2019. augusztus 19. hétfő Huba

Hírek - Piac

A brazilok már a spájzban vannak?

Az Európai Bizottság és a Mercosur (a Brazíliát, Argentínát, Uruguayt és Paraguayt tömörítő kereskedelmi blokk) közel két évtizedes egyezkedési folyamatot követően – a szabadkereskedelmi tárgyalások még 1999-ben kezdődtek - június 28-án Oszakában megegyezett a kétoldalú kereskedelmi megállapodás legfontosabb kérdéseiről – adta hírül az Európai Bizottság sajtószolgálata. A bejelentést szinte azon nyomban élénk nyilatkozatháború követte. Dr Mezei Dávid, a Takarék Csoport uniós agrártámogatási igazgatójának elemzése rámutat: Magyarországon a méhészeknek van a legtöbb félnivalójuk, de a marha- és baromfitartók, illetve az etanolgyártók is aggódhatnak.
 
 
Feliratkozom az Agrárszektor hírlevélre
 Elmúltam 16 éves
 Az adatvédelmi tájékoztatót elolvastam, megértettem, és hozzájárulok ahhoz, hogy megadott adataimat a szolgáltató mint adatkezelő a szabályzatban foglaltaknak megfelelően kezelje.

Mennyire végleges a megegyezés?

Mielőtt rátérnénk az egyezménynek az agrárium szempontjából történő értékeléséhez, fontos leszögezni, hogy amit a minap Oszakában elfogadtak, még nem egy érvényes, végleges nemzetközi szerződés. Az Európai Bizottság által használt angol nyelvű kifejezést idézve „political agreement”, azaz „politikai megegyezés” jött létre a két fél között. Az elfogadott szöveg ugyanakkor – noha a fenti szóhasználat valamiféle elvi jellegű, kevésbé konkrét megegyezést sugall – nagyon is konkrét, technikai jellegű. A mezőgazdaság tekintetében pl. – mint ahogy látni fogjuk – már számszerűsített vámkontingensek szerepelnek benne.


Ahhoz azonban, hogy a most tető alá hozott megállapodás hatályba is lépjen, még rá kell bólintaniuk mind a Mercosur, mind az EU tagállamok parlamentjeinek, valamint az EP-nek is. Ez nem lesz egy könnyű folyamat, amelyet – többek között – jelez a párizsi kormány szóvivőjének reakciója, miszerint Franciaország „még nem áll készen” az egyezmény elfogadására. További garanciákat szeretne látni pl. arra nézve, hogy az egyezmény nem vezet további erdőirtásokhoz az Amazonas vidékén. Persze ehhez a kardcsörtető nyilatkozathoz hozzá kell tenni, hogy Macron elnök üdvözölte a megegyezés hírét, és a szóvivői nyilatkozat is úgy került megfogalmazásra, hogy abból még bármikor vissza lehessen táncolni.

Nem lelkesednek az elsősorban a húsmarhaágazatuk miatt aggódó írek sem. Michael Creed agrárminiszter rámutatott, hogy „még senki semmilyen egyezményt nem ratifikált.” A Financial Times brit üzleti napilap eközben attól tart, hogy a novemberi argentin választásokon esetleg a baloldali-populista erők győznek, amelyek piacellenes retorikájukat a gyakorlatba átültetve akár meg is akadályozhatják az egyezmény ratifikálását a dél-amerikai fél részéről.

A nyár egyik legfontosabb és legszínvonalasabb eseménye a Kelet-magyarországi Agrárfórum, amelyet augusztus 9-én rendez meg Hajdúböszörményben a Portfolio gazdasági portál. A konferencia ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztráljon most!

Éles kritikát fogalmaztak meg a mezőgazdasági érdekképviseletek. A COPA-COGECA az európai gazdák érdekeinek feláldozásával vádolja az Európai Bizottságot. A legjelentősebb ír gazdaszervezet, az Irish Farmers’ Association (IFA) felszólította az ír kormányt, hogy ne ratifikálja a megállapodást. Az Írországból érkező kemény hangvételű nyilatkozatok különösen kellemetlenül érinthetik Phil Hogant, az Európai Bizottság ír származású agrárbiztosát. Az európai cukorgyártók szövetsége, a CEFS szerint a megállapodással

az EU soha nem látott mértékű kedvezményes hozzáférést biztosított cukorpiacához, ráadásul éppen akkor, amikor az ágazat amúgy is válságban van.

