A talajainkat és a növényeket valahogy fel kellene készíteni arra, hogy ha az igen-igen extrém esetet nem is tudjuk kivédeni, de az extrém közeliekkel valahogy meg kellene birkózni.
A legfontosabb, hogy a vizet valahogy helyben tartsuk, amúgy erről beszélünk kb. 20 éve, ennek az alapja a szalmamenedzsment is. Minél kevesebb folyik el/le, annál jobb lesz később. Domboldalon, ha meg tudnánk állítani az eróziót, akkor ott maradna a termőtalaj (ami még van) és a tápanyag is.
Három eset létezik, az egyik a szántás, a másik a NoTill, a harmadik pedig ami közte van.
A szántást amikor kitalálták, akkor hasonló lehetett, mint most egy sekélykultivátoros talajművelés, csakhogy jöttek az egyre nagyobb lóerők, és egyre mélyebben, egyre nagyobb sebességgel lehetett végezni. Egy előnye van – egy bizonyos szintű talajhigiénia.
Világviszonylatban a NoTill technológiát óriási területeken művelik, de ha közelebbről megnézzük, akkor élesen elhatárolódik egyik vagy másik nagy régió (Brazília, Ausztrália, Kazahsztán...). Egyik helyen több száz vagy ezer mm csapadék hullik egy év alatt, és ezt valahogy meg kell fogni, ill. a talaj felszínét kell valami borítsa, ellenben elvinné a sok víz, és ezenfelül a tápanyag-kimosódást is a borító növények segítségével korlátozzák, akadályozzák meg. A másik régió, ahol néhány száz mm csapadékkal gazdálkodnak, itt a szármaradvány jobb, ha a felszínen marad szalmakalapként, és akkor vagyunk mi itt Európában, ahol „ütköznek a vélemények”. Ennek egyik ilyen felülete, tisztább látásra való ablaknyitogatója lesz a Berend Ferenc és családja által május 29-re szervezett nagyszabású szakmai rendezvény – fókuszban a növényvédelem!
Gyakran elgondolkodunk, hogy itt nálunk, ahol van aszály, de eső is, mit csináljunk? Aszály van, lehet sírni, sok eső van, ugyanaz a helyzet. Amikor elég csapadék hullott, akkor azonnal elfelejtjük azt, hogy egy évvel ezelőtt az évszázad aszályának kikiáltott évet zártunk, elő az összes ekét és nosza rajta…
A dunántúli régiókban a kalászosok most nagyon jól néznek ki, segített az elmúlt hónapokban lehullott csapadék és a hűvösebb időjárás. Hamarosan elkezdődik az aratás, és elkezdődik a töprengés, hogy mit csináljunk a tarlóval?
Azt ajánljuk, hogy aki elkezdte a teljes NoTillt az egyelőre semmit ne csináljon (legfeljebb majd vetés előtt egy késhenger–gereblye kombinációjú műveletet), de az aratásban kellene nagyon odafigyelni, hogy minél magasabb tarlót hagyjanak!
Aki mulcsos technológiában van, mert nem szeretne csak NoTill-ben dolgozni, ott alacsony tarlót hagyunk és a tarlóhántást érdemes sekélyen elvégezni. Erre jó egy késhenger–gereblye kombináció vagy egy rövidtárcsa! Azonban, ha a talajfelszín egyenlőtlen, akkor már a tarlóhántásnál érdemes elgondolkodni a felszínegyengetésen, és ezt csakis kapás eszközzel lehet végezni.
Az egyenletes talajfelszínen az ultrasekély tarlóhántást késhengerrel kevés energiaigénnyel, ellenben nagy teljesítménnyel tudjuk végezni.
A kihullott magokat a talajjal hozzuk kontaktusba, minimális mélységbe kerülnek bedolgozásra, a szalma közül kirázódnak, a gereblye pedig pluszban teríti még a szalmát. A szalmatakaró alatt kicsíráznak a magok, így igen nagy a gyomirtó hatása is! Azt is látjuk, hogy ahol ott marad az alacsonyra vágott tarló, néhány nappal az aratás után olyan a föld felszíne, mintha betonba öntötték volna! Erre később jön néhány mm csapadék, és ha akkor megyünk neki tarlót hántani, akkor azt a nedvességet azonnal elveszítettük, míg egy tarlóhántott felületen ott marad.
Egy kicsivel intenzívebb a rövidtárcsás tarlóhántás, a tárcsák akkor is biztonságosan, dugulásmentesen dolgoznak, ha megdőlt állomány tarlójával van gondunk.
Ha nagyon száraz a talaj és a kapás vagy tárcsás eszköz között kell dönteni, akkor a tárcsást vegyük elő, mert kevesebb rögöt fog képezni, amúgy is sekélyen dolgozunk, még ha nem is lesz teljes átfedésű a tarlóhántás (mert esetleg egyenlőtlen a felszín – keréknyomok stb.) a kihullott magokat földdel betakarjuk és ki fognak csírázni. A kisebb rögképződés segíti, ha a rövidtárcsát (Joker) késhengerrel szereltük. A késhenger a tárcsában segít a magas tarló (repce, napraforgó) zúzásában.
A keresztben és hosszban vágás apróbb maradványokat biztosít.
A felszínegyengetésre csakis kapás eszközt tudunk használni. A tarlóhántás után, amikor kijött az árvakelés, akkor ezt be kell dolgozni, ki kell vágni vagy éppen le is lehet „fújni”. A sekély talajműveléssel a talajfelszínt is tudjuk egyengetni.
Néhány cm mélyen járatva egy sokgerendelyes kultivátort kivágjuk az árvakelést, és elegyengetjük a felszínt. Jóval kevesebb energiaszükséglettel, ill. aki a talajaira oda szeretne figyelni, így ér el minimális szerkezetrombolás mellett felszínegyengetést, és még mindig van szármaradvány a felszínen ami védi a földet!
A nyári betakarítás után az őszi vetések előtt lehet mélyítő műveletet végezni, de ekkor legtöbbször a kultivátorkapákról érdemes levenni a széles elemeket és csak keskeny kopókkal dolgozni, amik kevés földet mozgatnak a felszín felé, inkább csak lazítanak, és esetleg műtrágya megy a kapák mögött a talajba.
Az őszi betakarítás után, ha még őszön akarunk vetni, akkor általában a tárcsás eszközöket használjuk, a hosszú szármaradványt könnyebben ledolgozzák. A napraforgó után a Joker rövidtárcsa késhenger kombinációban nagyon szép felszínt hagy maga mögött, a legtöbbször vethető minőségben!
Az átállás, vagy beállás időszakában a technológiát úgy is össze lehet rakni, hogy van olyan vetésforgó, ahol nem lazítunk, minimális talajművelést vagy éppen NoTillben vetünk, másik évben amikor a talaj állapota vagy a forgó úgy adja, akkor mélyen lazítunk! – Ez lenne a Rotációs NoTill.
A technológia kitalálása mellett jó lenne, ha a termelőknek arra is lenne idejük, hogy minden évben minden parcella mellé egy csemetét ültessenek!
Szász Zoltán, +36-30/743-0302,
Fotók: HORSCH
(x)
