2019. július 17. szerda Endre, Elek

Hírek - Növény

Túl sok túl keveseknél

A globális gabonapiacon tapasztalható hatalmi harc következtében az alapvető fontosságú termények egyre kevesebb vállalat kezében összpontosulnak. A koncentráció mértékének fokozódása egyre kiszolgáltatottabbá teszi a gazdákat, miközben a fogyasztó oldalán gyakran indokolatlanul magas árak jelentkeznek.
 
 
Feliratkozom az Agrárszektor hírlevélre
 Elmúltam 16 éves
 Az adatvédelmi tájékoztatót elolvastam, megértettem, és hozzájárulok ahhoz, hogy megadott adataimat a szolgáltató mint adatkezelő a szabályzatban foglaltaknak megfelelően kezelje.

A GrainCorp, az utolsó független ausztráliai gabonakereskedő Archer Daniels Midlands által pár hete történő felvásárlása jelölte annak a folyamatnak a legutóbbi mérföldkövét, melynek keretében a nagy kereskedőházak minél nagyobb szeletet igyekszenek kihasítani a jelenleg virágzó piacból, miközben a fejlődő országok egyre nagyobb prioritást élvező feladata az élelmiszerbiztonság megteremtése. A gabonakereskedelmet gyakorlatilag a négy úgynevezett „ABCD” cég, azaz a már említett AMD, a Bunge, a Cargill és a Louis Dreyfus dominálja a Glencore-ral és a japán Marubenivel kiegészülve. Az elmúlt időszakban, elsősorban a szélsőséges időjárás következtében tapasztalható áringadozás csak fokozta azoknak a véleményeknek az erősödését, melyek jó ideje óva intenek a magas fokú erőkoncentrációtól. És valóban, az említett vállalatok a világ gabonakereskedelmének piacából csaknem 75 százalékkal részesednek, az arány pedig egyre inkább az ő javukra növekszik. Ekkora erőfölény ismeretében legkevésbé sem tűnnek túlzónak az abbéli félelmek, hogy az egyre inkább monopolhelyzetbe kerülő óriásvállalatok diktálják hamarosan az árakat.

A legnagyobb veszély nyilvánvalóan a jelentős behozatalra szoruló országokat fenyegeti, így az sem véletlen, hogy a közelmúltban Ázsia legjelentősebb gabonaimportőrének számító Indonézia mezőgazdaságért felelős helyettes minisztere, illetve a szintén komoly importőrök között számon tartott Dél-Korea egyik agrár-kutatóintézetének helyettes igazgatója adott hangot aggodalmának. A félelmek elsődlegesen arra irányulnak, hogy a kiszolgáltatott helyzet következtében könnyen előfordulhat, többet kell fizetniük az egyes országoknak, mint adott esetben az szükséges lenne.

Habár a talán kissé rosszhiszemű felvetéseknek van alapja, az igazsághoz hozzátartozik, hogy az aszálytól sújtott elmúlt év tapasztalatai azért nem egészen erről tanúskodnak. Az említett óriásvállalatok ugyanis nem csupán hatalmas piaci részesedéssel, de földrajzilag is szétszórt forrásaik révén jelentősen hozzá tudtak járulni a gabonapiac konszolidációjához, az árak ingadozásának csökkentéséhez is. Albert Weisser, a Bunge első embere egyenesen úgy fogalmazott egy közelmúltbeli nyilatkozatában, hogy „a piac világosan megmutatta, az ilyen szélsőséges ingadozásokkal terhelt időszakokban kifejezetten szüksége van arra a hatékonyságra és biztonságra, ami az óriásvállalatok ténykedésének sajátja.”

Lee Gauss, az International Futures Froup alelnöke nem is vitatja el, hogy a kiterjedt hálózatokkal rendelkező vállalatok rugalmasságának voltak pozitív hatásai, ugyanakkor véleménye szerint ahogy a készletek rugalmassága csökken, az importőrök, a kiskereskedőkés végső soron a fogyasztók magasabb árakkal lesznek kénytelenek szembesülni. „Nem tudok felhozni egy olyan példát sem, hogy ne ütött volna vissza a fogyasztóra, mikor ilyen sok összpontosult ilyen kevés kézben.” Az IFG alelnöke emellett a termelőkre leselkedő veszélyekre is felhívja a figyelmet, hiszen azoknak egyre kevesebb alternatívájuk marad az értékesítésre, ezáltal kénytelenek lehetnek akár alacsonyabb felvásárlási árakba is belemenni, mint az indokolt lenne. A helyzetet bonyolítja, hogy világszerte nem ritka gyakorlat, hogy a termelő az általa használt vetőmagot és trágyát is a gabonakereskedőtől szerzi be.

Az AMD a GrainCorp akvizíciójával beállt a sorba a Cargill és a Glencore mögé, mindhárom cég ugyanis jelentős érdekeltségekre tett szert a közelmúltban a világ második legnagyobb gabonaexportőrének számító Ausztráliában. Az ország gabonapiacának helyzete mellesleg jó alapot szolgáltat a nagyfokú erőkoncentrációtól félőknek. A GrainCorp bekebelezésével ugyanis gyakorlatilag a teljes dél-ausztráliai exportkapacitás idegen kézbe kerül, azaz az évi 9 milliárd dolláros profit nagyobb része valószínűleg a nagyvállalatoknál csapódik le. Az indokolatlan áremelkedés egyúttal azt is jelentheti, hogy az ausztrál gabona legnagyobb, és egyre növekvő jelentőségű vásárlójának számító Kína is búcsút inthet az olcsó árunak, amit elsősorban növekvő állatállománya szív fel, s végül a mesterségesen generált magas árak minden területre átgyűrűznek.


 
X

A címlapról ajánljuk

DEVIZA
MATIF
CBOT
NYERSANYAG

    Agrometeorológia

    IDŐJÁRÁSA

    A szakértő szemével

    Támogató:

    Agrárszektor Konferencia 2019

    Most extra kedvezményes áron >>

    Kelet-magyarországi Agrárfórum 2019

    Ingyenes rendezvény >>

    Itt keressen minket
    © 2017. Agrárszektor.hu