Az egyezmény által várhatóan leginkább negatívan érintett hazai ágazatok képviselői, így a Baromfi Terméktanács és a Magyar Állattenyésztők Szövetsége szintén tiltakozásukat fejezték ki.

Nyomasztó dél-amerikai kereskedelmi többlet az agráriumban

Jelenleg a két országcsoport közötti kereskedelem összértéke 88 milliárd euró, amely közel 50-50%-ban oszlik meg. Azonban ez a látszólagos egyensúly a nemzetgazdasági ágak tekintetében már közel sem érvényes: míg az uniós import 42,8%-a mezőgazdasági termékből áll, az exportnak csupán 5,1%-át képviseli az agrárium. A dél-amerikai fölény tehát egyértelmű az agrárkülkereskedelmet tekintve. A tárgyalásoknál kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy az agrárium területén összességében – egy-két kivételtől, pl. a tejtermékek, olívaolaj, tömény szeszesitalok eltekintve – a Mercosurnak lesznek offenzív érdekei, az EU pedig egyértelműen defenzívába szorul. A kérdés az volt, hogy a mezőgazdaság területén – és főként a szenzitív termékek, ezek között is kiemelten a marha- és baromfihús, valamint cukor és etanol esetében – Brüsszel mennyit fog engedni, annak érdekében, hogy az általa azonosított európai kereskedelmi érdekek – pl. autóipar – területén minél nagyobb engedményeket csikarjon ki a latin-amerikai kereskedelmi blokkból.

A megállapodás értelmében a legtöbb – a kereskedelmi forgalom több mint 80%-át kitevő – mezőgazdasági és élelmiszeripari termék esetében a felek arra vállaltak kötelezettséget, hogy

jelentős mértékben csökkentik, sok esetben akár teljesen el is törlik a fennálló vámokat.

Számos termék esetében – pl. olyan, az európai termelők számára fontos termékek, mint az olívaolaj, bor, tartósított (konzerv, sűrítmény, szósz) paradicsom esetében – a vámcsökkentés nem azonnal, hanem egy 5-9 éves átmeneti periódust követően következik be, időt hagyva az érintett ágazatnak, hogy felkészülhessen a keményebb versenyre. Kérdés, hogy ezzel elkerülhetőek lesznek-e a piaci zavarok, vagy csak enyhíteni lehet azokat.

Érzékeny termékek: vége az édes életnek az uniós termelők számára?

A legkeményebb alkudozások az ún. érzékeny termékek kapcsán folytak. Ezeknél a termékcsoportoknál a teljes liberalizáció helyett jelentős vámcsökkentésben és vámmentes, vagy kedvezményes vámtételű kvóták nyitásában állapodtak meg a felek.
Az érzékeny termékek közül kiemelt érdeklődés övezte a marhahúst. Az ír, francia, angol stb. marhatenyésztők nem véletlenül idegesek: a dél-amerikai termelők mind az előállított mennyiséget, mind az árat tekintve félelmetes versenytársnak tűnnek. Az EU ugyanakkor a jelenlegi tárgyalások kiindulópontjának tekintett 2004-es ajánlatához képest nem tett engedményt: vágósúly-egyenértékben számítva 99.000 tonnás kedvezményes, 7,5% vámmal terhelt behozatali kvótát biztosított (a Mercosur ennek kétszeresét szerette volna elérni).

Ráadásul ez ténylegesen – tehát az egyenértékből konkrét termékre visszaszámítva – már csak 76.154 tonnát jelent, amiből 55% lehet a friss hús aránya és 45% a fagyasztotté. További, az uniós termelők érdekeit védeni hivatott eleme a megállapodásnak, hogy a fenti mennyiséget hat egyenlő részre osztva lehet behozni az EU-ba, azaz kéthavonta a kontigens legfeljebb egy hatodának megfelelő hús érkezhet az uniós piacokra. A 7,5%-os vámmal az uniós piacokra kerülő marhahús mennyisége így is mintegy háromszorosa lehet a teljes magyar termelésnek. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egy megállapodás nélküli Brexit esetén egy közel még egyszer ekkora mennyiség, a teljes ír marhahúskivitel mintegy fele fogja keresni a piacát az EU-ban, rögtön érthetővé válik a nyugat-európai marhatenyésztők idegessége.

