Még 2017-ben Magyarország mésztelen és meszes homokterületein is kimutatták az Észak-Amerikában őshonos homoki prérifű jelenlétét, melyet a nemzetség más fajai nyomán özönfűnek is neveznek - írja közleményében a Magyar Tudományos Akadémia (MTA). Az MTA és a Debreceni Egyetem kutatói már akkor valószínűsítették, hogy a faj jelentősebb terjedési és megtelepedési kapacitással rendelkezik.
A homoki prérifű erőteljes csomókat képző, sekély gyökérzetű évelő növény. Nagyon jellegzetes a fajra a levélhüvely peremén található, sűrű és elálló fehéres szőrkoszorú, valamint hogy virágai ritkán bomlanak ki teljesen. A fajnak igen apró, alig egy milliméteres, könnyen terjedő magjai vannak, amelyek nagy valószínűséggel tartós magbankot is képeznek. A homoki prérifű jól tűri a taposást és a szárazságot is. A nemzetség más fajainál az ún. allelopátia jelenségét is igazolták - azaz a környezetükbe olyan anyagokat juttatnak, melyekkel más fajok megtelepedését és növekedését gátolják.
A homoki prérifüvet 2017 óta számos helyen találták meg a kiskunsági homokterületeken, ahol korábbi parlagokon és elsődleges homoki gyepekben fordul elő, valamint Debrecen belterületén, fajszegény leromlott gyepekben megtelepedve, gyakorlatilag egynemű, más növényfajt alig tartalmazó összefüggő foltokat, néhol többhektáros állományokat képez. A tapasztalatok alapján a fajt a legelő állatok nem vagy alig fogyasztják, ami tovább segíti a terjedését.
Az idei év nyarán az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport a Debreceni Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és a Montana Tech University munkatársainak bevonásával a két kontinensre kiterjedő kutatási projektbe kezdett, melynek célja a növény termőhelyi körülményeinek és környezeti igényeinek feltárása. Emellett a növény társulási és terjedési képességeit, szaporodásbiológiáját és magbankképzési sajátságait vizsgálják, és igyekeznek behatárolni azokat az élőhelyeket és élőhelytípusokat, ahol az elkövetkezendő években a spontán megjelenésére számítani lehet. Mivel a faj kifejezetten a száraz és meleg termőhelyekhez alkalmazkodott, további terjedését a klímamodellek által előjelzett szárazodás és hőmérséklet-emelkedés is segíteni fogja.
