben a termelők egyre gyakrabban kérdőjelezik meg a fix szezonális árakon alapuló szerződéseket. A szupermarketek a kieső mennyiségeket beszerzési forrásaik szélesítésével és rugalmasabb minőségi előírásokkal próbálták pótolni, miközben ismét fellángolt a vita a spanyol szezonális árazás fenntarthatóságáról. A holland szezon közeledte tovább erősíti ezt az átmeneti időszakot - írja a FruitVeb.

Az idei spanyol zöldségszezon sok európai szereplő számára különösen nehéz volt: a kedvezőtlen időjárás, a kártevőnyomás és a marokkói határátlépési problémák egyaránt megnehezítették a folyamatos ellátást. A kínálat bizonytalansága kedvező indulást vetít előre a holland termelők számára, akik magasabb árak mellett kezdhetik meg az értékesítést. A szupermarketek számára pedig ismét világossá vált, hogy az áruk rendelkezésre állása nem magától értetődő – még a 2025-ös bőséges holland szezon után sem. Ez a felismerés a következő télre vonatkozó tárgyalásokat is befolyásolja, ahol továbbra is az energiaár lesz a központi kérdés.

A kínálati bizonytalanság különösen az üvegházi zöldségeknél volt érezhető. Több értékesítési szerződést vis maiorra hivatkozva bontottak fel, miközben a kaliforniai paprika ismét súlyos tripszfertőzéssel küzdött. A spanyol szerződéses rendszerrel kapcsolatos vita a Fruit Logistica szakmai fórumain is előtérbe került: a nagy exportőrök – például az Unica Group – szerint a fix szezonális árakon alapuló megállapodások egyre kevésbé tarthatók. A gyakorlatban háromféle konstrukció létezik: fix szezonár, heti ár, illetve a kettő kombinációja. A fix szezonár azonban rendre a termelők számára bizonyul kedvezőtlennek, mivel a korábbi évek tapasztalatai már nem alkalmasak megbízható előrejelzésre.

A dél-spanyolországi Las Norias de Dazában működő Mabe Hortofruticola értékesítője, Hilco van der Ploeg szerint a fix árú szerződések ideje lejárt. A holland és német láncok jellemzően heti árakon vásárolnak, míg a brit kereskedők továbbra is éves árakat szeretnének – ez azonban a jövőben aligha maradhat így. A gyakorlatban ez magasabb árakat is eredményezhet. A brit láncok tavaly is a legalacsonyabb beszerzési árakat érték el, ami miatt a spanyol termelők egyre gyakrabban fordulnak a napi és heti piacok felé, ahol jobb árakat tudnak kialkudni. Van der Ploeg példaként említi: egy láda piros kaliforniai paprikáért 10 EUR-t szeretnének kapni, a vevő 8 EUR-t ajánl, és végül 9,50 EUR körüli árban reménykednek.

Az idei szezonban a kereskedők egyre nagyobb toleranciát mutattak a másodosztályú áruk iránt is, amit korábban ritkábban fogadtak el. A holland láncok tapasztalatai szerint az ellátás biztosítása érdekében időnként lazítani kellett a méret- és minőségi előírásokon, illetve szükség esetén más származási országokra váltottak, természetesen a növényvédelmi és egyéb szabályok betartásával. Az organikus (bio) termékeknél különösen nehéz volt a helyzet, ezért amint lehetett, visszaálltak a holland eredetű árura például a paprika és a padlizsán esetében.

A Plus áruházlánc szintén módosította specifikációit, ennek ellenére súlyos hiányok alakultak ki. A boltokban kihelyezett tájékoztatás szerint a januári spanyol áradások, a szezon hirtelen lezárulása és a holland szezon késlekedése együttesen okozták a problémát. A biotermékeknél különösen szűk volt a kínálat: míg egy bio padlizsán ára márciusban és áprilisban 2,19 EUR volt, a konvencionális termékek gyorsan visszaestek 0,99 EUR-ra. Az Albert Heijn a nehéz időszakokban is ragaszkodik hosszú távú partnereihez, és nem szakítja meg könnyen a kapcsolatot a külföldi beszállítókkal. A 13. héten a lánc kilenc üvegházi zöldségből mindössze hármat szerzett be Hollandiából, így lemaradt a Lidl, a Jumbo és a Plus mögött. A vállalat szerint a stabil ellátást a termelőkkel való folyamatos párbeszéd és a hosszú távú együttműködés biztosította, és nem volt szükség vis maiorra hivatkozó szerződésbontásokra.

A Lidl hangsúlyozza, hogy nem engedett a minőségi követelményekből, és évek óta tudatosan törekszik a beszerzési források diverzifikálására. A lánc példaként a szamócát említi, amelyet egész évben több országból – Hollandiából, Spanyolországból és Olaszországból – váltakozva szerez be, így csökkentve a klíma- és logisztikai kockázatokat. A beszállítók, köztük a Harvest House, igyekeznek alkalmazkodni ehhez a stratégiához, és új termelési helyszíneket – például Portugáliát – vonnak be a rendszerbe.