A másik érzékeny állati termék, a baromfihús esetében 180.000 tonnás vágósúly-egyenértékre számított vámmentes kontigensben egyeztek meg a felek, amely 50-50%-ban oszlik meg a csontozott és csontozatlan termék között. Brüsszeli tisztviselők emlékeztettek arra, hogy a marhahúshoz hasonlóan a ténylegesen behozott importáru tömege – az általuk megadott 1,4-szeres koefficienssel átszámítva – 64.286 tonna lesz. Szemben a marhahússal, a baromfi esetében az EU a kezdeti ajánlatához – 75.000 tonna – képest jelentős engedményt tett, bár a Mercosur 250.000 tonnás eredeti követelésétől még így is messze vagyunk. Erre némi magyarázatot adhat, hogy a baromfihús-fogyasztás növekszik a legdinamikusabban világszerte (Európa baromfihús-fogyasztása a 2005-ös 11 millióról 2018-ra 14 millió tonnára emelkedett), így a 2000-es évek eleji számok ma már jelentős korrekcióra szorulhatnak.

Kiegészítésképpen Argentína kapott még egy 6000 tonnás vámmentes kvótát tojáskészítményekre, feltéve, hogy megfelelő biztosítékot nyújt bizonyos állatjóléti (ketreces tartás körülményeire vonatkozó) követelmények betartásáról.

A növényi termékeknél a legnagyobb vita a cukor és a – részben abból készült – etanol körül folyt. Etanol tekintetében végül egy 650.000 tonnás kvótában állapodtak meg a felek, amelyből 450.000 tonna vegyipari célokra, 200.000 tonna pedig „egyéb ipari”, azaz praktikusan bioüzemanyag alapanyagként kerülhet behozatalra. Az előbbire teljes vámmentesség, míg az utóbbira 6,4 €/hl kedvezményes vámtétel fog vonatkozni. A teljes uniós termeléshez viszonyítva arányaiban az etanol esetében a legjelentősebb a Mercosurnak nyitott „piaci rés”. Bár ehhez hozzá kell tenni, hogy a Mercosurnak ezen a téren sem sikerült maradéktalanul elérnie azt, amit akart, hiszen eredetileg közel 1 millió tonnás kedvezméynes vámkontigens szerettek volna a dél-amerikaiak.

Az amúgy is tartósan alacsony árakkal küzdő európai cukoriparnak közben további 180.000 tonna vámmentesen bejövő – főként brazil, de mintegy 10.000 tonna erejéig paraguay-i – cukorral kell számolnia a jövőben.

Magyar szempontból az egyezmény egyik legfájóbb pontja a 45.000 tonnás teljesen vámmentes mézkvóta, és ez akkor is igaz, ha a jelenleg 17,3%-os vám a megállapodás értelmében csak fokozatosan, öt év alatt tűnik el.

Magyarország az EU egyik jelentős mézexportőre, a kevésbé jó minőségű, de olcsóbb harmadik országokból beáramló méz – legyen az akár kínai, vagy argentin – komoly gondokat okozhat méhészeinknek. Ennek egyik fő oka, hogy az uniós címkézési szabályok értelmében az EU-ból és EU-n kívülről származó mézet egyaránt tartalmazó termékek esetében nem kell feltüntetni azok arányát. Ez a szabály a mézcsomagolók számára kedvező, a termelők számára azonban egyértelműen hátrányos, hiszen így egy akár elenyésző mennyiségben európai mézet tartalmazó termékre is rá lehet írni, hogy EU és EU-n kívüli méz keveréke.

Mit ért el az unió cserébe?

A fenti, jelentős piacnyitásokkal Brüsszel két eredményt szokott szembeállítani: az egyik a tejtermékek területén elért piaci hozzáférés, a másik a földrajzi árujelzők védelme. A sajtok esetében 30.000 tonnás, a tejpor esetében 10.000 tonnás vámmentes kvótában sikerült megegyezni, ami a korábbi 28%-os alkalmazott vámtételhez képest valóban komoly eredménynek számít. Ehhez járul még hozzá egy 5000 tonnás vámmentes kvóta a csecsemőtápszerek esetében. A magyar termelők közvetlenül ezekkel a kiviteli lehetőségekkel valószínűleg csak igen szerény mértékben tudnak élni, de közvetetten – az európai tejtermékek iránti többletkereslet árstabilizáló, árfelhúzó hatásán keresztül – feltehetően érezhetők lesznek itthon is.

A másik európai sikertörténetben – a mintegy 350 európai földrajzi árujelző hatékonyabb védelme a hamisításokkal, termékutánzatokkal szemben – már közvetlen magyar érdekeltség is kimutatható, hiszen a Tokaji a védett eredetmegjelölések között lesz. Itt a hangsúly majd a megfelelő végrehajtáson lesz, azaz a megállapodásban elért eredmény nagymértékben azon múlik majd, hogy a dél-amerikai szervek mennyire lesznek hajlandóak és mennyire lesznek képesek ténylegesen is érvényt szerezni annak.

A brazilok már tényleg a spájzban vannak?

Az Európai Bizottság által még a 2010-es évek elején készített tanulmányok alapján Magyarország mind a várható hátrányok, mind a remélt előnyök területén Európa azon a régiójában helyezkedik el, amelyiket kevésbé fog érinteni egy Mercosurral kötendő kereskedelmi megállapodás. A tanulmányok többféle szcenárió alapján vizsgálták a lehetséges hatásokat, de bármelyik változatot is vesszük alapul, a visegrádi országok elsősorban a nagyobb szállítási távolságok és a kevésbé szoros közvetlen kereskedelmi kapcsolatok miatt inkább csak közvetetten, az uniós exportpiacaikon jelentkező kiszorító hatásokon keresztül szembesülnének a megnövekedett dél-amerikai piaci jelenléttel.

A marhahús esetében nem is önmagában a 7,5%-os vámmal megnyitott közel 100 ezres kvóta, hanem az esetlegesen bekövetkező megegyezés nélküli Brexit keltette hullámok okozhatnak komoly piaci zavarokat, esetleg érzékelhető mértékű áresést. A baromfi esetében egy bővülő keresleti piac várhatóan képes elnyelni a megnövekedett brazil import jelentős részét, bár az ukrán példa mutatja, hogy egy nem kellő körültekintéssel megkötött egyezmény esetén a harmadik országbeli exportőrök tudnak kellemetlen meglepetéseket okozni.

A teljes európai termeléshez viszonyítva egyértelműen az etanolnál a legnagyobb mértékű a piacnyitás. A bioüzemanyagok piaca azonban erőteljesen szabályozásfüggő, a kötelező bekeverési arányokra vonatkozó irányelvek módosítása adott esetben jóval nagyobb hatással lehet a termelőkre, mint a piaci viszonyok akár ilyen drasztikus megváltozása.

Mindent összevéve a legnagyobb kockázatot a mézpiacon látjuk. A térségből származó mézimport a jelenlegi 17,3%-os vám mellett is jelentős, mintegy 35.000 tonna.

A 45.000 tonnás vámmentes kontingens már önmagában is jelentős: a teljes európai termelés közel egy negyedét teszi ki, és mintegy kétszerese a hazaiénak.
Forrás:nak.hu

Ráadásul – legalábbis az árak alapján – nincs akadálya annak, hogy emellett folytatódjon a jelenlegi vámszint melletti behozatal: míg az argentin méz 2018-ban átlagosan 2,34 €/kg áron került be az EU-ba, a nagykiszerelésű méz nagykereskedelmi uniós átlagára 3,8 €/kg volt, de a magyar mézé is elérte a 2,5 €/kg-ot. A Mercosurból származó mézimport növekedésének egyetlen gátja az lehet, ha a dél-amerikai méhészek az ötéves átmeneti időszak alatt valamilyen okból nem tudják megfelelő ütemben felfuttatni a termelésüket. Jellemző, hogy a többi mezőgazdasági termékkel szemben a méz nem is szerepelt az előzetes hatástanulmányokban, az Európai Bizottság tehát úgy vállalt egy jelentős piacnyitást, hogy felmérte volna annak lehetséges következményeit.

Ha meg akarjuk őrizni a magyar méz piaci pozícióit, a címkézési szabályok szigorítása mellett elengedhetetlen lesz folyamatosan számon kérni és követelni az Európai Bizottságtól a beérkező importméz megfelelő minőségének ellenőrzését.

dr. Mezei Dávid
Takarék Csoport uniós agrártámogatási igazgató

Kapcsolódó cikkek


 
X

A címlapról ajánljuk

DEVIZA
MATIF
CBOT
NYERSANYAG

    Agrometeorológia

    IDŐJÁRÁSA

    A szakértő szemével

    Támogató:

    Agrárszektor Konferencia 2019

    Most extra kedvezményes áron >>

    Itt keressen minket
    © 2017. Agrárszektor.hu